Klió 2007/3.

16. évfolyam

Az 1956-os forradalom és Latin-Amerika

 

A Szegedi Tudományegyetem Hispanisztika Tanszéke évekkel ezelőtt elkezdte az 56-os magyar forradalom latin-amerikai visszhangjának kutatását. Eredményeiről 2006. október 20-án konferencián számoltunk be, melynek anyaga 2007 elején könyv formában is megjelent. (A magyar forradalom és a hispán világ, 1956. szerk. Anderle Ádám. Szeged, 2007.)

Kutatásaink kapcsán az elmúlt években  kapcsolatot kerestünk a latin-amerikai magyar emigráció egyesületeivel, meghatározó személyiségeivel. Ebben Buenos Aires-i nagykövetségünk, különösen Józsa Mátyás nagykövet és dr. Bács Zoltán György tanácsos mutatott rendkívül elkötelezett érdeklődést, valamint Juan Martonyi, uruguayi tiszteletbeli konzulunk, továbbá Kesserű Zsuzsanna, a Buenos Aires-i Argentínai Magyar Hírlap főszerkesztője s a Magyar Ház könyvtárá­nak vezetője.

Ennek a kapcsolatnak az eredményei nemcsak a fentebb említett kötetben jelentek meg. A recenzens feladata ez esetben az, hogy beszámoljon arról: az argentínai magyar közösség, nagykövetségünk támogatásával összegyűjtötte és egy 257 oldalas könyvben kiadta a magyar forradalomról 1956. október 22. és december 31. között az argentínai sajtóban megjelent írásokat a magyar forradalom  napi és általános eseményeiről, majd tanulságairól. És mindig sok-sok fényképpel. Nemcsak a spanyol nyelvű, de az Argentínában megjelent angol és német nyelvű újságokat is áttekintették a gyűjtők, akik nevét, sajnos, a kötet nem említi.

A könyv kronológiai felépítése jó szerkesztői elvnek bizonyult: az egyes napokat rögzítő krónika drámaian jeleníti meg a forradalom feszültségeit, főszereplőit, várakozásait.

Október 22-én az argentínai sajtó még Lengyelországra és Szuezre figyelt, de 24-től már Magyarország a főszereplő. Az egész argentín sajtó hazánkra figyelt: az El Mundo, a La Nación, a La Prensa, a La razón, a Clarín, az El Pueblo, a Freie Presse, a Buenos Aires Herald elsősorban. E lapok nemzetközi rovatát döntően Magyarország foglalta el. A magyarországi történések mellett az argentínai szolidaritás eseményei is nagy helyet kaptak: például, hogy 2000 önkéntes jelent­kezett, hogy harcoljon a szovjetek ellen. Sok hír szól a segélyakciókról (pl. vérplazma küldéséről), szolidaritási rendezvé­nyekről. A magyar forradalom harcosai „a szabadság gerillái” jelzőt kapták, a forradalom minősítése „nemzeti forradalom”. Nagy helyet kapott Mindszenty József személye, november 4-e után pedig Kádár, akiről fénykép és rajz is megjelent.

Az argentínai lapok még decemberben is a magyar küzdelem utolsó mozzanataira figyeltek, ám egyre inkább a magyar ügy ENSZ-színterére terelődött a figyelem.

A kötet utolsó írását a La Prensa 1956 december 31-én megjelent cikke jelenti: „Húsz magyar menekült érkezett” címmel. A fotón kisgyermekes magyar családok láthatók Ezeira repülőterén, felsorolva az érkezettek neveit is. Ám a lap előző számaiban még arról is tudósított, hogy Argentína szívesen fogadna magyar gyermekeket is.

Az ismertetésre választott könyv mellett – s erre utal írásunk címe  – tájékoztatni kell az olvasót arról is, hogy Buenos Aires-i nagykövetsé­günkön keresztül tanszékünk megkapta CD-n a paraguayi és uruguayi  sajtóban megjelent korabeli  írásokat is a magyar forradalomról. Szép, adatgazdag anyag ez is, hasonló a szolidaritás, lelkes együttérzés sugárzik ezen országok sajtójának lapjairól is.

Amiért e recenziót megfogalmaztuk, az a tájékoztatáson túl éppen azt célozza, hogy  javaslatokat várunk arra: hogyan is lehetne a magyar közvélemény számára ismertté tenni e kutatásokat és eredményeit.

 

La Revolución Húngara. 50. aniversario. Su repercusión en la Prensa Argentina (A magyar forradalom 50. évfordulójának visszhangja az argentín sajtóban). Buenos Aires, é. n. Józsa Mátyás előszavával, 257 old.

 

Anderle Ádám