Klió 2008/2.

17. évfolyam

A rokontudományok köréből

Antik és középkori jogtörténet – filológiai

nézőpontból

A Németh György professzor szerkesztette Hungarian Polis Studies

14. köteteként látott napvilágot 2007-ben Nótári Tamás idegen

nyelvű tanulmánygyűjteménye. Az itt olvasható tizenkét – angol, német és francia

nyelvű – tanulmány az ókori és a középkori filológia és jogtörténet egy-egy

szeletét veszi górcső alá. Ezen írások az elmúlt években jórészt már napvilágot

láttak, ám a kötet tartalma nem tekinthető a korábban publikált tanulmányok

mechanikus megismétlésének, hiszen a szerző ezeket mind tartalmukat,

mind a felhasznált szakirodalmat tekintve számos ponton bővítette

és korszerűsítette. Le kell szögezni ugyanakkor, hogy a kötet nem a jogi

kultúrtörténet monográfiája, hiszen az ide felvett írások egyfelől nagyobb

összefüggéseket és folyamatokat tárnak fel, másfelől viszont minuciózus

forrásvizsgálattal világítanak rá bizonyos intézmények, szimbólumok, elnevezések

eredetére és továbbélésére. A tanulmányok súlypontjaikat tekintve

a görög (1) és római (2) jog- és vallástörténet és filológia, valamint a kora

középkori bajor historiográfia (3) köré csoportosulnak.

1. Görög jogtörténet és jogbölcselet.1 Iustitiát gyakorta láthatjuk különböző

ábrázolásokon mérleggel a kezében. A mérleggel mint az igazság(osság),

az igazságszolgáltatás eszközével és jelképével a görög irodalomban több

helyen is találkozhatni. Nótári az Iliasnak azon szöveghelyét elemzi behatóbban,

amelyben Zeus a mérleg segítségével mond ítéletet a hősök felett.

Az igazság mérlege kifejezést vizsgálva először a jognak, illetve az

igazság(osság)nak Homérosznál kifejlődött fogalmát tisztázza, majd az

említett mérési jelenet strukturális és összehasonlító elemzése alapján fűz

a mérleg-szimbolika eredetéhez, jelentéséhez, egyiptomi, görög és római

formáihoz értékes megjegyzéseket.2

1. The Scales as the Symbol of Justice in the Iliad. i. m. 9–20; Hesiod und die Anfänge der

Rechtsphilosophie. i. m. 21–44.

2. Vö. Nótári T.: A mérleg mint az igazságszolgáltatás jelképe Homérosnál. Collega 2002/2.

43. skk.; Vallástörténeti megjegyzések az Aeneis XII. 725-727. sorához. Belvedere Meridionale

1999/5-6. 4. skk.; The Scales as the Symbol of Justice in the Iliad. Acta Juridica

Hungarica 2006. 249. skk.; Iuridicophilologica – Tíz tanulmány. Budapest 2004. 9. skk.;

Hamza G.–Nótári T.: Mit hoz a múlt? Jog- és kultúrtörténeti tanulmányok I. Budapest,

2006. 9. skk.

A Kr. e. VIII. és VII. század fordulóján élt Hésiodos fő művei a Theogonia

(Istenek születése) és az Erga kai hémerai (Munkák és napok). A Munkák

és napok műfaja didaktikus eposz, tanköltemény, célja – amint ez keletkezésének

körülményeiből egyértelművé válik –, hogy Hésiodos az ellene

oly sok igazságtalanságot elkövető testvérét, Persést a munka és a jog tiszteletére

