Klió 2010/1.

19. évfolyam

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET ÉS HISTORIOGRÁFIA

Új román történeti szakfolyóiratok

A mai román társadalom igen elnyúló átmeneti korszakának történettudománya, amely 1989 után fokozatosan szabadul a nacionalista legendárium hatásától, s apránként távolodik a történelem részrehajló, kétértelmű értelmezésétől, arra törekszik, hogy esetenként átszerkessze számos összetevőjét. Ez a folyamat nem áll meg, ma is állandóan és sokrétűen érvényben van. Célja az, hogy kritikai szemmel újragondolja és átértékelje a múltat, hogy lehetőleg minél elemzőbben s egyben újszerűen, összefogottan adja ki kezéből a szakmunkákat. Az újabb szakfolyóiratok megjelentetése is e szellemben folyik. Ugyanakkor a régóta létező folyóiratokban is folyamatosan jelen van az új szellem hatása, nemcsak módszertanilag, hanem a felfogás tekintetében is. Ezzel egyidejűleg a munkájukat folytató régi szakemberek előtt az a feladat áll, hogy „megmérkőzzenek” a külföldön járt fiatal kutatók által kiadott újabb folyóiratokkal.

Ezek közül most elsőnek a Bukaresti Egyetem Arhiva Istorică (Történelmi Levéltár) című, 2006-ban megjelent, évente kétszer kiadott folyóiratról írunk. Ennek védnöke az intézmény történelem karának forráskiadványokat megjelentető központja. Tulajdonképpen Bogdan Petriceicu Haşdeu tudós 1864-ben kiadott szakfolyóiratának az azonos című gyakorlatát folytatja. A mai ifjabb szakemberek közérthetően kívánnak dolgozni. Szándékukat már a megjelent szám elején kinyilvánítják, éspedig azt, hogy a levéltári oklevelek kiadásán kívül ismertetni akarják a legújabb nemzetközi segédtudományi szakirodalmat, és folyamatosan szeretnék feltárni a szakma kutatóit érdeklő, lehetőleg minél tágabb körű levéltárakat, ezek oklevélállományát és gyűjteményeit.

A bukaresti, kolozsvári és jászvásári szerzők (egyetemi oktatók és másutt dolgozó tudományos kutatók) már az első kötetben bizonyítják szerteágazó érdeklődésüket. A szám tartalma igen összetett. A következő tárgyakat és az ezeknek megfelelő okleveleket találjuk itt: 1. magyarországi levéltárakban elfekvő 44 darab 1340 és 1350 között kiadott erdélyi középkori aktát; 2. a Brassó megyei Vajdarécsében lakó Boér családra vonatkozó 1598 és 1632 között sorakozó 19 dokumentumot; 3. 12 darab 1645 és 1679 között kiadott, falusi kihágásról szóló oklevelet; 4. a bihardiószegi és székelyhídi görög kereskedők kiváltságáit taglaló 1740-i aktákat; 5. 35 darab 1843 és 1848 között kiadott oklevelet, amelyek Paolo Sardi püspök tevékenységére és a moldvai katolicizmus elterjedésére vonatkoznak; 6. Constantin Erbiceanu történész életéről és tevékenységéről tanúskodó 21 darab dokumentumot az 1861–1908 időszakból; 7. 4 olyan, 1911 és 1927 között kiadott oklevelet, amely a román királyságban a huszadik század elején az egyház és az állam közti viszonyra, valamint a nemzeti örökség levéltári megjelenítésére vonatkozik; 8. Mihai Robu püspökre és a moldvai katolikusok jogaira hivatkozó, 1943-ból származó aktákat, stb. Kiemeljük, hogy a regesztrumokat a nyelvi kettősség elveinek megfelelően szerkesztették.

Mindezek után azt az észrevételt tehetjük, hogy ennek az új folyóiratnak a kiadása tükrözi a román levéltár- és segédtudományok megváltozott arculatát; a közlés nemcsak bővített adatokkal járul hozzá az eddigi ismeretekhez, hanem más elvekkel is megismerteti olvasóját. Ez a kötet nyereség a hazánk múltja iránt érdeklődő nemzetközi szakkutatásnak is.

