Klió 2007/3.

16. évfolyam

Róma, avagy hogyan lehet szakszerűen ismeretet terjeszteni Caesar koráról egy filmsorozattal

 

A 2006-os év egyik legfontosabb filmes eseménye az HBO és a BBC közös munkája, a Róma-sorozat volt. Ez egy 12 epizódból álló drámasorozat, melyet még 10 résszel folytatnak 2007-ben. A római köztársaság összeomlását és a császárság kialakulását, a Róma története szempontjából sorsdöntő eseményeket mutatja be két egyszerű katona szemszögéből. Az események Krisztus előtt 52-ben kezdődnek. A köztársaság-kor végén Róma, a világ leggazdagabb városa, egymillió lakossal rendelkezik és egy terjeszkedő birodalom központja. Ebben a helyzetben Caesar 13. légiójának két katonája, Lucius Vorenus és Titus Pollo parancsot kap, hogy induljanak a gall vadonba, és szerezzék vissza Caesar légióinak ellopott jelvényét, az Arany Sast. Ez indítja el a körülmények különös láncolatát, melyek egymásba fonódnak az ókori Róma történetének sorsfordító eseményeiben.

Élethűen mutatja be az ókor egyik legnagyobb civilizációját, ami olykor brutálisnak mutatkozik. Sok az erotikus jelenet és az orgia. Mivel az ókori Rómában az intrikák legtöbbször az otthonokban és a fürdőkben zajlottak, és itt többségében meztelenek voltak az emberek, így sokszor láthatók ruhátlan szereplők a képernyőn. Az ígéretek szerint ez a sorozat hű marad a történelmi események sorrendjéhez. A történelemtanításban igen fontos lehet a film, illetve a történelmi jellegű filmről történő kommunikáció szerepe. Segítheti a diákokat az adott korszak megértésében, intenzívebb átélésében. Fontos az is, hogy a filmet művészeti alkotásként értékeljük. Ezáltal segíthetünk annak megfelelő helyét megtalálni, és rávilágítani az adott művek buktatóira, hiányosságaira, valamint az általuk ábrázolt történelmi kép hitelességére.

Maga a sorozat maximális korhűségre törekszik, és ezért olyan ókori történetírókra támaszkodik, mint például Plutarkhosz és Suetonius. De miután tisztán ókori forrásokból ismert politikai esemé­nyekre nem lehet felfűzni egy sorozat cselekményét anélkül, hogy unalmassá ne váljon a néző számára, Caesar mellett még két, fentebb már említett fiktív szereplő élete körül bonyolódik a cselekmény. Így a sorozat három eltérő társadalmi osztályba tartozó személy sorsán keresztül mutatja be az eseményeket. Tagadhatatlan, hogy realisztikus ábrázolásával átalakítja a nézőben a Rómáról eddig alkotott képet. Róma a nyugati kultúrkör számára ugyanis mindig idealizált jelenség volt, mint a legsikeresebb imperialista modell megvalósítója, ami több mint ezer évig maradt fent. Az összes későbbi nyugati birodalom számára modellként szolgált, azok a nagy előd közvetlen örökösének tartották magukat. Gondoljunk csak a Német – Római Birodalomra vagy az Orosz Birodalomra, amely Moszkvát tartotta a harmadik Rómának.

Rómában a birodalmi küldetéstudat középpontjában a civilizáció terjesztése állt. Nyers megfogalmazásban, a rómaiak azt vallották, hogy akkor is tógában fognak mászkálni a barbárok, és fürdőbe fognak járni, ha ezért ki kell irtani az adott terület lakosságának a felét. Az HBO sorozata megtestesülése Róma kísértő szellemének, mely velünk él napjainkban is. A sorozat készítői az apró részletekre is ügyelve mutatják be az ókori eseményeket, nekünk azonban figyelnünk kell a múltból levonható, jelenre vonatkozó tanulságokra is. Végre olyannak láthatjuk az ókori Rómát, amilyen a valóságban is lehetett, szépítések és túlzások nélkül. Színes, energiától túlfűtött, kegyetlen, dinamikus hely, ahol állandó harc folyt a mindennapi életben maradásért. A készítők nagy gondot fordítottak a sorozat hitelességére, pontosan utánajártak a legapróbb részleteknek is, mielőtt belefogtak a monumentális sorozat forgatásába.

