Klió 2009/4.

18. évfolyam

ŐSKOR ÉS ÓKOR

Paleoantropológiai enciklopédia

Donald Johanson és Blake Edgar: From Lucy to Language (Lucy-tól a nyelvig) című 2006-ban megjelent kötete a maga nemében egyedülálló mű.

A könyv két szerzője közül az egyik Donald Johanson (Richard Leakey kortársa) paleoantropológus, a kelet-afrikai Nagy Hasadék-völgy felfedezője, aki két évtizeden át kereste elődeink nyomát. Egyike a legelismertebb és legvitatottabb kutatóknak. A háromrészes Nova sorozat, az In Search of Human Origins valamint öt korábbi kötet szerzője. Napjainkban is folyamatosan hallhatjuk előadásait. Világszerte úgy ismerik, mint a híres Lucy csontváz felfedezőjét, valamint a kaliforniai Berkley Egyetem Institut of Human Origins alapító atyját. Alkotótársa, Blake Edgar, kiváló stílusú tudományos író.

Donald Johanson Amerika egyik legígéretesebb fiatal paleoantropológusa volt, amikor 1974-ben a távoli Etiópiában felfedezte Lucyt, a legrégebbi, legteljesebben fennmaradt 3,2 millió éves felegyenesedetten járó női hominida fosszíliáját, ami egy csapásra korának egyedülálló felfedezésévé vált. Ez a lelet azonnal és teljesen megváltoztatta a korábbi leleteken alapuló, az emberek elődeire vonatkozó feltételezéseket. A jelentős felfedezés után is folytatta a kelet-afrikai kutatómunkát a Nagy Hasadék Völgyben. 1975-ben kutató csoportjával az „első család” nyomára bukkant. A páratlan, 3,2 millió éves leletegyüttes 13 különböző személy csontjait tartalmazta. 1986-ban az Olduvai Szakadékban a Hasadék Völgy talán legismertebb részében ugyanezekkel a társakkal ismét feltárt egy 1,8 millió éves részleges felnőtt csontvázat, amely szükségessé tette saját fajunk, a Homo-k legkorábbi tagjainak átértékelését. Terepmunkája szüntelenül folytatódott és napjainkban Lucy családjának már több tagja ismeretes, beleértve az 1992-es felfedezést, az egyik legrégibb teljes Australopithecus afarensis csontvázmaradványt. 1996-tól vizsgálják Eritreiát, a Hasadék Völgy északi kiterjedését is.

Ez a kötet a szerző egyedülálló karrierjének összefoglalása, mely az emberiség történetét dokumentálja a Földön.

A legutóbbi évtizedekben előkerülő új emberi maradványok a humán evolúcióról való eddigi meggyőződésünket jócskán megváltoztatták. Már-már lehetetlen egy átlagos olvasónak, hogy megfelelő naprakész információhoz jusson ebből a tárgykörből. Ez a nagyméretű könyv teljes képet nyújt a jelenlegi helyzetről, bár még sok a tisztázatlan kérdés. Az bizonyos, hogy a korábbi feltételezés – miszerint az emberi evolúció története egyetlen egyenes ági vonal az emberszabásúaktól az emberelődökig, majd a különböző homo fajtákig – mára már megváltozott. Inkább egy fa ágaihoz hasonlítható, melynek egy-egy ágán több kisebb ág a felegyenesedetten járó hominidáké.

A kiadvány több mint 200 színes képet tartalmaz a főbb fosszíliákról, prehisztorikus művészeti alkotásokról és eszközökről, mindegyik mellett található egy magyarázó szöveg is. A hominidák történetének valódi fotóalbuma. Világtérképen ábrázolja a könyvben szereplő leletek helyét.

A paleoantropológusok számára elengedhetetlen fontosságú ez az enciklopédia jellegű kötet, amely két fő részre osztható: az első a paleoantropológia központi kérdéseivel foglalkozik, amely az általános olvasóknak íródott; a második része a bizonyítékokkal való találkozás, 8 koponyafotóval kezdődik az Australopithecus Afarensis-től a Homo sapiensig.

A könyv első fele tömör, de átfogó képet ad több tucat témáról és vitatott problémáról, amelyet a szerző 48 pontba foglalt. Ez a rész olyan kérdésekkel foglalkozik, amivel mindenki szembetalálhatja magát, aki az emberiség rejtélyes történetét szeretné megfejteni. A szerző alapvető kérdésekre ad választ: kik a legközelebbi rokonaink? mi a rassz? miért fejlődött ki a tudatunk? Ismerteti a Homo nemzetség feltételezett afrikai eredetét, valamint az innen való kivándorlás elméletét. Bemutatja a legújabb bizonyítékokat a hominidák életviteléről, étrendjükről, menedékhelyükről, művészetükről, temetkezési szokásaikról. A 47. pont ugyanakkor foglalkozik a kihalás kérdésével, a 48. pedig az embert, mint a természet részét vizsgálja. Mind a 48 érintett témához publikációs jegyzék tartozik.

