Klió 2008/2.

17. évfolyam

A rokontudományok köréből

A kárpátaljai bizánci rítusú templomok

Jelen ismertetésünk címében elengedhetetlenül fontos a határozott névelő.

Ugyanis Mihajlo Szirohman a könyvében minden kárpátaljai templomot

bemutat, amely a bizánci rítushoz tartozik. Ezzel egyedülálló munkát visz

végbe: ilyen mű eddig még nem létezett. A tekintélyes kötet önmagában,

külsőleg tekintve is rendkívül impozáns: A/4-es méretben 879 számozott

lapot tartalmazó könyvről van szó. A nagy méret azt is biztosítja, hogy a

templomok fényképei jól láthatóak legyenek. Ám a mű sokkal több, mint

pusztán egy album. A kötet megjelenését a Torontoi Ukrán Enciklopédiai

Alapítvány támogatta.

A szerző dedikálást is írt a könyvébe: Jézus Krisztus születésének kétezredik

évfordulójára szentelte azt. S a művet valóban 2000-ben jelentette

meg az „Msz” kiadó Lembergben.

Mihajlo Szirohman, a tekintélyes könyv összeállítója, 1954-ben született

Ungváron, Mária és Bazil szülőktől. Alap és középfokú tanulmányai

után az ungvári művészeti egyetem klasszika-filológiai tanszékén szerzett

diplomát 1977-ben. Utána kárpátaljai, majd ungvári tanítóként működött,

majd Ungvárra került. Az 1989-es esztendőtől előadó az ungvári művészeti

egyetemen. Felvirágoztatta a tudományos egyházi építészetet publikációinak

sorozatával, melyek az Ukrajnai Emlékek című folyóiratban, valamint

egyéb tudományos periodikákban jelentek meg. A Kárpátalja fatemplomai

című könyve 1999-ben látott napvilágot.

Jelen művének célkitűzése viszont Kárpátalja vallásos építészetének és

bizánci rítusú templomainak maradéktalan bemutatása. Amint föntebb már

szó volt róla, a mű sokkal több egy egyszerű fényképalbumnál. Ugyanis

a fényképek jobbára csak illusztrációként szolgálnak az egyes templomok

ismertetéséhez. Fontosak. Mert bemutatják, hogyan néztek ki a múltban,

illetve hogyan néznek ki a jelenben a templomok. A szerző minden esetben

jelzi a felvétel idejét is. De fontosak azok a leírások is, melyek hozzájuk

tartoznak. Címként, illetve a képek aláírásaként közli a szerző a helységnevet,

ahol található a templom, a templom titulusát, illetve címünnepét, va-

lamint az építési dátumát. Ez utóbbi túlnyomórészt pontos évszámot jelent,

de olykor, az esetek kis részében, a századot jelöli. A szöveg részletesen

bemutatja a templomot, jelzi az alapítóját, építőmesterét. Szól a harangokról

és az ikonosztázionokról is. Amikor tudja, a történelmi adatok mellett az ott

szolgáló papok nevét is felsorolja. A szerző nem feledkezik meg a templomokban

található különlegesen fontos tényezőkről, így közli az ott található

feliratokat, legyen az akár ószláv, akár latin, akár német, akár szlovák

szöveg. Ennek fényében viszont meglehetősen furcsa és érthetetlen, hogy

egyetlen magyar szöveg sem kapott helyet a könyvben. Viszont különleges

hangsúlyt kapnak a bemutatás folyamán a terület egyedülállóan értékes fatemplomai.

A szerző a kárpátaljai bizánci rítusú templomokat akarta bemutatni a

könyvében. Kivétel nélkül. A római katolikus egyházhoz tartozó templomok

viszont nem fértek bele ebbe a műbe. Éppen ezért az anyagát az eparchiák

(és nem az egyházmegyék) szerint rendezte. Az eparchia elnevezés ugyanis

takarja mind a görög katolikus, mind az ortodox egyházi szervezeti egységet.

