Klió 2010/1.

19. évfolyam

FEJEZETEK OROSZORSZÁG ÉS A BALKÁN TÖRTÉNETÉBŐL

A lakosságcsere hatásai a görög és török politikai rendszerekre az 1930-as években

A tanulmány szerzője, Yaprak Gürsoy, az isztambuli Sabancı Egyetem bölcsész és társadalomtudományi karának oktatója. A lakosságcsere hatásai a görög és török politikai rendszerekre az 1930-as években című előadása a 2007. szeptember 15–17. között megrendezett Emigráció és kultúra konferencián hangzott el az Isık Egyetemen. Jelen munka ennek az előadásnak a bővített változata.

Az esszé címében az 1930-as évek megjelölés csupán a valós időintervallum rövidítését jelzi, mivel a folyamat teljes bemutatására törekvő szerző az események láncolatát 1923 és 1946 közötti időtartamra vetíti ki. Az értekezés három fő szerkezeti elemre tagolódik.

Az első rész a lakosságcsere történeti hátterét mutatja be, amelyet a szerző a lakosságcseréhez kapcsolódó kérdéskör összetettsége miatt a történeti tényezők alapos vizsgálásával kezd. A lakosságcsere problematikája nem érthető meg csupán az első világháborút követő lausanne-i béke alapján, ezért Yaprak Gürsoy nagy hangsúllyal elemzi tanulmányában az előzményeket is.

A szerző arra törekszik, hogy bemutassa a Török Birodalom területén élő ortodox keresztények Portához való viszonyát, helyzetüket és kapcsolataikat. Az ortodox keresztények képezték a birodalmon belüli kereskedő és hivatalnok réteg döntő többségét, amelyről Yaprak Gürsoy pontos statisztikai adatokat is közöl a területi megoszlással együtt. Az arányok ismeretében a Török Birodalmon belül történt változások 1783 és 1913 között jól érzékeltetik az első világháború idejére megérő konfliktus alapjait.

A lakosság vallási és etnikai összetétele mellett a történeti háttér felvázolásával Yaprak Gürsoy a politikai folyamatok és a társadalmi rétegek kapcsolatának formálódását is ismerteti. Az ifjútörök mozgalommal párhuzamosan nem alakult ki erős török értelmiségi és kereskedő réteg a Török Birodalomban, melynek hiányában gyakorlatilag a hivatali és katonai elit kezébe került az irányítás az első világháborút követő évekre. A tanulmány pozitívumának tekinthető, hogy a szerző sort kerít a katonai és hivatali elit fejlődésének bemutatására is, amely a török reformfolyamatok részét képezte. A szerző arra a megállapításra jutott, hogy ennek a két rétegnek gyakorlatilag és elméletileg sem lehetett vetélytársa, hiszen a Török Birodalom feldarabolását követően a lausanne-i béke értelmében létrejött egységes állam ennek a két rétegnek volt köszönhető, s ez hatalmas társadalmi bázist teremtett számára az 1930-as években.

A történeti háttérrel foglalkozó részt követő második fejezet a már említett kérdéskörökön túl a politikai pártok kialakulását és eszmei irányvonalukat vázolja fel. Például a Központi Egységpárt (CEU) mellett, a Köztársasági Néppárt (RPP), illetve az egy időre ellenzéki párt szerepét betöltő Szabad Köztársasági Párt (FRP) létrejöttét, társadalmi bázisát és szerepét emeli ki a török politikai életben. A török pártok közül egyértelműen a Köztársasági Néppártnak volt meghatározó szerepe a gazdasági és politikai életben, illetve a bevezetett reformokra gyakorolt befolyása miatt a tevékenységének vizsgálata jelen munkában is meghatározó szerepet kapott. Előnye a tanulmánynak, hogy a hatalmi struktúrát és a tárgyalt korszakot közvetlenül megelőző időszakokat nem határolja el egymástól, mivel ezek szerves egységet alkotnak, egy hosszú időtérben mozgó folyamatot mutat be, amelynek nem csupán társadalmi, de gazdasági hatásai is az egypártrendszer felé terelték a török politikai berendezkedést.

Yaprak Gürsoy felveti a kérdést, mi történt volna, ha a lakosságcsere során elköltözött gazdasági és értelmiségi elit nem hagyta volna el az állam területét. A szerző bizonyos benne, hogy a gazdasági elit és a korábbi hivatali elit távozása jelentős mértékben hozzájárult a rendszer sajátos jellemzőinek kialakulásához.

A tanulmány harmadik fejezetét képező rész a görög bevándorlók és a görög kormányzat viszonyát taglalja az 1930-as években.

Az 1909 előtti görög katonai elit tagjai a függetlenségi háború és a Monarchia vezetői közül kerültek ki. A politikai elit bázisát a korábbi Török Birodalom diplomatái, a Szigetek kormányzói, Moldva és Havasalföld nemesei és az ortodox keresztény egyház vezetői képezték, valamint mellettük a helyi nemesség, a katonai csoportok és a kereskedők alkották. Ennek a vegyes eredetű elitnek vetett véget az 1909-es katonai puccs Venizelos vezetésével.