A film csatajeleneteinél korhű harci technikákat, küzdőmódokat alkalmaztak. Ebben nincsenek széles, kaszáló mozdulatok, melyek a gall és a kelta harcosok vívását jellemezték. Ehelyett a sorozatban megfigyelhető a római phalanxnak nevezett felállás, amikor a katonák pajzsaikkal szorosan összezárva álltak egymás mellett és kardjukkal, lándzsájukkal a pajzs alatt vagy fölött szúrtak. A nagyméretű pajzs miatt, mely szinte az egész embert védte, a barbárok csak felülről, vagy alulról tudtak egy jól képzett légiós védelmén áttörni, de szemből nem. Így főleg a fejet, a nyakat a fej mögött, a vállakat, és a lábat térd alatt sebezhették meg. A fej védelmét a sisak volt hivatott védeni, a nyakat a hátsó lemezrostély, a vállakat a caesari légióknál a plusz láncborítás, az augustusi légióknál meg a fémborítású vállvédő. Az első sorban harcolókat minden 30–45. másodpercben a mögöttük lévő sorban álló katonák váltják föl, így folyamatosan pihent erőt vethetnek küzdelembe. A sorozat harci jeleneteiben jól megfigyelhető mind a légiós, mind a barbár harcmodor eredményessége, illetve eredmény­telen­sége, valamint hogy mennyire lehetett taktikázni, eltérni egy már bevált formációtól, gyakorlattól. Mint oly sokszor a történelem folyamán, ha nincs jó hadvezér, hiába jók a katonák, elkerülhetetlen a harctéri, sokszor a harctéren kívüli vereség. A barbárok arra hamar rájöttek, hogy ha egy légió összeállt a harctéren, nem sok esélyük maradt a győzelemre. Ezért próbálták a vonalakat már a felvonuláskor szétzilálni, a katonákat egyenként harcra bírni, a vezéreket hamar megölni, vagy „rávenni” a római sereget, hogy még a sík terep elérése előtt harcba bocsátkozzon. A sík terep megint csak egyik feltétele volt a római sikereknek, mivel így egységgé tudtak összeállni, nem kellett a pajzsfalat a tereptárgyak kikerülése miatt megnyitni. A 22 rész során kevés harci jelenetet találhatunk, mivel nem ezek bemutatása, hanem az összefüggések, a politikai háttér érzékeltetése volt a cél.

A sorozatot a legendás római stúdióban, a Cinecittában forgatták le. A Rómához készült a világ legnagyobb díszlete, mely közel két hektárnyi területet foglalt el és hat különböző helyszínen volt. A Forum Romanum-on játszódó jelenetekhez mintegy 60 százalékban megépítették az eredeti Forum másolatát. A forgatáshoz szükséges elektromos hálózat, a serpenyők és fáklyák folyamatos égetését biztosító gáz-, illetve üzem­anyag-vezeték kiépítése komoly megoldandó probléma elé állította a készítőket, hogy a kamera előtt minden rejtve maradjon. A templomok, házak, épületek színét, az utcák díszítését a Pompeji, Herculaneum és Ostia romjainál talált eredeti minták alapján készítették el. Ezáltal a készítők elénk tártak egy nagyon valószínűsíthető, a forrásokra támaszkodó római városképet. Érezzük az egyes jelenetekben, mennyire fenséges is lehetett egykoron ez a város, a maga nyüzsgő életével, forgatagával, és tényleg egy birodalom fővárosának látjuk. A piacokon szinte minden kapható volt, ami az ókori Rómában, és a lakomákon látható ételek is egytől egyik szerepeltek az ókori rómaiak étlapján. A látvány és a cselekmény mellett a rendezők és a színészek is garanciát jelentenek a Róma minőségére.

A jelmezek, illetve a díszletek kivitelezéséhez a szakemberek korabeli mintákat követtek: gyapjúval, lennel, pamuttal és selyemmel dolgoztak. Az ehhez szükséges természetes alapanyagot és festéket az olaszországi Pratóból, Indiából, Tunéziából és Marokkóból szerezték be. A vezető színészek jelmezei olyan jó minőségűek voltak, hogy amikor befejeződött a forgatás, más produkcióknak kölcsönözték szerte a világon. A fémből készült daraboknál, a vértezettől kezdve a sisakokig, az ékszerekig, ókori és modern technikákat is alkalmaztak. A jelmeztervezők teljes mértékben a kornak megfelelő ruhákat készítettek.

