Klió 1993/2.

2. évfolyam

XIX. SZÁZAD

Bevándorlás Svájcba 1848 óta – Egy készülő értekezésből

A szerzők – Silvia és Gerard Arlettaz –véleménye szerint a bevándorlás ügyére nagyobb figyelmet is fordíthatnának a svájci történészek, hisz ez is része a nemzeti történelemnek. Arra keresik tehát a választ, vajon milyen szerepet játszik az ország történetében a bevándorlás.

Svájc XIX–XX. századi történelmének egyik jelentős eseményéről van szó. A menedékjog-nyújtásnak nemcsak Svájc nemzetközi szerepében volt jelentősége, hanem a gazdasági életben is. 1945-től az idegenekkel foglalkozó tanulmányok az életrajzok között szerepelnek, ami arra utal, hogy az emigrációt személyes ügynek tekintették és nem vizsgálták ennek minden vonatkozását. Az 1945–1988 között keletkezett 1042 tanulmánynak a felét, 52 százalékát a száműzöttek és menekültek életrajzai teszik ki, a maradék pedig négy nagy kategóriába sorolható: száműzetés és menedék (37 %), emigráció (28 %), zsidók (26 %) és internálás (9 %). A kutatások időrendjére jellemző például, hogy az emigráció kérdésével csak az 1960-as évek óta foglalkoznak jelentősebb tanulmányok. Ami pedig az egyes nemzetiségeket illeti, a németekkel, olaszokkal, szlávokkal, oroszokkal és franciákkal találkozunk leggyakrabban ezekben az írásokban, ami a bevándorlásnak egy korábbi szakaszára, a múlt század végére és az első világháború kezdetére utal.

A bevándorlás gazdasági következményei elsősorban az időszerű politikai eseményekkel kapcsolatban vetődnek fel; így például az olasz vendégmunkások bevándorlása Svájcba 1964-től kezdve. Ezt követően a társadalomtudományok a következő szempontok szerint foglalkoznak ezzel a kérdéssel:

– a közgazdászok például azt vizsgálják, hogy az idegen munkaerő hogyan illeszkedik be a munkaerő-piacba;

– a szociológusok főleg azt tanulmányozzák, hogyan alkalmazkodnak az idegenek a befogadó társadalomhoz;

- a jogászok a bevándorlás feltételei és az idegenek asszimilálódása felől közelítik meg a kérdést;

- a politológusok a politikai és gazdasági tanulmányok külföldiekkel foglalkozó fejezeteit elemzik.

A tanulmány szerzőinek véleménye szerint, néhány kivételtől eltekintve, e kérdések történelmi háttere csaknem teljesen hiányzik.

1. Külföldiek a svájci munkásmozgalomban

A svájci munkásmozgalom és a munkásosztály történetének tanulmányozása olyan terület, ahol a kutatók nem kerülhették el a bevándorlás kérdését, sőt egyes ide tartozó tanulmányoknak ez az egyik legfontosabb vizsgálati tárgya. Így például Erich Gruner jelentős szerepet tulajdonít az idegen származású szakmunkásoknak a svájci munkásmozgalom fejl6désében. Ezért alaposan megvizsgálja az idegen munkások politikai egyesületeit, szociális tanaikat és svájci társaikra gyakorolt hatásukat. Az idegen munkásoknak a svájci szocialista pártba való beolvadásának politikai kérdéseivel más tanulmányok is foglalkoznak. Általában elismerik ugyan a bevándorlók szerepét a svájci munkásmozgalom kialakulásában, de a proletár szolidaritást a munkásosztály nemzeti jellegének erősödésével állítják szembe. Az első világháborút követő időszakban tehát létrejön valamiféle nemzeti konszenzus a polgárság és a munkásmozgalom között, mely szerint az ország gazdasági és szociális életébe szervesen beilleszkedett idegeneket elfogadják, az újabb bevándor1ást azonban szeretnék korlátozni.

2. Politikai emigránsok és száműzöttek

A száműzöttek és a politikai emigránsok, illetve a gazdasági bevándorlás a népességvándorlás hagyományos kategóriái. A száműzötteknek és a háborúk áldozatainak befogadása régóta jellemzője a svájci politikának, ez a semlegesség és a nemzeti karitatív szellem hangsúlyozásához egyaránt hozzájárult.