tanítsa, ezáltal válik diké eszméje e vezérfonalává. E tanulmány – a

görög jogfilozófia vizsgálata során oly méltatlanul mellőzött – Hésiodosnak

a Munkák és napok című művében a jogról és a jogérvényesítésről kialakított

koncepcióját kívánja elemzés tárgyává tenni. A szerző elsőként az

eposz prooimionját és az emberi munka, illetve a jogrendszer szükségességének

költői indokolását vizsgálja, majd a diké fogalmának előfordulását és

szerepét kutatja a homérosi eposzokban és a hésiodosi Ergában.3

2. Latin filológia, római jog- és vallástörténet.4 A tekintély fogalmának

vizsgálata során az auctoritas, a növelés, a gyarapítás képességének vallási-

filozófiai meghatározását ismertetve, a szerző találóan idézi Hannah

Arendtet aki szerint a rómaiak alapvetően „szinte azonosnak tekintették a

vallási és a politikai tevékenységet”.5 E gondolat tükrében kívánja a szerző

vizsgálni a numennek mint a római vallás igen sarkalatos jelenségének

különféle aspektusait, annak etimológiáját, két, e szempontból relevánsnak

tűnő jelenséget, a triumphus intézményét és a flamen Dialis funkcióját,6

majd a szakrális szféra ezen elemeit a hatalmi legitimációba Augustus ideológiai

koncepcióját.7

3. Vö. Nótári T.: Hésiodos jogkoncepciója. Jogtudományi Közlöny 2005. 328. skk.; Hamza

G.–Nótári T.: Mit hoz a múlt? Jog- és kultúrtörténeti tanulmányok I. Budapest, 2006. 25.

skk.; Bürgergemeinschaft und Rechtsgedanke bei Hesiod. In: Politai et Cives. Epigraphica

III. Hungarian Polis Studies 13. Ed. György Németh–Péter Forisek. Debrecen 2006. 7.

skk.; Hesiod und die Anfänge der Rechtsphilosophie. Annales Universitatis Scientiarum

Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Iuridica 47. 2006. 341. skk.; Iuridico-

philologica – Tíz tanulmány. Budapest 2004. 19. skk.

4. Numen and Numinousity – On Some Aspects of the Roman Concept of Authority. i.m. 4574;

Summum ius summa iniuria – The Historical Background of a Legal Maxim. i.m. 7596;

Die Lanze als Macht- und Eigentumssymbol im antiken Rom. i. m. 97–128; Remarks on

the Origin of the legis actio sacramento in rem. i.m. 129–152; Remarques sur le ius vitae

necisque et le ius exponendi. i.m. 153–178.

5. Vö. Arendt, H.: Mi a tekintély? In: Múlt és jövő között. Budapest 1995. 130.

6. Nótári, T.: The Function of the Flamen Dialis in the Marriage Ceremony. Annales Universitatis

Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Iuridica 2004.

157. skk.

7. Vö. Nótári T.: Numen és numinozitás – a római tekintély fogalom vallási gyökerei. Aetas

2003/4. 33. skk.; On Some Aspects of the Roman Concept of Authority. Acta Juridica Hun-

garica 2005/1–2. 95. skk.; Iuridicophilologica – Tíz tanulmány. Budapest 2004. 141. skk.;

Hamza G.–Nótári T.: Jog- és kultúrtörténeti tanulmányok I. Budapest 2006. 86. skk.

A jogértelmezési maximákról a szerző a közelmúltban, az elmúlt hosszú

évtizedek magyar jogtudományában egyedülállóan, latin nyelvű tanulmányt

is publikált.8 A tanulmány bemutatja az interpretatio kifejezés

kialakulását és jelentését, valamint igen tág teret szentel a summum ius elv

jelentésének az ars boni et aequi fogalmának tükrében. A szerző ismerteti a

nevezetes cicerói szöveghelyet: „Existunt saepe iniuriae calumnia quadam

et nimis callida, sed malitiosa iuris interpretatione. Ex quis illud ’summum

ius summa iniuria‘ factum est iam tritum sermone proverbium.”9 Ebben a

tekintetben igen lényeges, hogy Cicero gondolatmenetében nem a jogi és

morális (ius és mos) normák ütköznek, hanem a kollízió a jogrenden belül

következik be, azaz azon elvárás fogalmazódik meg, hogy a jogot helyesen

és igazságosan kell alkalmazni.10

A legis actio sacramento in rem leírásában Gaius elbeszéli, hogy az eljárás

során a pálcát mintegy a lándzsa helyett használták a jogszerűtulajdon

jeleként, Verrius Festus szerint pedig a lándzsa a legfőbb hatalom jelképe.