A mű három nagy részéből az első rész a történelmi Munkácsi Egy-

házmegye/Eparchia templomait tárgyalja, míg a másik kettő a két ortodox

eparchia (a Munkács–Ungvári, illetve a Huszt–Nagyszőlősi) templomait.

Így tehát a könyv első és legtekintélyesebb részét – hatszáz oldalt – a

kárpátaljai görög katolikus templomok bemutatása foglalja el. A szerző a

legutóbbi teljes, 1915-ben kiadott Sematizmust veszi ehhez alapul. Szisztematikusan

halad az anyag előtárásában: a négy közigazgatási megye beosztását

tartja szem előtt (Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros). További leosztásban

az ezekben helyet kapó esperesi kerületek szerint rendezi a paróchiákat,

mégpedig alfabetikus sorrendben. Ahol a paróchiához egy vagy több filiális

templom is tartozik, természetesen azok bemutatása is sorra kerül a megfelelő

helyen. A rész tehát hierarchikusan szerkesztett és teljesen világos.

Könnyű eligazodni benne.

A második rész csaknem hetven oldalt ölel fel, a harmadik pedig csaknem

nyolcvanat, a két ortodox eparchia templomainak bemutatásához.

Mindkét részben csak az esperesi kerületek szerint rendezi a szerzőaz anyagot,

hiszen mindössze tizenhárom ilyen szervezeti egységről van szó, míg

a görög katolikusok esetében összesen harmincegyről. Az ortodoxia a XX.

század elején jelent meg Kárpátalján, így az ilyen templomok bemutatása

1920-tól kezdődik.

A gazdag mű összességében 984 templomról közöl fényképes beszámolót

a megfelelő leírással. A szerző gondot fordított arra is, hogy a XX.

század folyamán lerombolt görög katolikus templomokat se hagyja ki a

könyvéből. Sőt odafigyelt arra is, hogy könnyű legyen megtalálni és azonosítani

az egyes helységeket, illetve templomaikat. Ennek érdekében a könyv

végén a helységek nevének latin betűs átírását, majd a legvégén a templomokról

készül fényképfelvételek listáját közli.

A templomok bemutatása után a könyv igen hasznos és tartalmas összefoglalást

ad Kárpátalja történetéről. Mihajlo Tivodar, a történelemtudományok

doktora készítette előbb ukrán, majd angol nyelven. Az ukrán változat

bővebb, a legújabb időkből indul ki, de aztán visszatér a kezdetekhez, amióta

megjelent a kereszténység Kárpátalján. S innentől fogva már egyezik a két

szöveg. Ugyancsak ettől a professzortól származik a mű következő egysége,

mely rövidebben foglalja össze a kárpátaljai bizánci egyház történetének

fő vonásait, mérföldköveit. Ez a szöveg is előbb ukrán, majd angol nyelven

kapott helyet a kötetben. Végül a tanulmányok sorát magának a szerzőnek,

Mihajlo Szirohmannak az írása zárja, a kárpátaljai fatemplomokról.

Természetesen irodalomjegyzék is található a könyvben, mégpedig pontosan

száz tételből álló lista. Figyelmet érdemel, hogy ezek között – az ukrán,

angol, német, szlovák, cseh, lengyel művek mellett – kilenc magyar

nyelvű könyv is szerepel.

A kötet fontos lehet nem csak az egyháztörténészek, hanem a világi történészek

számára is, valamint az építészet iránt érdeklődők is komoly információkat

szerezhetnek belőle. Ám mindenekelőtt azoknak lehet fontos

és jelentős, akik Kárpátalja templomépítészete, sőt általában a kultúrája és

vallása iránt érdeklődnek.

Mihajlo Szirohman: Cerkei Ukraini. Zakarpatja (Ukrajna templomai. Kárpátalja),

Lviv „Msz”, 2000, 800 o.

Ivancsó István