Klió 1993/2.

2. évfolyam

KÖZÉPKOR

A középkori Bulgária születése (Új interpretáció)

A szerző elsősorban az Annales-iskola nyomán tesz fel új kérdéseket a középkori bolgár állam kezdeteiről. Kategórikusan elutasítja a pártállam idején szokásos megközelítést. A problémát kétségtelenül sokat tárgyalták, a forrásanyag ismeretes, az eddigi eredmények azonban elsősorban a tényleírást érintik, nem adtak önálló koncepciót. Bozsilov az eseménytörténettel szemben a braudeli longue durée szempontjából kíván vizsgálódni, tehát nem szorítkozik a 680–681-es dátumra. Az alapítás, létrehozás és hasonló kifejezések helyett ezért választja a „születés” terminust, hogy a folyamat hosszát hangsúlyozza. Az állam fejlődésében három szakaszt különít el: 1. az V–VII. századit, amikor a sztyeppén adaptálódik a környező államokhoz; 2. a 680-as évektől 864-ig terjedő szakaszt, ezzel foglalkozik részletesen; 3. a 865-tel kezdődő szakasz a gyökeres szakítás a múlttal a kereszténység felvétele révén, hasonulás a keresztény államokhoz. Rögtön kiemeli, hogy nem protobolgárokról beszél (amit magyarul bolgár-törökként szoktak visszaadni), a kifejezést csak Ivan Dujcsev vezette be, korábban alig használták, ő is csak bolgárokról ír. A módszer, a terminológia és a tipológia hármasában fejti ki tárgyát.

A módszer eddig a marxizmus-leninizmus volt, az állam kritériumait Lenin alapján vizsgálták, a törvényszerűségeket keresték, holott ilyenek nincsenek a történelemben. Vitatkozik az eddigi megállapításokkal. 679 előtt eddig nem látták az államiság nyomát. 679-681 csak a kezdete az állam születésének. Eddig az állam létrejöttében a külső fenyegetést látták alapvelőnek, holott valójában a bolgárok voltak a támadók Bizánc ellen. A Bizánccal kötött szerződést látták eddig alapvetőnek, mintha az állam léte Bizánc engedélyétől függött volna, 681 után pedig már nem tárgyalták az állam születésének hosszú folyamatát. A korábbi véleményekkel szemben Bozsilov leszögezi, hogy a bolgár államnak nem voltak szláv előzményei. A bolgárok és szlávok közt kötött szerződéssel magyaráztak eddig mindent, elhanyagolták a folyamat hosszú tartamát. Rossz helyen keresték az okokat, a külső körülményekben, és nem az állam belső fejlődésében. Bozsilov kimondja, hogy a bolgárok meghódították a szlávokat, nem valami föderációs vagy konföderációs szerződést kötöttek velük. És ha nincs a Bizánccal kötött szerződés, akkor nincs is bolgár állam. Valójában akkor, a belső fejlődés eredményeként, már létezett. A Bizánccal kötött szerződés nem a bizánci külpolitikában megszokott foedus volt, hanem két szuverén állam szerződése, amelyben Bizánc elismerte a terület és a lakosság elvesztését.

A terminológia vonatkozásában az állam történeti kategória-voltát hangsúlyozza, megint az Annales nyomán: nincs egy francia állam Chlodvigtól Pompidou-ig, ahogy valaki megfogalmazta, mindig a korban kell konkrétan vizsgálni. Hosszú időről lévén szó az adott esetben, ezért tartja jobbnak a születés terminust, ahogy bevezetőben is jelezte. Eddig a bolgár államot Bizáncon mérték le. Ez megtévesztő: Bizánchoz képest barbár állam volt, mint a kora középkori államok nyugaton.

