Klió 1993/2.

2. évfolyam

XX, SZÁZAD

A bajor kézműipar, 1945–1949

A már többször hangsúlyozott, fokozott érdeklődés a kézműipar története iránt a második világháború korszakát eddig még nem érte el, bár ez a korszak is számos fontos kérdést vet fel. Ezt bizonyítja az itt bemutatandó munka, mely széles forrásalapokon, a Bajor Szabadállam példáján mutatja be az ottani kézműipar fejlődését, mindenekelőtt az amerikai katonai kormányzat és a német hatóságok kézműipari politikáját 1945–1949 között.

Az időbeli sorrendbe szedett, részletes ábrázolás középpontjában a gazdasági rend áll, amit joggal tekint Christoph Boyer központi kérdésnek, konkrétan a nemzetiszocializmus kötött gazdaságából (az alkalmasság bizonyításával és a szükségletek vizsgálatával) az ipar szabadabb gyakorlásáig történő átmenet.

Hogy mennyire szabad ez – erről megoszlanak a vélemények. 1948-ig ez gyakorlatilag minden következmény nélkül, szabadon vitatott probléma volt, mert a gazdaság általános irányítás a kézműipar számára sem tett más megoldást lehetővé. Az 1948. júniusi Erhardt-féle gazdasági reformliberalizáló tendenciája révén azonban a kérdés igencsak akuttá vált. Az amerikai katonai kormányzat 1948. ll. 29-én kelt parancsában szinte teljes ipari szabadságról születik döntés. Heves tiltakozó mozgalmat váltott ez ki, mindenekelőtt, de nem kizárólag a kézműiparban. Boyer világossá teszi, hogy a parancs része volt az amerikai katonai kormányzat kartell ek megszüntetésére irányuló programjának, amelyet – számomra meggyőzően – az 1890-es Shermantörvény óta kialakult amerikai koncentráció-ellenes mozgalommal hoz összefüggésbe.

Tartós siker nem adatott a rendeletnek, mert a Szövetségi Köztársaság az 1953. évi ipari törvényével visszatért a képesség, az alkalmasság igazolásához. A szükségletek vizsgálata mindenesetre a történelemé lett.

A mű világos, szabályorientált vonalvezetése és információs gazdagsága révén a munka további tényekben gazdagodik. Mintaszerű pl. a szükségletvizsgálat uralma alatti engedélyezési gyakorlat részletes ábrázolása, melynél mindenhol az „emberi tökéletesség” vált nyilvánvalóvá, és ami világossá tette, hogy a háború utáni időben a gazdaság irányítási rendszere „központi fontosságú fejlődési gátat” képezett. Negatívumnak tekinthető (egyébként a tanulmány szempontjából nem döntő) a kézműipar régebbi történetének felületes kezelése, és a szerző nyilvánvaló értetlensége a kézműves mentalitás bizonyos sajátosságai iránt: itt hajlamos arra, hogy mindent a gazdasági érdekekkel magyarázzon. Mindent egybevetve a mű fontos vizsgálat, a kutatás jelentős előrelépését jelzi.

Christoph Boyer: Zwischen Zwanzigswirtschaft und Bewerbefreiheit. Handwek in Bayern 1945–1949 (Kényszergazdaság és szabad iparűzés között. Kézműipar Bajorországban 1945–1949) Tanulmányok. Studien zur Zeitgeschichte, 41. Oldenburg–München, 1992. 300 p.

Karl Heinrich Kaufhold (Göttingen)