Klió 2008/4.

17. évfolyam

XX. SZÁZAD

A bevándorlás és a kultúra szerepe a gyermekmunka alakulásában az Egyesült Államokban 1880 és 1920 között

A tanulmány a gyermekmunka jelenlétét és természetét vizsgálja az Egyesült Államokban 1880 és 1920 között. A szerzők, Brian Gratton és Jon Moen abból indulnak ki, hogy a gyermekmunka alkalmazása megszokott volt a rurális társadalmakban, majd az iparosodás korszakában újra megjelent, hogy aztán gyors hanyatlásnak induljon. A szerzők először a gyermekmunka történetét tekintik át olyan kérdések keretében mint: „Miért jelent meg a gyermekmunka, illetve miért indult hanyatlásnak?”. Majd pedig statisztikai elemzést végeznek, hogy feltárják a különböző bevándorolt nemzetiségek okozta hatásokat, és megválaszolják azokat a kérdéseket, hogy az egyes etnikai csoportok jobban előnyben részesítették-e a gyermekmunkát.

Az ipari forradalom időszakához ugyanúgy hozzá tartozik a kizsákmányolt gyermek szimbóluma, mint a gőzgép, hiszen ekkoriban még a munkaadók nagy arányban alkalmaztak gyerekeket. A tudósok szerint megkérdőjelezhető annak a gazdaságnak a természete, amely a gyerekeket arra kényszeríti, hogy gyárakban, malmokban és bányákban dolgozzanak. A gyermekmunka hátterében egyrészt az ipari kapitalizmus állt, másrészt pedig a szülők kezdeményezték, hogy a gyerekek pénzt keressenek. A szegény családok esetében a gyerekek keresetére is szükség volt a család eltartásához, de az is gyakran előfordult, hogy a szülők a saját életszínvonalukat akarták növelni gyermekeik által keresett pénzzel. A gyermekmunka sokkal elterjedtebb volt a preindusztriális társadalmakban, mint az ipari társadalmakban, mivel a tradicionális kultúrákban a szülők és a gyerekek is elfogadhatónak tartották a gyermekmunkát.

Az Egyesült Államokban a XIX. században bontakozott ki az első tiltakozó megmozdulás a gyermekmunka alkalmazása ellen. Az ezt követő vitában a szülők egy része és a hatóságok eltérő véleményen voltak a gyermekek feladatait és jogait illetően. Az egyik oldalon a progresszívek álltak, akik szerint a gyermek értékes ajándék, akit óvni kell és gondoskodni róla. Véleményük szerint, ha a gyermeket arra kötelezik, hogy dolgozzon és pénzt keressen, az azt jelenti, hogy a szülei nem szeretik őt. A másik oldalon álltak a szegényebb körülmények között élő déli emberek, akik kivették gyermekeiket az iskolából és elküldték őket dolgozni. Ehhez a csoporthoz tartozott még néhány munkáltató is, akik kihasználták a gyermekmunka nyújtotta előnyöket.

A preindusztriális társadalomban gyermekmunkát szinte kizárólag csak a mezőgazdaságban alkalmaztak. Az Egyesült Államokban is még az 1910 és 1920 között dolgozó gyerekek 60 százaléka a mezőgazdaságban vállalt munkát. Az antropológiai kutatások azt mutatják, hogy a preindusztriális társadalomban a gyerekekre úgy tekintettek mint dolgozó emberre. A legtöbb államban ekkoriban a gyerekek abban az életkorban kezdtek dolgozni, amikor ma az iskolát kezdik. Mire tizenévesek lettek, már teljes idejű foglalkoztatottnak számítottak. A gyermekmunka ekkor egyértelműen a szülők gazdagodását szolgálta és biztosította számukra a nyugodt öregkort.

A tudósok azt állítják, hogy annak ellenére, hogy a preindusztriális társadalomban a gyermekmunka széles körben elterjedt volt, mégis jobb volt a gyermekek helyzete. A gyermekek a szüleik mellett dolgoztak a farmon, és ez kevésbé volt kíméletlen, mint a gyári munka. Ez a fajta munka nem veszélyeztette a gyermekek egészségét, ezenkívül beleillett a Thomas Jefferson által elképzelt ideális amerikai életformába. A kereső foglalkozás ettől minőségileg különbözött, hiszen a gyerekek sokkal sebezhetőbbek voltak, mint az otthoni környezetben. Már a kortársak is valószínűtlennek tartották azonban, hogy a szülők nem zsákmányolják ki gyermekeiket, és ezt a nézetet ma már történelmi bizonyítékok támasztják alá. Gyermekek naplói és levelei arról számolnak be, hogy a szülők nehéz feladatokkal terhelték őket, és gyakran küldték őket veszélyes helyekre dolgozni. Az amerikai Vöröskereszt szerint a gyermekmunka alkalmazása nemcsak az Egyesült Államokban volt kétségbeejtő, hiszen például Dél-Olaszországban 1911-ben a 10–15 éves korú gyerekek 60 százaléka rendelkezett kereső foglalkozással. A szerző idézi Nardinelli megállapítását, aki szerint a gyári munka úgy is felfogható, mint egy lehetőség, hogy a szülők kevésbé tudják kizsákmányolni gyerekeiket.

