Klió 2007/3.

16. évfolyam

A spanyol Kék Hadosztály

A spanyol történetírás most fordul-fordulhat a közelmúlt történelme felé, s kezdhet kutatásához. Szerepet játszik ebben a „késésben” az a – spanyol rendszerváltáskor (1975–1978) az összes politikai párt között kialakult – konszenzus, amely szerint a közelmúlt (1936–1975) tabunak számított. A politika összes szereplője tartott attól ugyanis, hogy a közelmúlt történetének politikai „hasznosítása” egy második polgárháború felé sodorhatja az országot. A politikai küzdelmekben ezért nem jelentek meg történelmi érvek, nem jelentek meg „listák” és „leleplezések” sem. A spanyol politikai elit több mint harminc évvel Franco diktátor halála után gondolja immár úgy, hogy a közelmúlt történelmének feltárása már nem bénítja-deformálja a jelen történéseit és tennivalóit.

A nemrég elfogadott „Ley de la Memoria Histórica”, azaz a „történelmi emlékezet törvénye” alakította ki azokat a jogi kereteket, melyek a kutatás feltételeit megteremtik, illetve szabályozzák. Ennek hatására és a politikai tolerancia megerősödése nyomán kétségkívül fellendülőben van e közelmúlt történelmének kutatása. A köztársasági periódus, a köztársasági emigráció története, a kommunista mozgalom történelme mellett egyre több folyóiratban olvashatunk a Franco-rendszerről – immár nem apologetikus megközelítésben, s megjelennek a korábban tiltott tabu-témák is. Ezek egyike a második világháború idején a szovjet fronton harcoló Kék Hadosztály ügye, amelyről a madridi Complutense Egyetem történeti folyóiratának ez évi különszáma tudósít. José Luis Rodríguez Jiménez tanulmányáról van szó: „Javaslat a Kék Hadosztály hivatalos történetének felülvizsgálatára” címet viseli. Alcíme: Tiltott témák. Az írás egy induló kutatás néhány alapmozzanatára figyelmeztet, és ad – ha jelzésszerűen is – információkat.

1941 júniusában Franco kormánya úgy döntött, hogy expedíciós erőt küld a szovjet frontra, segítve a náci birodalom haderejét, a bolsevizmus elleni harcban való elkötelezettségét szimbolizálva. A hadosztály induló létszáma 18 ezer fő volt, és a kormányzati szándék szerint önkéntesekből állt volna. Hivatalos neve ezért lett „División Espańola de Voluntarios” – Önkéntesek Spanyol Hadosztálya – amelyet a pártpropaganda (FET y JONS), a falangisták kék ingére utalva nevezett el Kék Hadosztálynak.

A szándék, hogy a Falange önkénteseiből verbuválják a hadosztályt, nem teljesült. Egyre nehezebben lehetett önkénteseket toborozni már 1942-ben is, amikor hírek jöttek a veszteségekről és az orosz télről, amelyekről a hazatért sebesültek informáltak. Összességében a Kék Hadosztályban 45 242 katona szolgált 1944 tavaszáig, amikor kivonták a spanyol erőket a szovjet frontról. Mind ez idő alatt csupán 6440 önkéntest regisztráltak: a többi sorozott, vagy kényszerrel küldött katona volt.

Önálló kérdéskör a szerző tanulmányában a spanyol hadosztály és a német csapatok viszonya. Az ávilai katonai levéltár iratai szerint a hadosztályt integrálták a Wehrmachtba, s a bajorországi Grafenwöhr támaszponton – ellentétben a Franco-propagandával – nem Francóra, nem a bolsevizmus elleni harcra, nem a „német nemzetre”, hanem magára Hitlerre esküdtek fel a spanyol katonák – erről azonban a németek nem tájékoztatták még Francót sem. A spanyol katonák német uniformist kaptak. A spanyol hadosztály „Spanischen Freiwilligen Division” néven a Wehrmacht 250. számú hadosztálya lett, tehát német hadosztály. A spanyol katonai vezetést kizárták a rendelkezés lehetőségéből.

