Klió 2008/3.

17. évfolyam

KORA ÚJKOR

Egy francia brigadéros a Rákóczi-szabadságharcban

Az 1980-as évek elején megjelent Franciák és magyarok című munkájában

Köpeczi Béla megjegyezte, hogy a Magyarország iránti francia érdeklődés

a XX. században jóval alatta marad a XIV. Lajos korában jellemző mértéknek.

1 Állításában felidézte egy 1848-as magyar hetilap hasonló állítását saját

korára vonatkozóan. Manapság, az elmúlt húsz év eseményeinek dacára,

amelyek nagyban módosították az európai kontinens arculatát, és jelentősen

közelebb hozták egymáshoz Szűcs Jenő „három Európáját”, azt tapasztaljuk,

hogy a helyzet kevéssé változott. Emiatt melegen üdvözölnünk kell

minden olyan kezdeményezést – főként ha az francia szerzőtől származik

–, amelynek célja ennek a hiányosságnak a pótlása. Ennek egyik kitűnő

példája Jean Béranger munkája, Le Maire brigadéros magyarországi beszámolójának

kiadása a Rákóczi-szabadságharc korából.

Béranger kiadása azért is tölt be jelentős űrt, mert a Louis Le Maire hadmérnök

beszámolóját – akit a francia király II. Rákóczi Ferenchez (saját szavaival

élve) „technikai tanácsadóként” küldött 1705-ben – a XX. század folyamán

kétszer is lefordították magyar nyelvre,2 de egyszer sem jelent meg kritikai

kiadásban franciául, egyetlen eredeti kiadása 1756-ból való...3 Béranger célja

világos: meg kívánja ismertetni az újkori történelem iránt érdeklődőket egy

olyan dokumentummal, amely a francia olvasók számára bemutatja ezt a kevéssé

ismert korszakot és régiót. Ennek a kihívásnak csak olyan tudós felelhet

meg, mint Jean Béranger. A közép-európai térség – és különösen a Habsburg fennhatóság alatt álló területek – szakértőjeként a párizsi Sorbonne emeritus

professzora tudományos munkásságának nagy részét a XVII–XVIII. századi

Magyarország történelmének szentelte. Ezentúl számos összefoglaló munka

szerzőjeként4 is ismeri azokat a problémákat, amelyek térségünk problémáinak

a francia közvélemény számára való megismertetésekor adódnak. Ezek

jelentős része a régió földrajzi és köztörténeti kérdéseiben való tájékozatlanságból

fakad – ami nagyban megnehezíti a mű eseményeinek bemutatását.

1. Béla Köpeczi, Hongrois et Français, Gyomaendrőd, 1983. 7. o.

2. Markó Árpád: Le Maire francia-kuruc brigadéros emlékirata II. Rákóczi Ferenchez 1706

elején. Hadtörténeti közlemények, 2 köt., 1955. és Le Maire Louis, « Relation…», (ford.)

Szávai Nándor. In: Köpeczi Béla, Várkonyi Ágnes (szerk.): Rákóczi Tükör. Naplók, jelentések,

emlékiratok a szabadságharcról (2 köt.), Budapest 1973. II. 176–288. o.

3. Louis Le Maire, Histoire intéressante ou relation des guerres du Nord et de Hongrie au

commencement de ce siecle, 2 vol. Hamburg, 1756.

Ebből kifolyólag Béranger kiadása speciális eszközökhöz folyamodik.

Hatalmas kritikai apparátust használ (a szöveg 50 százalékát meghaladó

terjedelemben), amelyek révén biztosítja a Le Maire szövegéhez fontos háttérinformációkat.

A magyarázatok legnagyobb része a szöveg bevezető tanulmányában

található (amely 120 oldalas) és három részre tagolódik: rövid

előszó, hosszú, mintegy 100 oldalas bevezetés, amely a kontextust ismerteti,

valamint a szöveg mintegy 20 oldalas bemutatása.

A bevezetés rendkívül alaposan taglalja Le Maire beszámolójának történeti

körülményeit. Először Magyarország helyzetének bemutatására kerül sor,

majd szó esik a XVII–XVIII. századi magyar és erdélyi társadalom helyzetéről,

kiemelve az etnikai és vallási sokszínűséget, végül pedig a Rákóczi-szabadságharc

