Klió 2008/1.

17. évfolyam

Összefoglalások

A magyar–spanyol kapcsolatok története

Idén ünnepeljük a spanyol–magyar diplomáciai kapcsolatok újra kötésének

30. évfordulóját. Ennek apropóján készült el Anderle Ádám: A magyar–

spanyol kapcsolatok ezer éve című könyvének spanyol fordítása; Hungría

y Espana relaciones milenarias címmel. Az időzítés más szempontból is

tökéletesre sikerült. Május 8-án Madridban mutatták be a kötetet, az ottani

magyar nagykövetség és a spanyol külügyminisztérium részvételével.

Másfelől, amikor 2007. május 30-án I. János Károly király és felesége, Zsófia

királyné látogatott Magyarországra, a szerző személyesen nyújthatta át

Őfelségének a kötetet.

Anderle Ádám a Szegedi Tudományegyetem professzora, a Hispanisztika

Tanszék vezetője. A 2006-ban megjelent magyar nyelvűváltozatot egyetemi

jegyzetként vettem először a kezembe, órákra és vizsgákra készülve.

Hallgatói „kíváncsiságom” először az oldalszámokat nézette meg velem,

s nem kis meglepetést okozott a szűk 200 oldal. A címben megjelölt ezer

év nagyságához viszonyítva ugyanis ez a terjedelem nem tűnt soknak. Fellapozva

e könyvet azonban látható, hogy a szerző számos kutatási témát

hagyott nyitva a fejezetek végén. A spanyol fordítás néhány oldallal hosszabb

lett, ugyanis itt a jegyzetek bővebbek, több információt tartalmaznak.

Ennek az az oka, hogy ami nekünk, magyar történelmet tanulóknak és ismerőknek

egyértelmű egy-egy esemény vagy személy kapcsán, az a spanyol

olvasóközönségnek részletesebb magyarázatot igényel.

A magyar kiadáshoz képest több részlet új adatokkal bővült, olykor

pontosabb lett, mint például a Tóth Tihamér spanyolországi hatásáról írott

fejezet. Hasonlóképpen új adatokkal gazdagodtak az irodalmi kapcsolatok

fejezetei is. Különösen fontosnak látszik kiemelni a spanyol kötet végén

található bibliográfiát, amely az Anderléhez kapcsolódó fiatal kutatók, doktoranduszok,

szakdolgozók munkáit is tartalmazza. A magyar és a spanyol

kiadás összevetése mutatja, hogy milyen sok új tanulmány jelent meg az

utóbbi másfél-két esztendő alatt is itthon és külföldön e szegedi hispanista

műhely tagjainak munkájaként.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy hasonló témájú, felépítésű és ennyire

szerteágazó könyv – mely magas szintű diplomáciai és szakmai érdeklődést

is kiváltott – az utóbbi időben nem látott napvilágot. A spanyol kapcsolattörténetet

illetően pedig egyedül álló.

Hiányt pótol ez a „kutatási beszámoló”, ahogy szerzője is nevezi, hiszen

a magyar történészek – foglalkozzanak bár középkorral vagy modernkorral

– kevés figyelmet fordítanak az Ibériai-félszigetre és a hispán világra. Ez

a terület, mint téma az utóbbi néhány évtizedben vált „slágergyanússá”, s

váltott ki nagyobb érdeklődést. Azóta az egyetemek „felosztották” maguk

közt a kutatási területeket, és a Szegedi Tudományegyetem hispanistái a

politikatudományra, a történelemre, az irodalomra és a nyelvtörténeti vizsgálódásokra

specializálódtak. A legtöbb dilemmát talán a középkor kutatása

jelenti e témában (is). A legtöbb nyitva hagyott kérdés is itt olvasható,

a magyar medievisztika kutatóinak címezve. A magyar nyelvű változathoz

képest jó néhány helyesbítéssel és kiegészítéssel is találkozhatunk, de ezek

mellett olyan újdonságelemek is szerepelnek, mint Konstancia és Imre dinasztikus

kapcsolatának, illetve Hunyadi és V. Alfonz közös törökellenes

küzdelmének legutóbb feltárt részletei.