Térségünkben egy új, közös kutatóközpont avatása Nagyváradon, melynek létrehozását az Európai Bizottság támogatta a „Jean Monnet” Alapítvány segítségével, manapság épp a helyi egyetem és debreceni megfelelőjének tartós együttműködési szándékát és összefogását tükrözi. Az alapítók alapvetően azt remélik, hogy az úgynevezett ERTI meghatározó szakmai központ lesz Románia nyugati és Magyarország keleti határánál, és jelentős mértékben szolgálja majd a szabadon átnyúló kapcsolatok fejlesztését. A közös programnak két fontos pillére van: az oktatás és a kutatás, azaz szakemberek képzése, egyrészt időben és térben, elsősorban a Hajdú–Bihar–Bihor Eurorégió, illetve a Kárpátok területéhez kapcsolódva, másrészt kontinensünk szomszéd vidékeihez is. Jellemző a tény, hogy egyetlen mai hasonló „project” csak Németország, Franciaország és Luxemburg között létesült.

A fenn említett kutatóintézet önálló szakmai folyóirata az Eurolimes, melynek tematikus tanulmányai a határok, a határmenti együttműködésre és a „regionalizmus” témájára vonatkoznak. Az első száma, (cikkek, tanulmányok, Varia, Focus és Recenziók cím alatt) 13 értékes hozzájárulást tartalmaz, a kontinens 15 különböző nemzetiségű szerzőjének tollából: angol, bolgár, francia, holland, lengyel, magyar, román, spanyol stb. Főcímük hallatlanul aktuális: „Az európai határok múltja és jövője”. A különböző módon kifejtett, ellenkező jellegű vélemények éppenséggel az általános és speciális jellegű határról, ennek az idők során nem zökkenőmentes fejlődéséről tárgyalnak, hangsúlyozva a mai „globalizációs” folyamat hathatós befolyását és a történeti folyamatokkal való elkerülhetetlen jövőbeli összeütközést.

A kisinevi „Interstitio” című szakfolyóirat a Nemzetközi Szabadegyetem Történelem- és Nemzetközi Kapcsolatok Kara történelmet átértékelő központjának, a helyi Tudományos Akadémia Történelem- Állam- és Jogtudományi Intézete művelődéstörténeti részlegének, valamint a katowicei Sziléziai Egyetem Társadalomtudományi Karához tartozó Történelmi Intézetnek a kiadásában jelenik meg. Fiatal történészek első írott megjelenése, akiknek alapvető elgondolása a múlt tudományközi felfogása ,s ugyanakkor érvényre kívánják jutattni azt, hogy az utóbbi időben az európai történettudomány módszertanilag, sőt felfogásában is megújult. A kiadás gondját Virgiliu Bârlădeanu (Kisinev) és Tomacz Pawelec (Katowice) vállalták magukra. Természetesen arra törekedtek, hogy a kiadói tanács tagjai minél illetékesebb nemzetközi szakemberek legyenek, s ez a törekvés eredményezte azt, hogy a munkaközösség tagjai közt olyan nemzetközileg ismert és elismert nevek szerepeljenek, mint Irina Livezeau (Egyesült Államok) vagy Marius Tătar (Románia).

A megjelent első szám nyolc tanulmányt tartalmaz. Szerzőik négy európai államból származnak: Lengyelországból, Olaszországból, Moldáviából és Romániából. Három nyelven: angolul, lengyelul és románul közli a folyóirat e hozzájárulásokat, amelyeknek tárgya sokféle irányba ágazik: a Moldovai Köztársaság kollektív emlékezetének történelmi restitutiója a totalitárius állam csődje után (Ludmila Cojocari), a Şerpeni hídfő néven ismert, második világháború utáni posztszovjet időszakról való megemlékezés (Gabriela Popa), a helyi állam történelméről, mítoszairól és nemzetépítéséről szóló tanulmány (V. Bârlădeanu), a lengyel kommunista hatóságoknak a közelmúltat meghamisító emlékezésére visszhangzó írás (Dorota Malczewska-Pawelec), valamint egy akár a forradalomra, akár a múltra vonatkozó történelmi áttekintés lehetőségeit taglaló szakmagyarázat (Marek Wozniac), a meghalás és halál a mai Romániában (M. Tătar), a XIX. századi iskolai történelemtanítás emberalakító szerepét átfogó probálkozás (Victor Tudor Roşu), és végezetül, a XX. századi „népi demokratikus” Románia és az 50-es évek „munkás szabadidejéről”, (workers leisure) szóló bemutatás (Adelina Oana Ştefan).