okairól. Ezt követi a nemzetközi események bemutatása. A bevezetés

egyértelműen a francia közvélemény számára készült, és elmagyarázza

a magyar felkelők és a francia király közti szövetség születését, amelynek

terve XIV. Lajos és tanácsadói agyában született meg, hiszen a magyarok

kitűnő partnert jelentettek a spanyol örökösödési háború során a Habsburgok

ellensúlyozására, egy újabb front megnyitásával. A francia-magyar kapcsolatok

természetének jellemzése után Béranger gyors portrét rajzol Rákóczi

Ferencről, és bemutatja 1705-ig – azaz a francia brigadéros beszámolójának

kezdetéig – a szabadságharc eseményeit. Mindezt Louis Le Maire rövid életrajza

követi. A szerző a Vauban által létrehozott királyi hadmérnökkar tagjaként

gyalogsági hadnagyként kezdte karrierjét 1680 körül, s ötven évvel később

Hainaut, majd Metz tartomány erődítési rendszereinek felügyelőjeként

fejezte be.5 Két beszámolót írt a magyar felkelésről, s az itt kiadott mellett

őt tartják az Alleurs márki által vezetett bizottság magyarországi és erdélyi

helyzetről szóló 1705-ös jelentése szerzőjének is.6 Az utóbbi arisztokrata a

Rákóczihoz küldött francia katonai misszió vezetőjeként működött.

4. A teljesség igénye nélkül: Lexique historique de l’Europe danubienne. Paris, 1976; Histoire

de l’empire des Habsbourg. Paris, Fayard, 1990.

5. Jean Béranger (ed), in: Louis le Maire, Relation. i. m. 97. és 102. o.

6. Le Maire Louis: Relation de l’état ou se trouvaient les affaires des Mécontents d’Hongrie

lorsque M. des Alleurs est arrivé aupres du prince Rákóczi et des dispositions qu’on avait

fait en Hongrie et en Transylvanie, avec une description du pays & des moeurs de ses habitants.

Ford. Szávai Nándor. In: Köpeczi Béla, Várkonyi Ágnes : Rákóczi Tükör i. m. II,

126–142. o.

Le Maire szövegének bemutatásakor Béranger alapos vizsgálat alá veszi,

miként látja a brigadéros a magyarországi eseményeket és a fontosabb

szereplőket, különösen Rákóczit és tábornokait. Ugyanakkor a Béranger

által alkalmazott kettős rendszer (bevezetés és a szöveg bemutatása) bár

lehetővé teszi a mű keletkezése körülményeinek alapos részletezését, de

didaktikai jellege miatt néha fölöslegesnek tűnő ismétlésekbe bocsátkozik.

A fent bemutatott hosszú bevezetést követi Le Maire beszámolójának

tulajdonképpeni szövege.7 Azokat a részeket, amelyek a francia olvasó számára

nehézségeket okozhatnak, jegyzetekkel kívánja a kiadás érthetőbbé

tenni. Ezek egy része a szövegben megemlített történeti eseményeket világítják

meg, mások a szereplőket mutatják be, vannak földrajzi nevekkel,

illetve a katonai szakkifejezésekkel kapcsolatos magyarázatok is.8 Mivel az

elsődlegesen hadműveletekről szóló beszámolóban a földrajzi térség nagy

szerepet kap, Béranger a bevezetőben a Rákóczi-szabadságharc eseményeit

ábrázoló térképet is elhelyezett.9 Sajnálatos ugyanakkor, hogy a földrajzi

nevek egységesítése nem történt meg, így egyes esetekben azok mai, néha

pedig régies magyar formájukban szerepelnek, s gyakran (de nem mindig)

felbukkannak a német alakok is.

Le Maire Beszámolója kronológiai rend szerint épül fel, s az 1705

márciusától 1708 márciusáig terjedő időszakról számol be. A hangsúly

értelemszerűen a hadműveletekre helyeződik, amelyeket rendkívüli

pontossággal mutat be. Rengeteg részletet olvashatunk az erődítési

munkálatokról vagy várostromokról, amelyek közül a legjelentősebb

kétségkívül Esztergom bevétele volt. Le Maire ugyanakkor nem csupán

a hadieseményekről szól. Kitér a diplomáciai tárgyalásokra, vagy például

az 1707. júniusi véres ónodi országgyűlésre is, ahol az egyik küldöttet

nyílt színen gyilkolták meg, a másikat pedig két nappal később kivégezték.

Látjuk tehát, hogy bár Le Maire a magyarok oldalán állt, hűen

kívánta bemutatni az eseményeket, és megemlíti ugyan a császáriak kilengéseit,

de nem hallgatja el saját szövetségeseinek hasonló tetteit sem.

Beszámol például a kurucok burgenlandi portyázásai során elkövetett

atrocitásokról, és elítéli a katonák és vezetőik rablásait. Kritika alá veszi

a katonák harci morálját, gyávasággal vádolva őket.

