Klió 1993/1.

2. évfolyam

rule

 

KÖZÉPKOR

 

Etnikai és demográfiai változások a középkori Poroszországban a Német Lovagrend uralma idején

 

A szerző a Német Lovagrend poroszországi megtelepedésétől a XV. század végéig vizsgálja a lovagok fennhatósága alatt álló területek ő természetszerűleg nem csak a szigorúan vett, egykor poroszok által lakott földek etnikai és demográfiai viszonyait.

A három nagy dialektust beszélő porosz néptörzs (amely nem a lív, hanem a balti nyelvcsaládba tartozik) a Visztula és a Nyeman folyók közötti területen élt. Biskup szerint létszáma a XII–XIII. század fordulóján mintegy 170180 ezer fő lehetett. Ebből körülbelül 67 ezerre rúghatott az ún. előkelő harcos réteg, amelyet a nyugati krónikákban (például Peter von Dubsburgnak a XIV. század elején írott krónikájában) vagy az oklevelekben „nobilesnek” neveznek. A népesség túlnyomó többsége a szabadok széles körébe tartozott, amelyen belül megkülönböztettek „nagyobb" és „kisebb" szabadokat, feltehetően a családok anyagi-vagyoni állapota alapján. A porosz nemzetiségi-törzsi társadalom alsó rétegeit a félszabadok és a szolgák alkották, akiknek számaránya általában alacsony volt. Ez utóbbi két réteg etnikailag is különbözhetett a porosz népességtől, hiszen a legtöbb esetben a harcokban szerzett hadifoglyokból lettek a rabszolgák; s a porosz rablóhadjáratok gyakran irányultak a szomszédos szláv földek ellen.

Konrád mazóviai herceg 1226-ban az Erdélyből (Barcaságból) elűzött Német Lovagrendet kérte fel a porosz támadások által fenyegetett határterületek védelmére, s felajánlotta a lovagoknak fáradozásaik jutalmául Kulmerland földjét. A kulmi területek a szláv nyelvterülethez tartoztak, de a XIII. század első évtizedeiben a porosz portyázások fő célpontjává válván, szinte teljesen elnéptelenedtek, lakosai a szomszédos lengyel hercegségekbe menekültek. A Kulm (ma Chelmo) és Thom (ma Torun) központú föld lett a Német Lovagrend első birtoka a Visztula mellett, ahol megtelepedésével (1230) párhuzamosan nagy lendülettel látott hozzá a nyugati, főleg német lakosság betelepítéséhez, de természetesen nagy örömmel látta, sőt szorgalmazta is a korábbi lengyel lakosság visszaköltözését is.

A század végére, 1300 körül, Biskup becslése szerint mintegy 30 ezer lengyel és kb. 5000 német lakhatott Kulmerlandon, azaz a népességnek csak 14,2 százaléka nem volt szláv anyanyelvű. Összességében azonban a népsűrűség igen alacsony volt.

Kulmerland megszerzése, katonai biztosítása és folyamatos betelepítése mellett a Német Lovagrend a XIII. század végére fokozatosan meghódította a porosz törzsek által lakott területeket is, ahol ugyancsak szorgalmazni kezdte a német telepítést. A porosz földeknek a lengyel területekkel határos déli részeire valamennyi lengyel népesség is betelepült. 1310 körül a szűkebben vett Poroszország (azaz a porosz szállásterületek) etnikai összetétele két levert porosz felkelés (12421249; 12601273) vérvesztesége és a több mint félévszázados német uralom asszimilációs hatása után a következőképpen alakult: kb. 90100 ezerre tehető a porosz népesség, ehhez jött 30 ezer lengyel és mintegy 15 ezer német.

1309-től kezdve a Visztulától nyugatra eső szláv földek (Gdansk és a Kelet-Pomerán területek) is a Német Lovagrend fennhatósága alá kerültek. Így mintegy 58 ezer új lakos élt a XIV. század elején a Német Lovagrend államában (az európai viszonylatban továbbra is alacsony népességi szint) az alábbi megoszlásban: a népesség 41 százalékát a porosz etnikum tette ki, 48 százalék lehetett a szláv lakosság aránya (Kulmerlandon, Poroszországban és Kelet-Pomerániában összesen) és csak 11 százalék körüli a német.