E két forrásból kiindulva vizsgálja a szerző a lándzsa és a pálca hatalmi

jelképiségét, számos jog- és vallástörténeti párhuzam, illetve analógia segítségével.

A tanulmány zárórészében a hadüzenet szertartásából, és e szertartásban

a lándzsa különleges szerepéből von le értékes következtetéseket

a ius fetiale és a legis actio sacramento in rem közös elemeit, gyökereit

illetően.11

8. Nótári, T.: De summo iure summaque iniuria apud Ciceronem. Vox Latina 43. 2007. 346.

skk.

9. Cicero, De officiis 1, 33.

10. Vö. Nótári, T.: Summum Ius Summa Iniuria – Comments on the Historical Background of

a Legal Maxim of Interpretation. Acta Juridica Hungarica 44, 2004/1-2. 301. skk.; Summum

ius summa iniuria. Magyar Jog 2004. 7. 385. skk.; Megjegyzések egy jogértelmezési

maxima történeti hátteréhez. Jogtudományi Közlöny 59. 2004/7–8. 221. skk.; Iuridicophilologica

– Tíz tanulmány. Budapest 2004. 93. skk.

11. Nótári T.: Festuca autem utebantur quasi hastae loco. Acta Facultatis Politico-Iuridicae

Universitatis Budapestiensis de Rolando Eotvos nominatae 2004. 133. skk.; The Spear as

the Symbol of Property and Power in Ancient Rome. Acta Juridica Hungarica 48. 2007/3.

231. skk.; Die Lanzensymbolik der legis actio sacramento in rem. Studia Iuris Caroliensia

2. 2007. 135. skk.; Die Lanze als Eigentums- und Machtsymbol in der legis actio sacramento

in rem. In: Loi et droit dans le gouvernement des sociétés antiques. Résumés des

communications. SIHDA. Catania 2007. 68. sk.; Hamza G.–Nótári T.: Mit hoz a múlt?

Jog- és kultúrtörténeti tanulmányok I. Budapest 2006. 127. skk.