A más jellegű szakfolyóiratok, valamint az újonnan megjelent hasonló kiadványok bemutatása zárja a fent idézett számot. Ennek tárgyilagos tartalma is az újító kezdeményezést képviseli, abban az értelemben, hogy a kutatást a tudományközi területre irányítják, s csak így hozzák közel a mai történettudomány követelményeihez.

A Bánság fővárosában megjelent „emlékeztető” (Memorialul revoluţiei din 16–22 decembrie 1989) szakfolyóiratnak nem áll szándékában felvenni a versenyt a régóta térhódító Analele Sighet című, Bukarestben kiadott publikációval, mivel ez az utóbbi időben épp a történelmi Máramaros székhelyén létesített Emlékmúzeum szócsővévé vált, ott ahol a múlt század utolsó évtizedétől kezdve évente rendeznek tudományos tanácskozást a kommunizmus áldozatainak üldözéséről. A fent említett temesvári folyóiratnak kiadója az 1989 decemberi forradalom Traian Orban orvos által kezdeményezett és vezetett városi és vidéki dokumentáció-, kutató- és tájékoztató központja. Ez sajátos és egyedi képviselője épp a legújabb kor történelme eme meghatározó mozzanatának. A helyi és össznemzeti szinten munkálkodó szakemberek azon vannak, hogy önállóan gondolkozzanak, anélkül, hogy a nemrég lezajlott eseményekre vonatkozó különvéleményük miatt bármi hátrány érhetné őket. Ennek érdekében az említett új folyóirat célkitűzése az, hogy ismeretlen vagy igen kevésbé ismert levéltári állományokat (okleveleket), sajtót, filmeket, fényképeket, audio-video-felvételeket stb. ismertessen és értelmezzen, ezt pedig a lehető legjobb feltételekkel, szakmailag és erkölcsileg helyesen tegye. Hazai és külföldi személyiségek is felismerték a kiadó intézmény jelentőségét, s egyben azt, hogy folyóiratának megvan a szükséges megalapozottsága. A publikáció felelős szerkesztője Miodrag Milin, szerkesztőségi titkára Doina Magheţi. Vezető gárdája, nagyon helyesen, arra törekszik, hogy a kifejezési forma egybevágjon a kifejtett tényekkel.

A megjelent két szám rovatai híven igyekeznek tükrözni az 1989. decemberi eseményeket. Többnyire helyi, temesvári eseményekre helyezik a hangsúlyt. A bőséges címek közül külön érdeklődésre tartanak számot a tanulmányok. Kiemelkedik még a Vélemények és hozzáállások című rovat, amely a tudományos életet mutatja be, és az úgynevezett „A forradalom könyvtára” rovat is. A megjelent írások (dokumentumok segítségével) híven ábrázolják a korabeli valóság legkülönbözöbb aspektusáit. Címük: Romlatlan tanúskodás, A forradalom fehérköpenyeseí, Az ellenállás emlékezete, Okleveles anyag stb. Az 1989 decemberi forradalom válogatott könyvészete című fejezet 538, a szerzők ábécés sorrendjében felsorolt címet tartalmaz. A cikkek szerzőinek véleménye határozott. Az együttműködők között olyan kiváló történészek vannak, mint Camil Mureşanu és Alexandru Zub akadémikusok, Stéphane Courtois francia szakértő, valamint a helyi események ismerői: Ioan Haţeganu, Florin Medeleţ, Miodrag Milin, Victor Neumann, Traian Orban, Daniel Vighi és mások, s ugyanakkor a szakirodalom olyan nemzeti síkon elismert kutatói, mint Silviu B. Moldovan, vagy Bogdan Murgescu.

Annak ellenére, hogy hasonló folyóirat jelenik meg Bukarestben is, a Ioan Scurtu igazgatta intézet publikációja, mely a kormány által anyagilag támogatott s az ottani munkaközösség munkáját nagyban elősegíti, meghatározott álláspontú tevékenységet kifejtve, a temesvári „opponense” igen csak megokolt, helytálló, miután állandóan azt a célt követi, hogy alakítsa olvasói véleményét és helyénvalóan tudósítsa őket a helybeli forradalom eseményeiről.