Johanson szövege nagyon lebilincselő. Az információkat 50 szakterület összefoglalásával adja meg, köztük pl. a kormeghatározás technikái vagy a humán genetika. A vita „Éva” koráról, aki az 1987-es években, mint a homo sapiens faj 200 000 éves őse vált szalagcímmé az újságokban, azóta is folyik. Ezt az időpontot többször is változtatták, egészen 1 millió évvel ezelőttre teszik, amikor is nemcsak Éva élt egyedül, hanem nagyobb számú népesség volt a kezdet.

A könyv második fele tartalmazza a vitathatatlanul legteljesebb szisztematikus leletvizsgálatokat. Áttekinti a legkorábbi, még nem szakember régész által feltárt leleteket az 1921-es maradványtól a legutóbb Kenyában és Etiópiában 1994–95-ig találtakig, melyek négy millió évesek. Az 50 legjelentősebb korai emberi fosszíliát mutatja be. Minden egyes példány színes fotója eredeti nagyságban, többségük több oldalról is látható. A szerző a kulturális környezettel együtt mutatja be a fosszíliákat. A kőeszközök fejlődésén keresztül az első kő, agyag, elefántcsont művészeti alkotásokon át mindegyik egy-egy fontos állomás az emberi tudat fejlődésének hajnalán. Johanson erőteljesen érvel amellett, hogy a rassz fogalma felszínes kulturális sztereotípia, mely genetikai szempontból nem helytálló. Feltételezése szerint a nyelv a túlélési mechanizmus része, ami szintén a természetes kiválasztódás eredménye és agyunk evolúciójához köthető.

Az olvasók bár nem az „eredeti” fosszilis koponya-, állkapocs- valamint csontváz maradványokat tartják kezükben, „csak” azok életnagyságú fényképét, mégis láthatják, hogy az antropológusok mi alapján alkotják elméleteiket. A fotók mellett kis rublikában feltünteti az egyes fosszíliák adatait: a pontos meghatározásukat, a lelőhelyüket, a korukat, a felfedező nevét, megtalálásának dátumát, a leletről készült publikációk jegyzékét, valamint azt, hogy azok hogyan illeszkednek az evolúció sémájába. Mintha csak Kelet-Afrikában járnánk, ahol a legtöbb fosszília található, annyira közel hozza számunkra a bizonyítékokat.

A korai emberi fosszíliákra „vadásznak”, felfedezik, azonosítják, ásatást végeznek, begyűjtik, konzerválják, leltározzák, tisztítják, rekonstruálják, rajzolják, fotózzák, gipszmintát készítenek róla, összehasonlítják, mérik, tárolóba teszik, tisztelik, látogatják, monográfiát adnak ki róla, majd vitatják. A Lucy-hoz hasonló fosszíliák valamilyen szinten talizmánokká váltak, melyek létezésünk legmélyebb titkait rejtik

A csontvázmaradványokon keresztül mutatja be az emberré válást, az emberi test fejlődését, egyúttal képet kapunk a paleontológusok munkájáról. Érinti a legtöbb vitatott kérdést, pl. mikor alakult ki a nyelv, az emberek valóban rasszokba sorolhatóak-e; továbbá említ néhány fizikai bizonyítékot, mely a neandervölgyiek beszédképességét támasztja alá.

Az Australopithecustól a Neandervölgyin át a modern Homo sapiensig fényképeken csodálhatjuk meg a több tízezer éves koponyák maradványait, állkapocscsontokat, medencecsontokat, gerincoszlopokat, combcsontokat.

Végső soron a „From Lucy to Language” emlékeztető, kihívás, érdeklődésfelkeltés is. Mi vagyunk az egyedüli faj a Földön, akik az egész Földet birtokba vettük. Kiváltságosak vagyunk. Mi rendelkezünk a legnagyobb erővel és befolyással, hatalommal. Emiatt nem szabad elfelejtenünk a természeti környezethez való viszonyunkat, és adósságunkat a természetes szelekciónak! Mélyen el kell gondolkodnunk azon, hogy egy adott földtörténeti kor evolúciós vizsgálatán keresztül láthatják, kik vagyunk, honnan jöttünk és merre tartunk! Ez a könyv egyik legelgondolkodtatóbb leckéje számunkra.

A bibliográfiájában 34 ajánlott olvasmány, 200-nál is több könyv és 10 weboldal van feltüntetve.

Donald Johanson és Blake Edgar: From Lucy to Language (Revised, Updated and Expanded) (Lucy-tól a Nyelvig. Eredeti kiadás bővítése). Simon & Schuster, New York, 2006. 288 old.

Czehelszky Zsuzsanna