Klió 1993/1.

2. évfolyam

XX: SZÁZAD

Werner Sombart, a modern kapitalizmus történésze és teoretikusa

Werner Sombart, akit hosszú ideig kevéssé méltattak figyelemre, sőt a kutatás éppenséggel kirekesztően kezelt, néhány év óta újból növekvő figyelemnek örvend. Koncepciója megvitatásához azonban eddig hiányzott az az alap, melyet egy – kiterjedt munkásságáról és annak fogadtatásáról, valamint azokról a tudományos és kortörténeti összefüggésekről készített – áttekintés adhatott volna, amelyekben mûve érdekelt volt, és vitaalapot szolgáltatott. Michael Appel könyve ezt a hiányt tömör, de hatásos és meggyőző formában pótolja.

Appel az „intellektuális életrajz” középpontjába joggal állítja Sombart főművét, „A modern kapitalizmust”, annak 1902-es és 1916/27-es változataiban. Nem hagyja azonban figyelmen kívül az 1890-es évek korai munkáit, és a későbbi tanulmányokat sem. A Sombarttal való foglalkozás két alapproblémája, nevezetesen alapvető szemléletváltása a revizionista marxizmusról az antikapitalista melfizikus létfelfogásra, és munkáinak szerfölött ellentmondásos fogadtatása közgazdászok, szociológusok és történészek részéről, világosan megfogalmazódik, és különböző aspektusokból az olvasó elé kerül. Appel megvilágítja, hogy milyen következetes volt Sombart intellektuális fejlődése kora mindenkor meghatározó irányzataival való összeütközései során, sőt azt is, hogy bizonyos változásokat nem tekintve alapvető felfogásaiban hű maradt önmagához. Három központi kérdés merül fel: először a „modern kapitalizmus” fejlődés- és hatástörténete egészen a „gazdasági rendszer, mint a közgazdaság kiizponti fogalma” hangsúlyozásáig (4–6. fejezet), másodszor Sombart „tudományos illetékességi területének” (7. fejezet) széleskörű, megvilágosító ábrázolása, és végezetül „az 1919 utáni kapitalizmus” elmélet „különútja” (ezt a neheztelő fogalmat jobb lett volna elkerülni K. H. K.) egészen a nemzeti szocializmus koráig (10.,11. fejezet). Rövid kitekintés zárja a művet (12. rész) az 1945 utáni periódusra, amikor Sombart az angolszász fogantatású közgazdaságtan és szociológia előnyomulására fokozottan visszalépett.

Sombart – ahogy Appel többször hangsúlyozza – állandóan „különc” maradt, aki bár szcizmográfszerűen érzékelte kora alapáramlatait, azokkal nem azonosult teljesen, és azokat folyamatosan saját, legszemélyesebb felfogásában ültette át munkáiba.

Hogy ez mennyire bőszítette legtöbb kortársát, az kiderül abból a szerfölött ellentmondásos visszhangból, amelyet a szakmabeliek körében és az értelmiségi köztudatban kiváltott. Appel ezt széles irodalmi alapon gondosan és differenciáltan rajzolja meg. Általános ítéleteket, amelyek néha éppen a késői Sombartról olvashatók, nála nem találunk.

Sombart művéről nem lehet rövid áttekintést adni, még azon az igazságra törekvő módon sem, ahogyan itt ábrázoljuk. Minden leegyszerűsítés torzít, sőt, hamisít. Ki kell emelnünk azonban az újabb történeti iskolának Appel részéről adott, egészében találó méltatását, és azt a korrekt módot, ahogyan Sombartot ide besorolja a szerző (Schmoller tekintetében mindenesetre néhány kisebb félreértés található). A könyv ajánlható mindenkinek, aki felvilágosítást szeretne kapni Sombart alkotásáról, sannak hatásairól egészen a jelen küszöbéig, akár elutasítja, akár vállalja a „korszellem” változásait.

Michael Appel: Welner Sombart. Historiker und Theoretiker des modernen Kapitalismus. (Welner Sombart, a modern kapitalizmus törlénésze és teoretikusa) Metropolis Verlag. Marburg 1992. 339. p.

Karl Heinrich Kaufhold (Göttingen)