Yaprak Gürsoy a hatalomváltást követő átalakulás ismertetését követően a lakosságcsere méreteire hívja el a figyelmet: az 5 millió lakosú görög állam mintegy 1,2 millió bevándorló befogadására kényszerült 1923 után. A bevándorló tömegek életkörülményei jelentős, többnyire drasztikusan romló változásokon mentek keresztül, és a kezdeti időkben még liberális beállítottságú szavazó polgárok zöme hamarosan olyan szélsőséges politikai eszmék hatása alá került, mint például a kommunizmus.

A megnövekedett lakosság területi elhelyezkedését, valamint az új körülmények közti beilleszkedését is bemutatja a tanulmány, amely a rövid terjedelem ellenére is meglehetősen pontos, statisztikai és szociológiai adatokkal kiegészített, hiteles képet nyújt a menekültek életéről. A szerző hangsúlyozza, hogy a válságkezelési próbálkozások nem bizonyultak tartósnak, és ez a szélsőségek kialakulását eredményezte. A menekültek beilleszkedését nehezítette, hogy más nyelvi és kulturális közegből érkeztek, de fizikai tulajdonságokban is megnyilvánuló eltérő jellemzőik (hajszín, bőrszín, testalkat) további nehézséget jelentettek a beolvadás során. Ezt a konfliktust tetézte, hogy a liberális kormány megállapodást kötött Törökországgal 1930-ban, amelynek értelmében a menekültek hátrahagyott vagyonát nem térítik vissza. Ez a frissen érkezett görögöket szembe fordította a liberális kormánnyal, és mivel az új bevándorlók közül sok munkásként, illetve napszámosként talált csak magának megélhetést, így körükben később felülreprezentáltan jelentek meg a kommunista eszméket vallók. A tanulmány érdeme, hogy ezt a folyamatot részletesen és szinte a kölcsönhatások teljes körű elemzésével ábrázolja.

Gürsoy aprólékos vizsgálódása során egy érdekes részletet is megemlít, amely szintén a világválságot követő időszak gazdasági nehézségeit súlyosbította: a bevándorlók és a helyi lakosok Görögország északi részén kis parcellákon gazdálkodtak, ami azt jelentette, hogy kénytelenek voltak a kis termőföldeken nagy hasznot hozó dohányt termeszteni, amely a görög állami adóbevételek jelentős részét adta. Az itt termelt dohány szinte teljes egészében külföldre került, a gazdasági válság a külkereskedelmet gyakorlatilag megszüntette és ezek az emberek, akiknek majd 40 százaléka a menekültek soraiból került ki, megélhetés nélkül maradt.

A szerző a választási adatok tükrében mutatja be a Kommunista Párt erősödését a Liberális Párt és a royalista Néppárt ellenében. Az 1935-ös választásokon a két korábban vezető párt egyedül már nem tudott kormányt alakítani és kényszerűségből egymással, vagy a kommunistákkal kellett koalícióra lépnie. 1936 folyamán a megnövekedett számú tüntetések és demonstrációk – amelyek több százezer főt számláló, nem csupán munkásokból álló tömeget mozgattak meg – hívták létre a Metaxas-diktatúrát. A diktatúra létrejöttének okaként a bevándorlók nagy részének kommunista beállítottsága, egységes nézete kialakulásának hiánya és a király Metaxas számára nyújtott támogatása egyaránt megemlíthető, vagyis a diktatúra legitimációja a kommunizmus és az alsóbb néposztályok zavargásai ellen alakult ki.

Yaprak Gürsoy a lakosságcsere hatásait elemezte a török, illetve görög tekintélyelvű rendszerek kialakulására leképezve. Törökországból eltávozott a független és nagy befolyású gazdasági elit, azonban az utódjaként kialakuló új elit az 1930-as években még nem volt elég erős az egypártrendszer felbomlasztására, ezt majd csak a 40-es években tudta elérni. Ezzel szemben Görögországban a menekültek felbomlasztották a monarchia dominanciáját és előbb a köztársaságpárti, majd kommunista eszmék támogatói lettek. Yaprak Gürsoy arra a következtetésre jutott tanulmányában, hogy a lakosságcsere közvetve, de mindkét államban az autokrata berendezkedés okozója volt.

A tanulmány írója egy mindmáig elevenen élő, meglehetősen kényes kérdéskört vizsgál, törekedve arra, hogy mindkét oldalt a lehető legtágyilagosabb módon mutassa be. Yaprak Gürsoy munkájában elsősorban török és görög szakirodalomra támaszkodik. A hivatkozásokban és jegyzetekben feltüntetett statisztikai adatokkal együtt részletes képet tár fel a lakosságcsere mindkét államra gyakorolt hatásáról. A szerző számba veszi mindkét fél által a tárgyban alkotott elméleteket. Azonban Yaprak Gürsoy a kapcsolódó tudományterületek nyújtotta lehetőségeket kihasználva ezen elméletektől képes elvonatkoztatni és egy sajátosan új felfogást bemutatni.

Yaprak Gürsoy: The Effects of the Population Exchange on the Greek and Turkish Political Regimes in the 1930’s (A lakosságcsere hatásai a görög és török politikai rendszerekre az 1930-as években) = East European Quarterly, vol. XLII., No. 2. 2008. June 95–128.

Kránicz Mónika Emese