A menedékjog-nyújtásban a történészek két nagy periódust szoktak elkülöníteni: a XIX. század második fele (az 1848–1849-es forradalom száműzöttei, a Kommün száműzöttei, orosz és szláv száműzöttek); 1930–1945 (antifasiszta emigráció, zsidó menekültek).

Az 1948–49-es száműzöttekkel több monográfia és életrajz foglalkozik, de hiányzik e kor összegző tanulmánya. A Kommün száműzötteivel foglalkoz6 művek főleg a munkásmozgalom és a svájci menedékjogi politika szempontjából vizsgálják a kérdést. A Bismarck szocialistaellenes rendeletei elől menekülő, illetve a cári Oroszországból érkező bevándorlás idején a menekültek befogadásának feltételei keményebbekké válnak. Az első világháború idején uralkodó politikai és szociális krízis miatt szünetel a svájci befogadókészség. A két világháború közötti időszakban az antifasiszta menekültek befogadása különösen nehéz feladat elé állítja a svájci Konföderációt, amely baráti kapcsolatot tart fenn például Olaszországgal. Az 1933–1945 közötti időszakot még nem tárták fel teljesen, viszont terjedelmes munka tárgyalja Svájc menekültügyi politikáját 1939–1955 között. Több tanulmánynak is témája a zsidók bevándorlása, amelyet azonban meglehetősen korlátoztak a háború alatt.

3. Bevándorlás és befogadó társadalom

A bevándorlási hullámok gyakran összefüggésben vannak a gazdasági tevékenységgel, valamint a demográfiai hullámokkal és a munkaerőpiaccal. Svájc gazdasági növekedése is szoros kapcsolatban áll a bevándorlással. Rudolf Schlaepfer egyike volt azoknak, akik elsőként foglalkoztak a bevándorlás kérdésével a befogadó társadalom szempontjából; megvizsgálva ennek következményeit, valódi és elképzelt hatásait, valamint politikai, kulturális és gazdasági veszélyeit.

E tanulmány szerzői szerint a bevándorlás ügye állandó ütközések forrása a nemzeti és az idegen között az élet bármely területén, így a jogi, a demográfia, a gazdasági, a társadalmi, a kulturális és a személyes kérdésekben. Kevés azonban az olyan kutatás, amely ezeket mind egyszerre tenné vizsgálat tárgyává.

Klaus Urnernek viszont sikerült szintézist teremtenie a német bevándorlás történeteinek vizsgálatában. Az elemzés 1820-tól az els6 világháborúig terjed, és részletesen leírja a svájci német kolónia fejlődését, szocio-demográfiai szerkezetét, valamint az anyaországgal és a befogadó országgal való kapcsolatát.

Az utóbbi id6ben egyre több mű vizsgálja a bevándorlás-politikát, illetve a bevándorlás kulturális hatását. A háború utáni években már idegengyűlölettel is kell számolnunk Svájcban, és 1914–1920 között megváltozik a honosítási politika is. Néhány munka rámutat az állam fokozottabb ellenőrző szerepére a bevándorlásban, amellyel szeretné megakadályozni a nagyméretű bevándorlást, de továbbra is biztosítani akarja a szükséges munkaerőt. 1945 után Svájcnak például újabb munkaerőre volt szüksége, tehát támogatnia kellett a bevándorlást.

A legfrissebb tanulmányok az idegenek asszimilációját kutatják, de foglalkoznak az idegengyűlölet kérdésével is, a XIX. század végén és a XX. század elején. A zsidók befogadásának kérdését és az antiszemitizmust is vizsgálat tárgyává tették a svájci történészek, s rámutatnak arra, hogy a főleg keletről érkezett zsidók válnak diszkriminatív intézkedések szenvedő alanyaivá az állampolgárság megszerzésének ügyében.

A szerzők végezetül megállapítják, hogy a bevándorlás és az idegenek integrációjának története egyelőre meglehetősen tarka képet mutat.

L'histoire en Suisse, 1992 – Schwabe und Co. AG. Verlag, Basel, 1992. 471 p. Immigration en Suisse depuis 1848. Une mémoire en construction. 137–147. p.

Révay Valéria