A whig történetírás, vagyis egy csoport brit történész szerint a kapitalisták a modern technológiát az olcsó gyermekmunka kihasználására építették. Az ipari forradalom után azért is nőtt a gyermekmunka aránya, mert bizonyos iparágaknál éppen gyerekekre volt szükség. A bányászatban például előnyös volt a gyerekek kisebb termete. A whig történetírás arra is rámutatott, hogy a gyárakban sokkal rosszabbak voltak a munkakörülmények, mint a mezőgazdaságban, felgyorsult a munka tempója, mivel már a gépek szabták meg a munka ütemét, nem az emberek. Ahogy Tuttler megfogalmazta, a szülői törődést a legjobb esetben is a munkaadó közömbössége váltotta fel. A gyermekmunka tehát a modern iparosítás építményének egyik alappillérévé vált, amelyről azonban az iparosítás csodálói szeretnek elfelejtkezni.

A rendelkezésre álló elsődleges és másodlagos történeti források és a statisztikai adatok is azt igazolják azonban, hogy a gyermekmunka alkalmazása nem emelkedett az Egyesült Államokban az iparosítás hatására, sőt csökkent az aránya. A szerző ezt statisztikailag igazolja, mind a fiúk, mind a lányok esetében, 1880-ból, 1910-ből és 1920-ból gyűjtött adatokkal. Egy másik táblázatban pedig bemutatja a 13–19 éves spanyol, ír és amerikai fiúk foglalkozási arányát 1880-ban és 1920-ban. Ez mutatja a csökkenést, de azt is, hogy 1920-ban még mindig 45–50 százalék körül mozgott a gyermekmunka aránya, illetve a bevándorolt nemzetiségek munkavállalási aránya nagyobb volt. A 13–16 éves fiúk esetében ez a szám sokkal kedvezőbb, 25 százalékuk rendelkezett kereső foglalkozással. A szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy nehéz statisztikailag mérni a kulturális hatásokat, és a számok gyakran lehetnek megtévesztők, ha nem vesszük figyelembe a mögöttük meghúzódó minőségi jellemzőket. Így például a korabeli progresszívek statisztikai adatok alapján vádolták a bevándorolt nemzetiségeket a gyerekek kizsákmányolásával, de hallgattak az amerikai gyerekek élet-, és munkakörülményeiről a farmokon. A statisztikai adatok mellett a gyerekek demográfiai és etnikai jellemzőinek vizsgálata azt az eredményt hozta, hogy 1880 és 1920 között az összes gyerek közül az idősebb, farmon élő afro-amerikaiak vállaltak leginkább munkát. Ezenkívül életkortól és nemtől függetlenül meghatározó volt, hogy volt-e apa a családban, illetve mekkora volt a család mérete. 1880-ban még az ír és angol bevándorlók lánygyermekei dolgoztak nagyobb arányban, 1910-ben és 1920-ban pedig az olasz és lengyel gyermekek dolgoztak nagyobb számban.

Nem támasztja alá kellő bizonyíték azt az állítást sem, hogy egyes etnikai csoportok vagy bevándorolt nemzetiségek jobban kizsákmányolták volna gyermekeiket, mint az amerikaiak. A rurális társadalomból az ipari társadalomba való átmenet során több etnikai csoport igénybe vette a gyermekek munkáját. Ez a folyamat az Egyesült Államokban is lejátszódott, az átmenet során az emberek még ugyanúgy alkalmaztak gyermekmunkát, ahogy azt a rurális társadalomban megszokták. A preindusztriális korban pedig szinte minden országban jelen volt a gyermekmunka. Ez volt az elfogadott norma az Egyesült Államokba bevándorolt nemzetiségek körében is, és az amerikaiak eleinte kihasználták ezt a lehetőséget, és néhány iparágban foglalkoztattak gyerekeket. A nagyobb városokban élő idősebb lányok és fiúk nagy része vállalt ipari munkát, főleg a textiliparban. A szerző statisztikai számításai is megerősítik azt a megállapítást, mely szerint a textilipari munkaadók szívesen alkalmaztak gyerekeket.

