Klió 2010/2.

19. évfolyam

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

Bolond Iván – Orosz népi hiedelmek

A Glas könyvkiadó körülbelül tizenkét évvel ezelőtt tűzte maga elé kortárs orosz művek angolra fordításának célját, valamint terjesztését társkiadók bevonásával; így juttatva el a mai orosz tudományos és szépirodalmat a szélesebb, oroszul nem tudó közönséghez. Ebbe a körbe tartozik Andrej Szinyavszkij az orosz népi hitvilágról szóló könyve, amely orosz nyelven 2001-ben látott napvilágot Moszkvában (Синявский, А. Д.: Иван-дурак: Очерк русской народной веры. М.: Аграф, 2001. 464. с.).

A novellistaként és kritikusként ismert Szinyavszkij (1925–1997) az 1950-es években Oroszország északi területein végzett feljegyzéseiből, valamint a 1960-as években lágerben töltött évek tapasztalataiból gyűjtött össze hatalmas anyagot az orosz népi hitvilágról. Az 1973-as emigrációt követően előbb előadásain a Sorbonne diákjainak, majd 1990-ben könyv formájában a szélesebb közönségnek adta át tudását franciául (Siniavski, Andrei: Ivan le simple: paganisme, magie et religion du peuple russe. Albin Michel, Paris, 1990. 438. p.).

Szinyavszkij az Ivan the fool bevezetőjében arra hívja fel a figyelmet, hogy az orosz hivatalos egyházi kultúra és a népi hitvilág nagy mértékben eltér egymástól. Az orosz ember hitét nem csupán a letisztult keresztény dogmatika határozta meg, hanem annál sokkal több minden. Az író hangsúlyozza a kereszténység felvétele előtti ószláv vallás, az ősi pogány vallások és a mágia szerepét a hitvilág kialakulásában. Ugyanakkor a folklór, a népművészet fontosságát is kiemeli, azt, hogy az idők folyamán hogyan formálja az ember önmaga számára a saját hitét, vallási képzeteit. Szinyavszkij mindezzel arra kíván rámutatni, mennyire sokrétű, sokszínű, nagy egész az orosz népi hitvilág, amelyet részeire szedni szinte lehetetlen. Ő azonban megpróbálja. A könyv négy fejezetében négy különböző vezérfonal mentén mutatja be az orosz népi hitvilág különböző, olykor egymással ellentétes összetevőit.

Az első fejezetben az orosz meséket vizsgálja részletesebben. Szinyavszkij hangsúlyozza, hogy az orosz népmese erkölcsei, igazságai nagyon nem keresztényiek. Ezt a legkisebb gyermek népmesei vándormotívumával illusztrálja, aki a mese elején kicsi és buta, esetleg még valamilyen fogyatéka is van, de végül mégis ő lesz a bölcs király. Ezen a ponton fordítja a figyelmet a mágiára, a mágikus cselekedetekre és a szóbeli mágiára egyaránt.

A második fejezetben Szinyavszkij az orosz ember mindennapi életében fellelhető ősi, pogány, mitológiai elemeket, maradványokat elemzi. Részletesen mutatja be azokat az ószláv isteneket, szellemeket, amelyek hatással voltak a népi hiedelmekre, babonákra, szokásokra. Nyomon követi, hogyan éltek tovább, illetve néha még ma is élnek, az ószláv hiedelemvilág kulcs szereplői és funkcióik; úgymint a varázslók, kuruzslók, boszorkányok, javasasszonyok és az ő jóslásaik, ráolvasásaik, gyógyításaik, átkaik.

Szinyavszkij a harmadik fejezetben a keresztény tanítások különböző megnyilvánulási formáit vizsgálja: Milyen módon formálta a kereszténység az orosz ember hitét, és hogy élte meg az orosz ember a kereszténységet? Hogyan kapcsolódott össze az ószláv istenvilág az ortodox istenanya felfogásával? Milyen pogány hiedelmek befolyásolták az orosz ember kalendáriumának kialakulását? Hogyan ábrázolta az orosz népművészet a keresztény történeteket, tanításokat, képzeteket?

Az utolsó fejezetben Szinyavszkij megmutatja, hogyan formálta tovább a már így is tarka orosz népi hitvilágot a XVII. századi orosz egyházszakadás. Avvakum protopópa önéletírásának elemzésével, egyrészt a korai óhitűek nézeteit ismerteti az író, másrészt a népi hiedelemvilág egy írásos forrását mutatja be. A fejezet második felében azt tárja elénk, hogyan nyúlt vissza néhány óhitű szekta a zsidó-keresztény gyökerekhez és fordítva, ezek a gyökerek hogyan határozták meg vallási képzeteiket, felfogásukat, mindennapjaikat.

Andrej Szinyavszkij könyve a témában már jártas kutatók számára rengeteg adatot, példát felvonultató áttekintés, az orosz kultúra iránt érdeklődő széles olvasóközönségnek pedig alapozó ismertetés lehet. Az érthetőséget és átláthatóságot szolgálja a könyv felépítése, illetve világos, tiszta magyarázatai; a kiegészítő élményt pedig az író humora és a lágertársaknak szentelt megható visszaemlékezés.

Andrei Sinyavsky: Ivan the fool. Russian folk belief. A cultural history (Bolond Iván – Orosz népi hiedelmek – Kultúrtörténet). Glas, Moscow, 2007. 416. p.

Tikász Cseperke Orsolya