Egy évszázad elteltével, a XV. század elejére megduplázódott a Német Lovagrend államának népessége. Biskup 1410 körül 480 ezer lakost feltételez, amelyből kb. 270 ezer a porosz, 130 ezer a pomerániai és 80 ezer a kulmi területen élt. A lakosság számát és az egyes területek nagyságát tekintve a Rend államának legsűrűbben lakott része Kulmerland volt: az össznépességnek alig kevesebb mint 1/5 része (16,7 százaléka) az állam 58 ezer négyzetkilométer földjéből 4650 négyzetkilométeren élt, ami az összterület 8 százalékát jelentette. A 14 950 négyzetkilométert kitevő Kelet-Pomerániában (az összterület 26 százaléka) a XV. század elején 130 ezer fő élhetett, az össznépességnek kb. 27 százaléka. A tényleges porosz területeken, a Visztu1a és a Nyeman folyó alsó szakasza közötti részen, mintegy 38 500 négyzetkilométeren (az összterület 66 százaléka) 270 ezer fő élt. Ebből kb. 140 ezer volt porosz eredetű, azaz az összlakosság 30 százaléka. A létszámnövekedéssel párhuzamosan módosultak az etnikai arányok is. Az össznépesség 40 százalékát, kb. 200 ezer főt tett ki a XV. század elejére a német etnikum, de az egyes területrészeken eltérő arányban éltek németek. Poroszországban vagy Kulmerlandon kb. a helyi népesség 50 százaléka volt német anyanyelvű, míg Kelet-Pomerániában csak 20 százalék. A Német Lovagrend harmadik nagy etnikumának, a szlávoknak az aránya ebben az időszakban kb. a poroszokéval egyezett meg (30 százalék).

1410 után ezek az arányok tovább módosultak. A XIV. század folyamán növekvő tendenciát mutatott a mazúriai lengyelek és litván telepesek megjelenése a lovagrend ál1amában. 1466 után (a Német Lovagrend és Lengyelország közötti 13 éves háborút lezáró II. toruni békét követően) a Rend fennhatósága alatt ál1ó nyugati területek Királyi Poroszország néven a lengyel korona alá kerültek, így a lovagok maradék országában, Kelet-Poroszországban a német lett a meghatározó etnikum, utána természetes asszimiláció miatt a csökkenő létszámú porosz népesség következett, s legvégül az immár nagyon alacsony arányú szlávetnikum, amely azonban a már említett mazúriai elemek beköltözésével lassan növekedett, s megjelentek a litván szórványok is.

Mivel a tényleges porosz területek jelentették a Német Lovagrend államának túlnyomó többségét, a Rend országának megnevezésére Európában általában összefoglalóan a „Poroszország” formát alkalmazták, s a XIV. század második felétől az ál1am megnevezését átvitték annak polgáraira, alattvalóira is, függetlenül azok anyanyelvétől és származásától. E korszakban a „porosz” elnevezés már területi és nem etnikai jelentést kapott, Európában és a lovagrend államában egyaránt. A lassan végbement jogi kiegyenlítődési folyamat a porosz szabadok, a lengyel kisbirtokosok és a német telepesek között elmosta az etnikai különbségeket, s a lovagrend centralizált hatalomgyakorlásával szemben fellépő rendi mozgalom identitását és közös célját jelezte az állam alattvalóit összefoglaló „porosz” megnevezés. Az 1440-ben létrejött nagy rendi szövetség (a porosz városok és a nemesség összefogása a Német Lovagrenddel szemben) elnevezése (ti. Porosz Szövetség) egyértelműen jelzi az elmondottakat.

 

Marian Biskup: Etniczno-demograficzne przemiany Prus Krzyzackich w rozwoju osadnictwa w sreniowieczu (Etnikai és demográfiai változások a középkori Poroszországban). Kwartalnik Historyczny. Rocznik XCVIII Nr. 2, Warszawa, 1991.

 

Pósán László