A tanulmány szerzője vizsgálja a kényszersorozás kérdését, amelyet egyébként a Kék Hadosztály vezérkara ellenérzéssel fogadott, mert igen sok nehézséget okozott számára. A hadosztály belső elhárítása külön figyelte és jelentette eme indeseables-t (szó szerint: „a nem óhajtottak”), akik között igen magas volt a dezertőrök aránya. A hadosztály „politikai minősége” romlott a kényszersorozás hatására hangsúlyozta a hadosztály parancsnoksága.

Sokan jelentkeztek a köztársasági politikai elítéltek gyermekei közül, akik úgy gondolták, jelentkezésük enyhítheti szüleik büntetését. A köztársasági hadsereg volt katonái közül sokan a spanyol idegenlégióba álltak, s aztán innen jelentkeztek a Kék Hadosztályba, hogy a hatalom elfelejtse „bűneiket”. Megint mások, baloldaliak, köztük kommunisták is, azért jelentkeztek, hogy átszökjenek a szovjet csapatokhoz. Sok volt a fiatal munkanélküli is a toborzottak között. Egy 1942-es feljegyzés szerint megbízhatatlanság miatt 1000-nél több katonát küldött haza a katonai rendőrség, s ezen túl 2271 személyt tartott megfigyelés alatt, s részletes feljegyzéseket készített róluk. Mindennek hatására is a hadosztály harci kedve a nullához közelített, írja a jelentéseket idézve a szerző.

A katonák között titkos megbeszéléseket derítettek fel, ahol a szovjetekkel való kapcsolatfelvétel volt a téma. A katonák nem bíztak parancsnokaikban és erős a szökési szándék, jelentette haza a hadosztály parancsnoka.

Rodríguez Jimenez a dezertőrökről szóló feljegyzéseket külön fejezetekben mutatja be. Pontos összegző adatokat nem talált, de a jelentések folyamatosan regisztráltak szökéseket. A szerző által közölt adatok több százról informálnak. Az átszökött spanyol katonák aztán spanyol nyelvű röplapokon, rádión és hangosbemondón keresztül biztatták ugyanerre társaikat, nevüket is megadva e propagandaakciók hitelességéhez. A szovjet lövészárkok felől spanyol zenét, dalokat és spanyol nyelvű beszédeket sugároztak a szovjetek.

A szökési kísérletek miatt sok volt a halálos ítélet: csak 1942-ben 14 ilyen ítélet született. Sokakat börtönre ítéltek és hazaküldtek. Egy-egy konkrét esetet is megismerhetünk, mint például César Astor nevét, aki a köztársasági seregben kapitány volt, 1939 után bebörtönözték, majd az idegenlégióban tűnt el. Astor jelentkezett a hadosztályba, ahol káplár lett, s nagy tekintélyre tett szert katonai tapasztalatai miatt. Innen szökött át a szovjetekhez.

Ezek az ügyek, írja a szerző, a Franco-korszakban tiltott témák voltak, de hozzájárultak ahhoz, hogy 1944 elején a Kék Hadosztályt visszavonták a frontról.

A tanulmány utolsó bekezdése meglehetősen lakonikus, de egy lehetséges önálló kutatási irányra utal. Arról ír ugyanis a szerző, hogy a szovjetekhez átszökött katonákról a spanyol katonai elhárítás dossziékat vezetett, s ezek adatai arra utalnak, hogy a spanyol katonák szovjet koncentrációs táborokba kerültek, ahonnan csupán néhányan érkeztek haza 1954-ben. Ezek sorsát az orosz Gulag-névsorokban kell majd kutatni.

A tanulmány, mint címe is utal rá, inkább kutatási terv, ezért e témakörökben a közeljövőben valószínűleg sok ismeretlen és megrázó részlettel ismerkedhetünk még meg.

José Luis Rodríguez Jiménez: „Propuesta de revisión de la historia oficial de la División Asul. Los temas ocultos (Javaslat a Kék Hadosztály hivatalos történetének revíziójára. Titkolt téma). Cuadernos de Historia Contemporánea. Madrid, Complutense, 2007, vol. Extraordinario, 321–332.

Anderle Ádám