A tipológia terén azt emeli ki, hogy mindig a sajátosságokat kell megragadni, ebben az összehasonlítás segít. Ez persze csak heurisztikus módszer, amely az analógia révén, vagy hasonlóságok alapján, vagy az időtényezőtől teljesen függetlenül vet össze dolgokat. Bozsilov leszögezi, hogy a bolgár eset a népvándorlás egyik esete, tehát ebben a kontextusban kell tekinteni. Lényeges volt a területszerzés, már 681 előtt, amikor létrejött Magna Bulgaria. Újból leszögezi a szerző, hogy szláv állami előzményekről nem lehet beszélni, a bolgárok nem tőlük szerzik meg a területet, hanem Bizánctól. A szlávok épp úgy, mint a romanizált lakosság, Bizánc alattvalói voltak. A bolgárok valószínűleg nem voltak sokkal kevesebb számban, mint a szlávok, ezek száma csak a déli területi terjeszkedés révén nőtt meg. A bolgárok és a szlávok közt kötött szerződés vonatkozásában Bozsilov úgy látja, hogy Theophanész erre vonatkozó adata csak azt igazolja, hogya szlávok adót fizettek a bolgároknak, más források szerint a bolgárok különböző határterületekre telepítik őket. Valami szerződés meglétét azonban Bozsilov is feltételezi, nem egészen következetesen, hiszen korábban éppen arról ironizált, hogy a szerződést nem lehet valami „kerekasztal” eredményének tekinteni. Sőt, bizonyos autonómiát is feltételez a szlávok részére, s kimondja azt is, hogya bolgárok nem harcoltak a szlávok ellen.

Valamiféle kontinuitást a területen kétségesnek tart, hiszen a IV–VII. század során sok támadás, pusztítás érte, a romanizált lakosság száma valószínűleg csekély volt. A bolgárok Bizánccal kerültek szembe, ezért ideológiai téren is erős volt részükről az ellenállás. Már csak azért is, mert pogányok voltak. Tudunk arról, hogy a keresztényeket üldözték. Az ellenállás jele a bolgár kánok ismert névsora, amelynek első része már a 7. sz. végén biztosan megvolt. Ez is mutatja, hogy tudatosan más műfajt alkalmaztak, mint a bizánci krónikák. A káni hatalom örökletes volt, hogy pontosan hogyan, azt nem tudjuk, de valószínűleg az elsőszülöttség alapján. A kán hatalma korlátlan, katonai és polgári ügyekre egyaránt kiterjedt. Mellette van nemzetségekre tagolódó arisztokrácia, bolgár, de valószínűleg szláv is. Az államszervezet a türk minta szerint alakult. A kánoknak több ideiglenes szállásuk is volt, de azért Pliszka volt mégis a főváros, a fontos állami aktusokat itt rendezték. A nyugati barbár államokban egy-egy régi várost választottak fővárosul, Pliszka a bolgárok teremtménye, előzmények nélkül.

A gazdaság feudális jellegű volt, ahogy ezt a fogalmat Marc Bloch használta. Írott törvény nem volt. A kánok ismert görög nyelvű feliratait valószínűleg hadifoglyok vésték a sziklába, mert a kérdés legjobb szakértője, V. Besevliev szerint szövegük a görög nyelv tökéletes tudásáról tanúskodik. Hogy az állam lakossága ekkor kétnyelvű lett volna, vagyis a bolgárok és a szlávok mindkét nyelvet beszélték volna, az bizonytalan.

Összegzésként Bozsilov az általa tárgyalt bolgár államot leginkább a Karolingok előtti frank államhoz hasonlítja. Persze a nyugati barbár államokkal szemben az alapvető különbség, hogy Bizánc nem pusztult el, hanem még sokáig a fő ellenfél maradt. Ezért is volt szüksége a bolgár államnak a pogány ideológiára. Tehát végeredményként egy közel két évszázados pogány bolgár államról van szó, kereszténység nélkül, ez az állam legfőbb jellegzetessége.

Ivan Bozsilov: Razsdane na szrednovekovnata Balgaria. (Nova interpretacija.) (A középkori Bulgária születése. Új interpretáció) Isztoricseszki Pregled 1992. 48. évf. l–2. sz. 3–34. p.

Niederhaus Emil