A legis actio sacramento in rem a római jog szakirodalmának legvitatottabb

kérdései közé tartozik, irodalma mára könyvtárnyivá duzzadt. A szerző

egy – főként a forrásokra, részben a szakirodalom eddigi eredményeire

alapozott – lehetőséget villant fel, amely a legis actio sacramento in rem

szerkezetében a szakralitás és a magánharc motívumait nem egymásnak ellentmondó,

hanem szerves kiegészítő komponensként vegyíti.12

A tanulmány a római paterfamiliasnak a hatalomalattiak felett gyakorolt

jogait mutatja be. A ius vitae necisque — vagyis a gyermek élete feletti

rendelkezési jog — vonatkozásában részletes elemzés olvasható a iudicium

domesticum, valamint a consilium necessari(or)um szabályairól. A kitett

gyermek jogállásával Plautus és Terentius egyes darabjai is foglalkoznak,

valamint figyelemre méltó Iustinianus császárnak 529-ből származó rendelkezése,

mely szerint a kitett gyermek származzék akármilyen statusból,

nem süllyeszthető sem colonus-, sem rabszolgasorba.13

3. Kora középkori bajor historiográfia és jogtörténet.14 Virgil, Salzburg

ír származású püspöke (749–784) számos ponton új fejezetet nyitott püspöksége

történetében: nevéhez fűződik a salzburgi historiográfia legkorábbi

műveinek, a Gesta sancti Hrodberti confessoris, a Libellus Virgilii és a Liber

confraternitatum megalkotása, a 774-ben felszentelt Rupert-dóm megépíttetése,

a püspökség és a Szent Péter-kolostor jogainak kiterjesztése és a

karantánok közti misszió megszervezése. A szerző először a korszak bajor

bel- és külpolitikai viszonyait elemzi, majd Virgil és Bonifác összeütközését

követi nyomon. Az Aethicus Ister nevéhez fűződő, Cosmographia címet

viselő munka kapcsán kimutatja a szerzőként vélelmezett Virgil Bonifáccal

lezajlott konfliktusának nyomait a műben, majd behatóan górcső alá veszi

Virgil bajorországi működését, kitérve a Libellus Virgiliiben leírt birtokviták

jogi hátterére is.15

12. A legis actiós eljárás szakirodalmához lásd Zlinszky J.: Állam és jog az ősi Rómában.

Budapest 2006. 146. skk.; Nótári T.: Jog, vallás és retorika. Szeged 2006. 50. skk.; Duellum

sacrum – gondolatok a legis actio sacramento in rem eredete kapcsán. Állam- és

Jogtudomány 2006/1. 87. skk.; Adalékok a legis actio sacramento in rem eredetéhez. Antik

Tanulmányok 2007. 71. skk.; Comments on the Origin of the legis actio sacramento in rem.

Acta Juridica Hungarica 2006/2. 133. skk.

13. Vö. Nótári T.: De iure vitae necisque et exponendi. Jogtudományi Közlöny 53. 1998/11.

421. skk.; Remarques sur le ius vitae necisque et le ius exponendi. Studia Iuris Caroliensia

1. 2006. 151. skk.; A gyermek megölésének joga az ókori Rómában. Jogelméleti Szemle

2007/3; A gyermekkitevés joga az ókori Rómában. Jogelméleti Szemle 2004/2.; 117. skk.;

Iuridicophilologica – Tíz tanulmány. Budapest 2004. 117. skk.

14. Comments on Bishop Virgil’s Activity in Bavaria. i. m. 179–202; Tasilo III’s Dethronement

– Remarks on an Early-Medieval Show Trial. i. m. 203–232; The Trial of Methodius in the

Mirror of the Conversio Bagoariorum et Carantanorum. i.m. 233-282; Die Geschichte des

Ingo bei Enea Silvio Piccolomini. i. m. 283–304.

15. A kora középkori bajor történelemhez lásd Nótári T.: A salzburgi historiográfia kezdetei.

Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 23. Szeged 2007; Források Salzburg kora középkori

történetéből. Szeged 2005; Adalékok Virgil apát és püspök bajorországi működéséhez. In:

Medievisztikai tanulmányok, Szeged 2005 99. skk.; Két forrás a kora középkori Salzburgból,

Notitia Arnonis – Epistola Theotmari. Aetas 2004/2. 72. skk.; Salzburg neve a kora

középkori forrásokban. Collega. 2005/1. 48; Az univerzum képe Aethicus Ister Cosmographiájában.

Belvedere Meridionale 2005. 5–6. 38. skk.; Gesta Hrodberti. In: Classica – Mediaevalia – Neolatina.

Edd. L. Havas et E. Tegyey. Debrecen 2006. 131. skk.; Virgil és

Bonifác – egy konfliktus jogi és irodalmi síkjai a kora középkorban. Jogtudományi Közlöny

2007. 3. 100. skk.; Virgil püspök bajorországi jogvitáinak margójára. In: Tanulmányok

Máthé Gábor 65. születésnapja tiszteletére. Szerk. Mezey B.-Révész T. M. Budapest 2006.

369. skk.; On Bishop Virgil’s Litigations in Bavaria. Acta Juridica Hungarica 2007. 1. 49.

skk.; Hamza G.–Nótári T.: Mit hoz a múlt? Jog- és kultúrtörténeti tanulmányok I. Budapest,

2006. 217. skk.