A magyar–hispán kapcsolatok – a középkor formálódó államiságát nevezhetjük

így – a 942-es magyar betöréssel veszik kezdetüket. Türkökről ír

ekkor Ibn Hajján, akik a córdobai kalifátus területén portyáztak, de ősszel

hazatérni kényszerültek. Figyelemre méltó ezek után, hogy a korábban barbároknak

tartott magyarok a XI–XII. században gyorsan tudtak integrálódni

a keresztény Európába, hiszen a magyar keresztény zarándoklatok hirtelen

dinamizálódtak. Erre utal a Szent Jakab-kultusz hazai jelenléte is, melyről a

neki épített templomok számát is beszédes információnak kell tekintenünk.

A kötet időrendben haladva, módszeresen sorra veszi a történéseket: a

magyar–aragón dinasztikus kapcsolatok után nagy figyelmet szentelve a

Magyarországon kialakult „fekete legendának”, majd Spanyolország megjelenésének

az európai politikában, illetve kitér a XIX. században hazánkban

is megjelenő spanyol irodalom gyöngyszemeire. (Csupán a Don Quijote

56 kiadását regisztrálja a kötet az elmúlt 150 évben.)

A két világháború között mindkét ország azonos fejlődési úton haladt,

s ez szükségessé is tette a diplomáciai kapcsolatok megkötését, mely az

1870-es évektől (a Monarchia viszonylatában) „takaréklángon” működött.

1917–1920 között a budapesti és a barcelonai konzulátusok, illetve főkonzulátusok

voltak e kapcsolat működtetői, intenzív figyelemmel követve a

másik országban történt eseményeket. A diplomáciai kapcsolatokat az önállóvá

lett Magyarország 1920-ban kötötte meg Spanyolországgal.

A kapcsolatok nemcsak diplomáciai jellegűek voltak, hanem kulturális

síkon is mozogtak. Brachfeld Ferenc Olivér tevékenységét mindenféleképpen

ki kell emeljük, hiszen Spanyolországban ismert és elfogadott magyar

értelmiségi, aki a bécsi egyetemen német filológiát és pszichológiát tanult.

Könyveivel és műfordításaival pedig igen nagy ismertséget szerzett magának.

De ugyanígy nem mehetünk el szó nélkül a Madridban dolgozó magyar

filmesek mellett sem: Vajda László, Elisabeth Szél – hogy csak néhány

nevet említsünk; a teljesség igénye nélkül. Müller Miklós és Gyenes(Juan)

János pedig a világháború utáni spanyol fotózásról szóló kötetben kaptak

kiemelt helyet. Tóth Tihamér püspök-teológus könyveit a kiadások nagy

száma jelzi, a madridi Nemzeti Könyvtár 120-nál is több tételét őrzi.

Szükségesnek látszott a kulturális kapcsolatokra részletesebben kitérni,

hogy érzékeltetni lehessen, milyen részletes elemző, és sokoldalú kutatásokon

alapul e könyv. Az idő fonalát ismét felvéve, a spanyol sajtó az 1956os

magyar eseményekről is híven beszámolt, hatalmas szolidaritásról téve

tanúbizonyságot. Néhány évvel később, amikor Spanyolországban a „puha

diktatúra” ideje jött el, a két ország egyre nyitottabbá vált egymás felé, s

megkezdődtek a kereskedelmi kapcsolatok, gazdasági együttműködések,

majd 1977-ben felgyorsultak az események, s a diplomáciai kapcsolatok

rendezésének is eljött az ideje. Fokozatosan kialakultak az együttműködés

intézményes keretei, melyet a parlamenti delegációk kölcsönös látogatásai

is szolgáltak. Ezt a kezdeti időszakot zökkenőmentesként jellemezhetjük,

s ezt igazolják a későbbi legmagasabb szintű állami látogatások is, melyek

napjainkig fémjelzik a két állam egyenrangú és baráti kapcsolatát.

A spanyol kötet elsősorban egyetemi hallgatóknak lett címezve: spanyol,

történelem, magyar és nemzetközi kapcsolatot tanulóknak, kommunikáció

szakosoknak, valamint jó szívvel ajánlható mindenkinek, akit érdekel a

Spanyolország és Magyarország közötti diplomáciai, kereskedelmi és idegenforgalmi

kapcsolatok sokszínűsége, egyedisége.

Anderle, Ádám: Hungría y Espana, relaciones milenarias. Fordította Simon Éva. A kötet a

Magyar Fejlesztési Bank és az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásával jelent meg.

Szegedi Egyetemi Kiadó, Szeged, 2007. 232 o.

Arató Ildikó