Az elemzés során az is kiderült, hogy ha egy család szegény volt, akkor a gyerekek nagyobb valószínűséggel vállaltak valamilyen munkát. Ha egy családban nem volt családfő, vagy alacsony jövedelmű foglalkozással rendelkezett, akkor az idősebb gyerekek szinte minden esetben dolgoztak. A tanulmány arra a kérdésre is választ keres, hogy mennyire végeztek megerőltető munkát a gyerekek, nevezhetjük-e ezt kizsákmányolásnak, és hogy a gyerekek keresete a család puszta túléléséhez kellett vagy egy jobb életszínvonal eléréséhez. Az Egyesült Államokban a gyerekek keresete arra szolgált, hogy a család elérhesse az amerikai életszínvonalat. A szerző felteszi a kérdést, hogy ha a szülők nem azért dolgoztatták a gyerekeket, hogy a család ne haljon éhen, akkor elítélhetők-e mohóságuk miatt, vagy inkább arról van szó, hogy az ő kulturális normáik elfogadhatónak tartják a gyermekmunkát? Több bevándorolt nemzetiség esetében a kultúra része volt, hogy a szülők irányítják gyermekeik életét és a munkavállalást is ők jelölik ki számukra. Az írek és az olaszok esetében például, függetlenül a család anyagi helyzetétől, a szülők elküldték dolgozni gyerekeiket. A gyermekmunka vonatkozásában egy érdekes aspektus, hogy maguk a gyerekek mit akartak. A szakirodalom szerint ugyanis, a XX. század eleji Amerikában sok gyerek választotta volna inkább a gyári munkát, mint az iskolát, mivel az iskolában gyakran lelki és fizikai bántalmazást kellett elszenvedniük. Emellett pedig büszkeséggel töltötte el őket a tudat, hogy ők is hozzájárulnak a család fenntartásához.

A XX. század elején a gyermekmunka elkezdett meredeken csökkenni. Ennek egyik legfőbb oka volt a felnőtt férfiak jövedelmének emelkedése, mely csökkentette a gyermekek motivációját a munkába állásra. A másik szakirodalomban elfogadott tényező az iparban lezajlott technikai fejlődés, mely már képzett felnőtt férfiakat igényelt. Az olcsó gyermekmunka már nem volt elég hatékony és nagyobb felügyeletet igényelt volna. A törvényhozásban és kulturális normákban bekövetkezett változás része volt egy nagyobb váltásnak a gyerekek feladataival és szerepével kapcsolatban. A gyermekmunkával kapcsolatos törvények kétoldalúak voltak, egyrészt megtiltották gyerekek alkalmazását a gyárakban, másrészt kötelezővé tették az iskolai oktatást. A szakirodalom álláspontja nem egyértelmű e törvények szerepével kapcsolatban. Egyes történészek szerint fontosabb volt a gazdaság megváltozott munkaerőigénye, míg más kutatók arról számolnak be, hogy megváltozott a munkáltatók és a szülők magatartása a gyerekekkel szemben, mert féltek a törvények következményeitől.

A legújabb kutatások arra is rámutattak, hogy a gyermekmunka alkalmazása valószínűbb volt azokban a társadalmakban, ahol nem vetették meg a gyereküket dolgozni kényszerítő szülőket. Az Egyesült Államokban az 1910-es évektől a nyilvánosság már keményen elítélte az ilyen szülőket. Ez a nézet pedig a bevándorolt nemzetiségek hozzáállására is hatást gyakorolt, és egy-két generációval később kezdett megszűnni az a tendencia, hogy a gyerekekre mint potenciális munkaerőre tekintettek. Az amerikai társadalmi normák tehát megváltoztatták a bevándorolt nemzetiségek kulturális normáit.

A szerzők rámutatnak, hogy mivel a gyermekmunka alkalmazása a rurális társadalmakban igen elterjedt volt, több figyelmet kéne szentelni ennek a korszaknak a vizsgálatára, hiszen bár a gyerekek kizsákmányolása a gyárakban az iparosítás szomorú következménye volt, a mezőgazdaságban dolgozó gyerekek tapasztalatai többet mondhatnak a dolgozó gyerekek életének jellemzőiről.

Brian Gratton and Jon Moen: Immigration, Culture, and Child Labor in the United States, 1880–1920 (Bevándorlás, kultúra, gyermekmunka az Egyesült Államokban 1880 és 1920 között). Journal of Interdisciplinary History, XXXIV:3 (Winter, 2004), 355–391.

Kovács Melinda