Az ötvenöt olasz szereplő számára speciális felkészülést tartottak, kéthetes tábort szerveztek. Ezalatt sátorban laktak, és római légiósokká képezték ki őket. Egy tipikus tábori nap a következőképpen nézett ki: hajnalban, 5 órakor volt az ébresztő, amelyet egy órás fizikai tréning követett, majd 20 perces reggeli. Ezután 3 csoportot alakítottak, így gyakorolták a menetelést, a katonai manőverek végrehajtását, valamint elsajátították a légiósok küzdőmódját. A 40 perces ebédszünet után csoportos foglalkozás következett, melyben a táborépítést és -bontást gyakorolták. Vacsora után megfürödhettek a közeli tóban, szappan nélkül. A lámpaoltás este 9 órakor volt, ezt követően őrszolgálatot teljesítettek, illetve éjszakai manővereket hajtottak végre. Mindezen ismereteket pedagógiai, kulturális, szórakoztató célokra is felhasznál­hatjuk: tábort szervezhetünk a „római légiós élet” rejtelmeinek megis­merésére. Ezáltal mi magunk is átélhetjük mindazokat a dolgokat, amik egy katonának abban az időben a mindennapjait jelentették.

Látható, hogy a készítők mennyi munkát, energiát fektettek abba, hogy minél korhűbb, valóságosabb, a történelmi tényekhez ragaszkodó alkotást adjanak ki kezükből. Az egész sorozat, de az egyes részei is segédeszközei lehetnek az antik római élet, korszak tanításának. Ezentúl nem csak elképzeléseink lehetnek az épületekről, ruhákról, szokásokról, de „láthatjuk” is őket. Akár a tanórai anyagot kiegészítve, akár az egyes részeket feldolgozva, sokkal közelebb lehet hozni a hallgatókhoz e korszak megértését, szépségét. A sorozatot kezelhetjük ismeretterjesztő műsorként is. Információ-tartalmánál fogva kapcso­lódhat a tanítási munkához. Azonban az ilyen műsorok belső szerkezete, megfogalmazása rendkívül sokszínű. Az órán folyó munkába, szemléltetésre csak egy részük alkalmas, és rendszerint azok sem teljes terjedelmükben. Miután az ismeretterjesztő műsorok többsége nem a tanulói réteghez szól, és didaktikailag nincsen megtervezve, oktatási célú felhasználásuk számos nehézségbe ütközik. Hasznosítá­sukhoz általában az órán kívüli egyéni vagy kiscsoportos feldolgozás a járható út. A műsor megtekintését a tanárnak elő kell készíteni, a tanulóknak meg kell nézniük, majd közösen értékelni kell a látottakat. Ez a felhasználási mód jelentősen kibővíti az órai ismeretszerzés kereteit. Különösen igaz ez akkor, ha az előkészítés és értékelés szakköri vagy klubfoglalkozás keretében történhet. A sorozatot kezelhetjük szórakoztató műsorként is. Ekkor indirekt kapcsolata van a konkrét tanítási feladatokkal, és elsősorban személyiségfejlesztő hatása, közvetlen erkölcsi és világnézeti befolyása a domináns. Természetesen számos olyan szórakoztató műsor létezik, amely elemeiben vagy egészében a tanítás tárgyát is képezheti. Az iskola nevelő munkája során figyelembe kell venni, és célszerű hasznosítani e műsorok nagyfokú nézettségét. Az iskolának éppúgy feladata bevezetni a tanulókat a műsorok igényes válogatásába, aktív fogadásába, mint ahogy igyekszik kialakítani a helyes olvasási szokásokat is. Az osztályfőnöki órák, a klubfoglalkozások vagy az egyéni beszélgetések egyaránt alkalmasak a TV-műsorok előkészítésére, megbeszélésére.

A sorozat megtekintését csak ajánlani tudom mindenkinek, akit érdekel a Caesar-kori Róma történelme, vagy csak egy érdekes, látványos sorozatra vágyik, melyből akár még tanulhat is.

 

Róma – televíziós sorozat, a HBO és a BBC közös munkája, 2006.

 

Várhegyi László Tibor