A szerző először III. Tasziló bajor herceg hűségesküit veszi sorra, majd

magát a koncepciós pert, végül pedig annak jogi hátterét és indokolását

elemzi. III. Taszilót, a Bajorországban két évszázadon át uralkodó Agilolfing-

dinasztia utolsó hercegét trónjától Nagy Károly nem katonai összecsapásban

fosztotta meg, hanem egy 788-ban megrendezett koncepciós perben.

A frank uralkodó előbb mind kül-, mind pedig belpolitikailag elszigetelte

Taszilót, majd 787-ben vazallusává tette. Fő vádként a hűbérúr iránti hűtlenséget,

valamint a királyi sereg engedély nélküli elhagyását hozták fel

Tasziló ellen – igaz, az utóbbi cselekményre negyed századdal a per előtt

került sor.16

A szerző először a karantánok közti, azután a pannóniai keresztény térítés

koncepcióját írja le, majd a testvérpár Konstantin és Metód közép-európai

működésének áttekintése után kitérőt tesz a pápa, a bizánci császár és

a keleti-frank uralkodó bulgáriai missziós törekvéseire. A történeti háttér

feltárása után Metód regensburgi perének körülményei felé fordítja figyelmét,

a Conversióban megfogalmazott vádakra, illetve ezek hátterére, valamint

Metód tanításának további sorsára világít rá a jogtörténész-medievista

szemszögéből.17

16. Vö. Nótári T.: III. Tasziló trónfosztása – adalék egy koraközépkori koncepciós perhez.

Jogtudományi Közlöny 2005. 503. skk.; Tassilo III’s dethronement – contributions to an

early-middle-age show trial. Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Iuridica et

Politica 2005. 65. skk.; Személyállapot és társadalomszerkezet a kora középkori Bajorországban.

Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Budapestinensis 42. 2005. 163.

skk.; III. Leó pere és a Salzburgi Érsekség megalapítása. Collega 2005/4. 55. skk.; A kora

középkori salzburgi birtokjegyzékek margójára. Jogelméleti Szemle 2006/3.; Egy kora középkori

koncepciós per – III. Tasziló trónfosztása. In: Hamza G.–Nótári T.: Mit hoz a múlt?

Jog- és kultúrtörténeti tanulmányok I. Budapest, 2006. 261. skk.

17. A Conversióhoz lásd Nótári T.: Conversio Bagoariorum et Carantanorum. Aetas 2000/3.

93. skk.; Avarok a Kárpát-medencében - Szádeczky-Kardoss Samu: Az avar történelem

forrásai. Belvedere Meridionale 12. 2000/3–4. 110. skk.; Megjegyzések a Conversio Bagoariorum

et Carantanorum avar vonatkozású fejezeteihez. In: Tanulmányok a középkorról.

A II. Medievisztikai PhD-konferencia előadásai. Szeged 2001. 67. skk.; De Consultis

Bulgarorum. Collega 2002/5. 47. skk.; Róma és Bizánc missziós kísérletei a IX. századi

Bulgáriában. Belvedere Meridionale 2005/1–2. 22. skk.; A Salzburgi Érsekség és Metód

konfliktusa a Conversio Bagoariorum et Carantanorum tükrében. Belvedere Meridionale

2005. 3–4. 37. skk.; On the Avar-related chapters of the Conversio Bagoariorum et Carantanorum.

Chronica 2005. 26. skk.; Hamza G.–Nótári T.: Mit hoz a múlt? Jog- és kultúrtörténeti

tanulmányok I. Budapest, 2006. 292. skk.; Iuridicophilologica – Tíz tanulmány.

Budapest 2004. 167. skk.; Conversio Bagoariorum et Carantanorum – Document of an

Early Medieval Show Trial. Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Iuridica et

Politica 25. 2007. 95. skk.

