Klió 1993/2.

2. évfolyam

ÖSSZEFOGLALÁSOK

Az utazás története

Az utazás története az utóbbi években nem csak a kutatás, de az érdeklődő közvélemény figyelmét is felkeltette. Nem meglepő, hogy az ilyenre érzékeny Beck kiadó a témát ezzel a tekintélyes kötettel azonnal meg is ragadta. A tübingeni iskola három kitűnő néprajzosát sikerült szerzőként megnyernie, akik közül, mint a téma jó ismerője, az 1985-ben postakocsis utazásról írt tanulmány szerzője, Klaus Beyrer tűnt ki.

A kötet a 30 éves háború végétől mintegy a XIX. század közepéig foglalkozik a témával, tehát olyan időszakot ölel fel, amely az utazás története számára annak alapjában még középkori módjai, illetve a modern, egyre inkább a technikához kötődő forlmái között egyfajta fordulópont volt. A szerkesztők tudatosan lazán terveztek, sikerült is nekik a kötet „tipikus, pregnáns képei” számára számos, részben kitűnő szakembert szerzőként megnyerniük. Ezek a képek egyenként igen rövidek, témájukat ezért általában csak megragadni tudják, de nem részletesen bemutatni. Ennek előnye a sokszínűség, ezzel szemben hátránya (nem szívesen mondva ilyet) a kötet felszínessége, tudománytalansága. A hatást ez egyébként nem feltétlenül rontja, annál inkább az egyes kérdéskörök (egyébként nem mindig, de általában) elvárható vagy legalábbis megkívánható elmélyítését.

Ezekben a szükségképpen tömör leírásokban a kötet által felvetett témák sokasága nem ábrázolható részletesen, s nehéz valamiféle rendszert is tartani. A tradicionális, de a tárgyalt korszakban is fontos formákon való visszatekintés után az új világokra vet jogosan pillantást (kivándorlások), s részletezi is ezeket, illetve a késői XVIII. század és a XIX. század számos utazási céljára, ahol a skála a tanulmányi és fürdőutaktól az 1789 és 1802 közötti párizsi forradalmi turizmuson, a hőlégballonos utakon és számos vonzó úti cél, mint pl. Svájc és Észak-Európa felfedezésén át egészen a „kanapén való utazásig”, vagyis a mozgás irodalmi ábrázolásáig terjedt. A már modernül hangzó új perspektívák képezik a történet végét, mint pl. a gyorsposták, vasutak, a szervezett turizmus.

„Aki sokat nyújt, valamit ad” – ez a Goethe-mondat lehetne a kötet mottója, amely sokoldalúan tanító, a kutatást is serkentő olvasmányt kínál. A címben bevezetett utazási kultúra kifejezésről vitatkozhatnánk. A kultúra-fogalom (kényszerű) tágasságát tekintve azonban aligha érné meg. Vagy mégis? Egy ilyen vita valószínűleg nem a legrosszabb jutalom lenne e figyelemre méltó kiadvány számára.

Hermann Bausinger/Klaus Beyrer/Gottfried Korff: Reisekultur. Von der Pilgerfahrt zum modemen Tourismus (Utazási kultúra. A zarándokúttói a modern turizmusig) . München, C. H. Beck, 1991. 413 p.

Karl Heinrich Kaufhold (Göttingen)