Klió 2009/1.
18. évfolyam
A ROKONTUDOMÁNYOK
KÖRÉBŐL
A világ államainak lobogói és címerei
Nyugat-Európában a
széleskörű érdeklődésnek megfelelően folyamatosan jelennek meg a Föld
államainak jelképeit bemutató kötetek. A gyerekeknek szóló képeskönyvektől
kezdve, a komoly háttérismereteket nyújtó – szintén gazdagon illusztrált –
ismeretterjesztő albumokig, de emellett persze tudományos igényességű munkák is
íródnak.
Az alább ismertetett kötet több kiadást megért, a
szerző mindig alkalmazkodva a politikai változások következtében előálló
jelképváltozásokhoz, aktualizálva könyvének adatait, népszerűsítő, de sok
adatot közlő, mégis olvasmányos formában szerkesztette meg művét.
Mindenképpen célszerű lett volna egy rövid
bevezetőben a címerek, zászlók állami jelképként való használatáról
megemlékezni. Manapság leggyakrabban az állami lobogót[1] tekintik az
állami szuverenitást jelképező legfőbb szimbólumnak, pedig ez – általában –
később nyerte el mai formáját, mint az államcímerek. Mégis a két jelkép között
szoros összefüggés van: az állami zászlók legtöbb esetben az állami címerek
színeit tükrözik, utóbbinál fontosabbak is, hiszen a címerek esetében lehetőség
van – a vonalkázásos színjelöléssel – a fekete-fehér ábrázolásra is.[2]
Gyakoriak a címerpajzsot hordozó lobogók is, amelyek vexillológiai szempontból
nem képeznek saját csoportot a zászlócsaládok között. Meg kell különböztetni
ezektől a lobogóktól a középkori címeres bannereket, amikre a címerábra pajzs
nélkül került fel, úgy, hogy az egész zászlófelületet kitöltötte.
Az európai államok jelképeiről valamivel több szó
esik, mint a többi földrész esetében. Itt a szövetségi államoknál nemcsak az
állami, hanem a szövetségi tagállamok jelvényeiről is kaptunk elemzést. A
svájci kantonok címerei – néhány kivételtől eltekintve – a XIV–XV. századból
származnak. Különleges, sajátos svájci szimbólum az un. „Baselstab”, ami
gyakorlatilag a püspöki pásztorbot végén lévő görbület stilizált, heraldikai
megjelenítése, ami Basel város, illetve a Basel-vidék kantonjának lobogójában
is szerepel az egykori egyházi hűbéruraságra való utalásképpen.[3]
Ettől is részletesebben esik szó a német szövetségi államok jelképeiről,
amelyek korábban szuverén államokként is önálló címereket és lobogókat
használtak. A legismertebbek[4]
közé tartozik a Bajor Szabadállam kék-fehér rutapajzsa és lobogója. A vekninek
is nevezett heraldikai mesteralak már 1204 óta ismert, első színesben
fennmaradt ábrázolása azonban csak 1330-ból ismert. A lobogót az 1946. évi
helyi alkotmány, a kis és nagycímert egy 1950. évi törvény szabályozza.[5]
Mecklenburg-Vorpommern nagycímere negyedelt. Pajzsának első és negyedik arany
mezejében fekete bölényfej látszik, orrában gyűrűvel. A második ezüstben a
pomerániai vörös griff, a harmadik – szintén ezüstben – az egykori
brandenburgi, szintén vörös színű sas látszik. A kiscímer hasított: elöl a
bölényfej, hátul a griff szerepel benne. Történeti címerek egyesítéséről van
ebben az esetben is szó, már a XIII. század elején szerepelnek ugyanis helyi
hercegek pecsétjein a fentebbi címerképek.[6] Európában
egyedül Franciaország állami emblémája nem sorolható a címerek közé, miután a
francia forradalom minden a királyságban használatos jelképet eltörölt, így a
címereket is. A ma használatos állami embléma kék ovális mezejében egy „köztársasági”
liktor-köteg (közepén bárddal) olaj- és tölgyágakkal övezve, mellette arany
szalagon a forradalom jelszavai: „Szabadság, egyenlőség, testvériség”. [7]Az
emblémát kívülről az 1802-ben Napóleon által alapított Francia Becsületrend[8]
nagymesterének lánca övezi.[9]
Bizonyos esetekben azonban megkérdőjelezhetőek a
szerző megállapításai. Így pl. Szlovákia esetében megállapítja, hogy „a
kettőskereszt (az eredetileg zöld, és csak 1848-ban kékre változott)
hármashalommal legkorábban a XVI. századtól szlovák szimbólumnak
számít.”, később ugyanakkor megállapítja, hogy pajzsba foglalva először III.