7. Jean Béranger a Carpentras-ban található [Bibliotheque de Carpentras, Ms. 75] kézirat

eredetijének fénymásolatából dolgozott.

8. Béranger a földrajzi neveket illetően Charles Kecskeméti segítségét vette igénybe (a

Conseil International des Archives volt titkára), míg a katonai szakkifejezések esetében

Philippe Roy hadtörténészhez fordult.

9. 128–129. o.

Le Maire azonban a vezetők hozzáállását még a katonákénál is jobban bírálja. Egyikőjüket sem menti fel, s elsősorban alkalmatlanságukat és kapzsiságukat hányja

a szemükre. A szöveg egészén végigvonul Le Maire nyílt ellenszenve

Bercsényi gróf iránt. Nem csupán azokkal a negatív tulajdonságokkal

ruházza fel, mint a többi generálist, hanem szinte túlzásba menően hangsúlyozza

határozatlanságát. Rákóczi sem kivétel a kritikai észrevételek

alól, bár az ő portréja a többiekénél némileg pozitívabb színt kap. Le

Maire leginkább azt veti a szemére, hogy nem megfelelő emberekkel

veszi magát körbe, s illuzórikus terveit személyes ambíciói táplálják.

Ennek legnyilvánvalóbb példája a szerző számára Rákóczi aspirációja a

lengyel trónra, amelyről lemondott ugyan, de a jelöltség tényét Le Maire

és a többi francia tanácsadó, így Alleurs márki is nagyon rossz néven

vette, mert úgy gondolták, hogy rendkívül árt a magyar ügy nemzetközi

megítélésének.

Le Maire felvázolja Magyarország és Erdély rossz gazdasági helyzetét,

utal a katonáknak zsoldként kifizetett rézpénz gyenge vásárlóértékére, s

hangot ad annak a véleményének is, hogy a generálisok a lakosság kárára

gazdagodnak meg. Láthatjuk tehát, hogy a Relation nem hízeleg a magyar

szövetségeseknek, hanem a lehető legobjektívebb képet igyekszik megrajzolni

az eseményekről. Ez az elfogulatlanság teszi Le Maire beszámolóját

annyira értékes forrássá a Rákóczi-szabadságharc fordulópontjának is tekinthető

említett három évet illetően.

A szövegkiadást követi Jean Béranger kritikai apparátusának második

része. Mindenekelőtt a szabadságharc részletes (húsz oldalas) kronológiája,

amit egy nagyon alapos, több mint tízoldalas bibliográfia követ. A szakirodalmi

jegyzék rendszeresen utal a magyarul megjelent művek esetleges

francia fordításaira, ami nyilván könnyebbséget okoz az eredeti kiadást

megérteni nem képes francia olvasók számára. A jegyzéket két index (név-

és helymutató) követi, s a tartalomjegyzék zárja.

Összefoglalásként azt lehet megállapítani, hogy Le Maire Relation-jának

kritikai kiadása teljes mértékig megfelel kitűzött céljának, azaz a francia

közönség számára elérhetővé tesz egy olyan dokumentumot, amely eddig

– csakúgy, mint a kor és a térség, amelyben íródott – javarészt ismeretlen

volt számára. A didaktikai hangvétel véleményem szerint teljesen megfelel

ennek a célnak, s a Béranger kellemes stílusa megragadja a figyelmet.

Mindazonáltal a mű ismeretterjesztő jellege nem nyomja el a szövegkiadás

tudományos oldalát, s a kritikai apparátus rendkívül alapos munkával készült.

Néhány kifogás nyilván felmerülhet vele szemben, például a történeti

földrajz néhány részletét illetően. Az is sajnálatos, hogy Béranger nem tesz

említést a magyar történetírásban hagyományosan jelentkező kuruc-labanc

felfogás vitáiról.10

Louis Le Maire: Relation abrégée de ce qui s’est passé dans la guerre de Hongrie depuis le

commencement de la campagne de 1705 jusqu’au mois de mars 1708. (Louis Le Maire brigadéros.

Rövid beszámoló mindarról, ami a magyarországi háborúban történt a hadjárat 1705-ös

kezdetétől 1708 májusáig. Kiadta, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta Jean Béranger.

Honoré Champion, Paris, 2007. 315 old.) Jean Béranger (kiad.). Collection « Bibliotheque

d’histoire moderne et contemporaine », Yves-Marie Bercé, Jean-Louis Quantin (Dir.), Tome

25. Paris, 2007.

Adrien Quéret-Podesta

(Ford. Györkös Attila)

10. Béranger egyébként nagyban támaszkodik a kuruc irányzathoz sorolható Köpeczi munkáira.