Enea Silvio Piccolomini 1458-ban keletkezett De Europa című művének

Karintiával foglalkozó huszadik könyvében, a hatvanötödik fejezetben

egy érdekes, műfaját tekintve legendaként meghatározott történetet beszél

el egy Ingo nevű, Nagy Károly idejében élt hercegről. A szerző a következő

kérdésekre keres választ. Mennyiben tekinthető az Enea Silvio által említett

és hosszú évszázadokon át a szakirodalomban meg nem kérdőjelezett

Ingo herceg valós történelmi személynek? A Conversio valóban hercegként

említi-e Ingót, és ha nem, akkor minek köszönheti hercegi létét, illetve

hercegkénti bevonulását az irodalomba? A Conversio által említett carta

sine litteris mit jelenthetett, és miért nem vette át Enea Silvio e mozzanatot

is, noha Ingo tekintélyének további bizonyítékául hozhatta volna fel? Az

Ingo-féle lakoma leírása milyen irodalmi előzményekre vezethető vissza,

és milyen szerepet töltött be a Conversióban?18

A kötet utolsó darabjában19 a szerző mestereinek, a nemzetközi hírű klasszika-

filológus és bizantinológus Szádeczky-Kardoss Samu és a középkorász,

Kristó Gyula életművéről ad tudománytörténetileg értékes portrét.20 E

tartalmi ismertetetésre is kitérő exkurzus után térjünk vissza a kötet egészéhez.

Ki kell emelnünk a gazdag jegyzetapparátust, melyek nélkülözhetetlen

segítséget nyújtanak a bőséges lexikális anyagban való eligazodáshoz. A

szerkesztés precizitása mintaszerű, tipográfiailag a kötet igényes, külleme

esztétikus.

18. Ehhez lásd Nótári T.: Szemelvények Aeneas Sylvius Piccolomini „Európa” c. művéből

-fordítás és bevezetés. Documenta Historica 42. A JATE Történész Diákkör kiadványa.

Szeged 1999; Timur Lenk és I. Bajazid Aeneas Sylvius Piccolomini „Európa” című művében.

Belvedere Meridionale 11. 1999/5-6. 89. skk.; A török terjeszkedés állomásai Aeneas

Sylvius Piccolomini „Európa” című művében. Aetas 1999/4. 149. skk.; Aeneas Sylvius

Piccolomini szónoki művészete. Középkortörténeti tanulmányok, A III. Medievisztikai

PhD-Konferencia előadásai. Szerk. Weisz B. Szeged 2003. 103. skk.; Iuridicophilologica

– Tíz tanulmány. Budapest 2004. 207. skk.; Die Geschichte des Grafen Ingo bei Enea Silvio

Piccolomini. In: Varietas Gentium–Communis Latinitas. XIII International Congress

for Neo-Latin Studies. Budapest 2006. 96; A kereszténység és az iszlám harca Enea Silvio

Piccolomini (II. Pius pápa) világképében. In: Hamza G.–Nótári T.: Mit hoz a múlt? Jog- és

kultúrtörténeti tanulmányok I. Budapest, 2006. 392. skk.

19. Portrait zweier ungarischer Mediävisten, Gyula Kristó und Samu Szádeczky Kardoss. i.m.

305-313.

20. Vö. Nótári T.: Emlékezés Szádeczky-Kardoss Samu professzora. Jogtörténeti Szemle 2005.

1. 44. skk.; In memoriam Samuelis Szádeczky-Kardoss piissimam. Vox Latina 2005. 142.

sk.; En memoire de Professeur Samuel Szádeczky-Kardoss. Acta Antiqua 46. 2006/3. 209.

skk.; Szádeczky-Kardoss Samu (1918–2004). Aetas 2005. 4. 182. skk.; In memoriam Kristó

Gyula. Jogtörténeti Szemle 2004/2. 63. sk.; Kristó Gyula emlékezete. Jogelméleti Szemle

2004/2.

Tamás Nótári: Studia Iuridico-philologica I. Studies in Classical and Medieval Philology and

Legal History. Hungarian Polis Studies 14. Ed. By György Németh. Debrecen 2007. 313 oldal

Papp Tekla – Szalóki Gergely