Béla magyar király alatt jelenik meg.[10] Nyilván arról a magyar címerhez kapcsolódó
címerlegendáról lehet szó, amely szerint a három halom a Tátra, a Mátra és a
Fátra hegyeket jelképezi. Erről a magyar tudomány már korábban megállapította,
hogy ez csak a XVIII. századi magyar heraldikai irodalom nyomán terjedt el a
köztudatban.[11]
Érdekes, hogy néhány afrikai állam függetlenné
válását követően jelképeit európai heraldikusokkal terveztette meg. Kongó
címerét a svájci Louis Mühlemann tervezte, amit 1963. augusztus 12-én vezettek
be. Pán-afrikai színeket vonultat fel: sárga mezőben elhelyezett vízszintes
hullámos zöld pólya előtt – a népességet jelképező – jobbra forduló, zölddel
fegyverzett, felemelt jobbjában (az afrikai szabadság jeleként) fáklyát tartó
oroszlán látszik. A pajzsot két oldalt elefántok (az erő, méltóság, kitartás
szimbólumaiként) tartják, alatta szalagon az „Egység, munka, haladás” jelszavak
látszanak.
Jelen kötet lexikonjellegét erősíti az
alfabetikus sorrendbeosztás, ám mégis célszerű lett volna egy
tartalomjegyzékkel megkönnyíteni a kötetben való eligazodást. Ez utóbbit segíti
elő mindenesetre a kötet végén található kétoldalas – a szövegben leggyakrabban
előforduló szakkifejezéseket tartalmazó – szójegyzék. Ebből megismerhetjük a
legfontosabb történeti zászlótípusokat is. A banner a középkori lobogó olykor
költői megnevezése volt, ma többnyire a keresztrúdról lefüggő zászlóvásznakat
nevezik így. A gonfanon típus a rúddal szembeni oldalon két vagy több négyszögletű
nyúlvánnyal ellátott lobogókat jelenti. A „Gösch” magyarul egyrészt a
hajózásban használatos orrlobogókat, másrészt a zászlók rúd felőli felső
sarkában elhelyezett, más színű, általában valamelyik nemzeti, vagy regionális
jelképet mutató téglalapot jelenti.[12]
Kétségkívül jól használható a kötet, amely saját
célkitűzése szerint is alapot kíván nyújtani az érdeklődő, ám laikus olvasó
számára. Naprakész információival, rövid, kompakt leírásaival praktikus
kézikönyv benyomását kelti a százkilencvennégy szuverén állam jelképeit
bemutató munka.
Karl-Heinz Hesmer: Flaggen und Wappen der Welt (A világ
államainak lobogói és címerei). München, 2008. 288. Számos illusztrációval.
Szálkai Tamás
1. Az ismertetőben szinonimaként szerepel a lobogó és a zászló
kifejezés a szóismétlések elkerülése végett, annak ellenére, hogy a
szakirodalom élesen megkülönbözteti a két fogalmat. A zászló mindig rúdhoz van
rögzítve, a lobogó zsinóron felvonható jelképet jelent. Állami jelvények
esetében mindig lobogóról beszélünk. Sajnos e tekintetben nem elég gazdag a
szakirodalmi szókincs.
2. Ma a Menestrier-féle színjelölést fogadják el világszerte.
3. I. m. 225.
4. Szálkai Tamás: A bajor állami és kerületi címerek. Turul.
2006. 3–4. 86–94.
5. I. m. 57.
6. I. m. 58.
7. „Liberté, egalité, fraternité”.
8. Szálkai Tamás: Napóleon és a nemesi heraldika. Szkholion.
2006. 1. 23.
9. I. m. 72
10. I. m. 236.
11. Bertényi Iván: Magyar címertan. Budapest, 2003. 71.
12. I. m. 288.