Klió 1993/2.

2. évfolyam

ÖSSZEFOGLÁSOK

Vraukó Tamás: Új krónikák az angolszász könyvkiadásban

A európai és észak-amerikai könyvkiadás olyan vállalkozásba fogott, amely méreteiben talán csak a francia enciklopédisták munkájához mérhető: tematikusan elrendezve vaskos kötetekbe gyűjtik az emberiség történetének és kultúrtörténetének eddigi ismereteit, sőt, A föld krónikája című kötettel már elérkeztek a természettudományokhoz is.

A krónikák hamar elérkeztek Magyarországra is, hiszen már a sorozat negyedik kötetének megjelenése is hamarosan várható. Természetes azonban, hogy a mienkénél összehasonlíthatatlanul nagyobb, angol anyanyelvű olvasóközönségnek szánt művek száma már jóval előttünk jár.

A jelen cikkben két új krónikát kívánok röviden ismertetni, abban a reményben, hogy Magyarországon is napvilágot látnak majd. Az egyik a Chronicle of The Second World War, vagyis A második világháború krónikája, és a Chronicle of Aviation azaz A repülés krónikája. Sem a második világháborúval, sem a repüléssel foglalkozó szakirodalom nem nevezhető éppenséggel szegényesnek, különösen nem az angolszász államokban. Ezért érdemes megvizsgálnunk, hogy mi magyarázza ezeknek a könyveknek a sikerét, illetve, hogy milyen többletet nyújtanak az előttük megjelent és hasonló terjedelmű munkákhoz képest.

A második világháború krónikájához összehasonlítási alapul az E. Bauer alezredes szerkesztette The History of World War II – the Full Story of the World's Greatest Confliet (A második világháború története című, A világ legnagyobb konfliktusának teljes története alcímű), terjedelmében gyakorlatilag a Krónika terjedelmével tökéletesen megegyező és szintén gazdagon illusztrált könyvet választhatjuk. A könyvet 1985ben is, tehát már 13 évvel Bauer alezredes halála után újra nyomták, de az újra nyomott változat egy szerkesztőbizottság által készített kiegészítéseket tartalmaz. Azt, hogy a szerző katonai rendfokozata nem tábornok vagy marsall, amit várhatnánk egy ilyen átfogó munka esetén, az magyarázza, hogy svájci volt, és a svájci hadseregben béke idején alezredes a legmagasabb rang.

A második világháború krónikája, a Longman kiadó 1990-ben napvilágot látott, közel 500 oldalas munkája a krónikák szokásos szerkesztési elvét követi: a lapok szélén naptár, és a naptárban leírt események jelesebbjeinek bővebb, gazdagon illusztrált magyarázata a lap belsején található. Amíg Az emberiség krónikájánál a naptár éves bontású, addig A második világháború krónikájában és A repülés krónikájában a naptár valóban napi bontású, ami természetes következménye a felölelt, jóval szűkebb időtartamnak.

Bauer alezredes munkájához képest a legszembetűnőbb haladás az aránytalanságok kiküszöbölése. Tekintve, hogy Bauer könyve elsősorban a brit olvasóközönségnek szól, a tengeri hadviselés – elsősorban azok a csaták, amelyekben az angolok is részt vettek – sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak, mint a háború más, esetleg éppen olyan fontos eseményei. Előnye másrészt az, hogy számos olyan eseményt taglal hadtörténeti és bizonyos terjedelemig politikai szempontból, amely a mi itthoni történelemkönyveinkben sokszor csak az említés szintjén szerepel: például a francia flotta elsüllyesztése a britek által Mers el Kebir kikötőjében.

A Krónika tehát igyekszik az aránytalanságokat kiküszöbölni, és az egyes eseményeket a maguk súlyának megfelelően szerepeltetni a könyvben. A birodalmi szemlélet is érezhetően érzékenyebbé vált a kisebb országoknak az eseményekben való részvételét illetően. A. J. P. Taylor a magyarul is megjelent, Az első világháború képes krónikája című munka szerzője saját kommentárja szerint nem tartja érdemesnek belemenni abba, hogy mikor és miért lépett be Portugália a háborúba. Geoffrey Bennett a Pan Grand Strategies sorozatban megjelent Naval Battles of First World War (Az első világháború tengeri csatái) című művében – a könyv átfogó címével ellentétben – csak az Atlanti-óceánon lezajlott brit-német csatákat írja le, mintha a Távol-Kelet vagy a mediterrán hadszíntér nem is létezett volna. Ez a szemlélet a krónikában szerencsére eltűnőben van. Ennek természetesen az is lehet a magyarázata, hogya korábban is gazdag szakirodalomhoz képest már csak így lehet újat nyújtani. Bauer könyvéhez képest a szedés is javult – nem a nyomtatás minősége, hanem a gondosság, amellyel az egzotikusnak számító, például magyar vagy szláv földrajzi neveket szedték. Bauer könyvében ezeket sok helyen szörnyen összevissza írták, ami azért is meglepő, mert a nyomdai munkákat Jugoszláviában végezték. (Az Ipolyság neve például olyan zagyván van szedve, hogy csak kikövetkeztetni lehet, hogy erről a névről van szó.)