2002-ben létesült a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem keretében a Népességtanulmányozás Központja. Ezt az intézményt 2004-ben ismérték el nemzeti síkon, egy évvel később pedig a nemzetközi szakkutatás is tudomásul vette létezését. Angol nyelven közlő folyóirata az évente kétszer megjelenő Romanian Journal of Population. Ilyen értelemben jelentős új kiadványról beszélhetünk. A szerzők a hazai népességtudomány ismert és elismert szakemberei: Benedek József, Vasile Gheţău, Cornelia Mureşan, Traian Rotariu és mások, külföldi, európai (francia, olasz, magyar stb.) és amerikai kutatók társaságában. Ez megnyilvánul például olyan, öt szerző tollából származó tanulmányban, amely a mai Románia demográfiai kilátásait taglalja, vagy négy más cikkben, amelyekben a hazai lakosság történetéről esik szó. Nem hanyagolja el a publikáció a világrészünk népességének sorsáról szóló témákat sem (három adalék ezzel foglalkozik). A szerzők történészek, társadalomtudósok, népességkutatók, közgazdászok, földrajz szakos szakemberek stb. Mindegyikük illetékes a dolgában, s ezt a hazai és európai népességre vonatkozó, földrajzilag és népességi szempontból is alaposan megindokolt okfejtésük bizonyítja. Ez derül ki a hozzászólások és ismertetések rovatából is. Számos új, demografiatudományi, földrajzi, hazai és világtörténelmi jellegű kiadványt ismertetnek. Az angol nyelv elősegíti a közlést, és növeli az olvasói tábort, jobban érvényesíti a helyi tudományos fórum azon erőfeszítését, hogy a lehető legtöbbet adja mind a népesség, mind a lakosság különféle területeinek tanulmányozásában.

Egy régi történeti hagyományokkal bíró, felbecsülhetetlen kulturális és szellemi örökségéről nevezetes közép-erdélyi – eredetileg szász – városkában, fiatal és tehetséges szerkesztőbizottság jelentette meg az Alt Schässburg című folyóiratot, amelynek pontosan az a szerepe, hogy a „spiritus loci” nevében, a már említett hagyományokról tegyen tanúságot. A kolozsvári egyetem szellemében nevelkedett szerkesztők szándékának megvalósításában fontos szerepet játszott a tekintélyes múzeumi intézmény (1899), mely a címét adta az útra indult publikációnak, és biztosította a város sajátosságait tükrözni kívánó, komoly szakmai munka hátterét. Írásaikban elsősorban a történelmi múltú középkori vár és a – ma már sokoldalúan fejlődő – helyi főtér funkcióját és szerepét, értékeit taglalják. A folyóiratban közlő helybeli kutatók célja a város és lakossága fejlődésének taglalása, a múlt értékeinek feltárása, megismertetése a belföldi és külföldi olvasókkal. A középkori erdélyi város sajátoságait, szépségét és intézményeinek fejlődését (a XX. század végéig) bemutató közlemény természetes módon illeszkedik a helyi és a közép-európai kulturális kontextusba. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy e sikeres segesvári szakfolyóirat céltudatosan betölti vállalt szerepét, hozzájárulva a történettudósok közötti párbeszéd eredményességének biztosításához.

Ennek a rövid áttekintésnek az volt a célja, hogy ismertessen néhány, az utolsó években megjelent romániai szakpublikációt, lehetőleg rámutatva arra, miként működnek jól meghatározott környezetükben, kiemelve hazai és nemzetközi viszonylatban tudományközi jellegüket, s megrajzolva szakmai kilátásaikat. És főként azt a tényt, hogy e kiadványok is – miként más helyi szakmunkák – összhangban vannak a hazai és külföldi szakirodalom egyre inkább érzékelhető, úgynevezett „posztmodern” fejlődésével.

Arhiva Istorică a României. Serie nouă (Románia Történelmi Levéltára. Új folyam). Bucureşti, vol. I, 2004, nr. 1, 272 p.; Insterstitio. East European Review of Historical Anthropology. Chişinău, vol. I. June 2007, number 1, 135 p.; Memorial 1989. Buletin ştiinţific şi de informare (1989-es Emlékeztető, Tudományos és Tájékoztató Közlöny). Timişoara, vol. I, 2007, nr. 1, 2, 159, 158 p.; Romanian Journal of Population. Cluj-Napoca, vol. I, 2007, number 1–2, 302 p.; „Alt-Schässburg”. Istorie. Patrimoniu („Alt Schässburg”. Történelem. Örökség). Sighişoara, vol. I, 2008, 256 p.

Stelian Mândruţ