A repülés krónikájához már nem könnyű olyan könyvet találni, amely terjedelmében és átfogó jellegében ennyire közel állna. A legtöbb munka a repülés valamely részterületét foglalja össze vagy, mint a Time-Life könyvek The Epic of Flight (A repülés eposza) című sorozata, több kötetbe rendezve mutatja be a témát. A magyar könyvkiadásnak volt már egy kísérlete, a Repülési lexikon, amely a téma egészét kísérelte meg két kötetben összefoglalni, és amely a levegőben levő gépekről lelkes amatőrök által rövid gyújtótávolságú teleobjektívvel és sky light filter nélkül készített repülős képeivel, összecserélt vagy hiányzó képaláírásaival, és sokszor véletlenszerűnek tűnő anyagválogatásával az Akadémiai Kiadó nevét meghurcolóan rosszul sikerült.

A nagy, összefoglaló kötetek közül jellegében és terjedelmében a lane's Encyclopaedia of Aviation áll a Repülés krónikájához a legközelebb. A Jane's a világ legtekintélyesebb had történelmi-hadi technikai kiadója, amely a Pentagonnak is nemegyszer szolgált tanácsadással és már századunk első évtizedeitől rendszeresen adja ki a haditechnika meghatározott területeiről folyóiratait, évkönyveit, és a repülési enciklopédiához hasonló nagy összefoglaló munkáit. Az Encyclopaedia of Aviation először 1980-ban jelent meg, majd közel egy évtizednyi fejlődés újdonságait is belefoglaló átdolgozás után 1989-ben ismét kiadták New Yorkban, Michael P. Taylor szerkesztésében. Több mint kétezer illusztrációjával és aprólékos, részletező címszavaival a téma teljességre törekvő feldolgozását nyújtja. Ami miatt mégsem éri el teljesen az időben csak hónapokkal utána következő Krónikát, az az illusztrációk valamivel gyengébb minősége – sok a tónustalan, összemosódó fénykép – és az, hogy éppen mert a teljességre törekszik s rengeteg címszót tárgyal – noha alapvetően technikatörténeti mű –, nem tér ki teljes részletességgel egy-egy típus, találmány, sorsára. Ez különösen azért fontos, mert például a II. világháború után a német repülőgépek – és egyéb műszaki találmányok és megoldások – szovjet, cseh, francia típusjelzésekkel és márkanevekkel éledtek újra, és ezeknek az azonosítását a könyv nem teszi lehetővé.

A repülés krónikája, amely a párizsi székhelyű Jacques Legrand International Publishing 1992-es munkája, a téma alighanem legtökéletesebb eddigi összefoglalása. A könyv, jellegéből adódóan nem választja külön a katonai, polgári és gazdasági repülés témaköreit, mint azt jó néhány egyéb munka teszi. Ez a fajta szétválasztás egyéb ként is mindig hálátlan feladat, hiszen a kezdetektől napjainkig egy-egy repülőgéptípus vagy a repülést segítő műszaki találmány sokszor egyaránt megtalálja ú~át a polgári és katonai repülés világába.

A könyv nem a múlt század legvégének eseményeivel kezdődik, noha a legtöbb ember elképzelésében ez az időszak él, mint a repülés hajnala. A Krónika a XVI. századból indul, amikor Sir Francis Bacon először veti föl a gondolatát annak, hogy az ember megtanulhat repülni. De utalások vannak korábbi eseményekre is, például Marco Polo beszámolójáról az ember szállítására is alkalmas sárkányszerű repülő szerkezetekről.

Ezután indul a modern repülés ismertetése a XIX. század végétől. A könyv bemutatja a technikai találmányok sokszor búvópatakra emlékeztető sorsát: elkészül egy tervrajz, prototípus vagy modell a világ valamely táján, és aztán Csipkerózsika-álmát alussza, amíg valahol egészen máshol kel életre. Egyedülállóan gazdag illusztrációs anyag egészíti a krónikát, sok, máshol nem publikált fényképet és más illusztrációs anyagot találunk benne, többek között egyetlen példányban épült, de a repüléstechnika jövőjét befolyásoló prototípusról vagy tervrajzról.

Minden, a technika története iránt érdeklődő ember várja, hogy ez a munka is megjelenjen magyarul. Bízunk abban, hogy más speciális szakterület krónikája – Az opera krónikája vagy A francia forradalom krónikája is napvilágot lát majd magyar fordításban. A nagy nemzeteknek elkészült már saját történelmét bemutató krónikája, így Kanada krónikája, Britannia krónikája stb. A magyar Pannon krónika szerkesztői munkálatai vélhetőleg korábban kezdődtek, mint ahogyan a Krónikasorozat Magyarországon útjára indult. Ez lehet az oka annak, hogy formájában nem illeszkedik a világszerte terjedő krónika – sorozathoz. Ám így is lehet – és remélhetőleg lesz is – „a mi Krónikánk".

Bibliográfia

HRONICLE OF AVIATION. – Paris: Jacques Legrand International Publishing Ltd., 1992. 984 p.

CHRONICLE OF THE SECOND WORLD WAR. – London: Longman Group of Publishers., 1991. 791 p.

REPÜLÉSI LEXIKON. – Budapest: Akadémiai Kiadó., 1991. 1. A – L. – 623 p.; 2. M-Z. 600 p.

NA V AL BATTLES OF THE FIRST WORLD WAR I Geoffrey Bennett. London; Sydney: Pan Books, 1983. 385 p. (Grand Strategy)

THE HISTORY OF WORLD WAR II. IE. Bauer. 3. kiad. Galley Press, 1984. 680 p.

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ KÉPES KRÓNIKÁJA I A. J. P. Taylor. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1988. 229 p.

JANE'S ENCYCLOPAEDIA OF AVIATON I Michael P. Taylor ed. New York: Portland House, 1989.