Klió 2007/3.

16. évfolyam

Nő és törvény. A nők jogi és társadalmi helyzete a múltban

Annak ellenére, hogy a nők múltbéli jogi és társadalmi helyzetét feltáró kutatások eddig sok ismeretlen és érdekes felismerést hoztak, Szlovákiában erre a témára – a nyugat európai kutatásokhoz képest – eddig nem fordítottak a kutatók elég figyelmet. Ez a helyzet és a téma kétségkívüli érdekessége voltak az okai egy nemzetközi konferencia szervezésének, amelynek kézzelfogható eredménye a bemutatandó munka. A kötet huszonnégy szerzője: szlovák, cseh, lengyel, magyar, orosz és román történészkutatók széles kronológiai, tematikai és geográfiai megközelítésben világítják meg a témát, s mutatják be a kutatás előtt álló számtalan problémát. A tanulmányok, melyek a női élet gazdasági, jogi, politikai, iskoláztatási, anyai, házastársi, gyermeki aspektusaival foglalkoznak, együttesen igyekeznek képet formálni arról, hogy mit jelentett (és ma is mit jelent) „nőnek lenni“.

A kötet első tanulmánya, melynek szerzője Dvorák Daniela a XIV. és XV. századi Magyarországon élő nemesi származású nőt mutatja be, aki – tekintet nélkül magasabb vagy alacsonyabb társadalmi pozíciójára – mindig erősen függött a férfitól (apa, testvér, férj), aki a nő életének majdnem teljes ,,ura volt“. Habár kétségkívül az említett időszakban is voltak kivételek, a nő elsődleges kötelessége a család összetartása, a gyerek nevelése volt.

Michal Bada a Zsolna városra érvényes magdeburgi törvények nőkre vonatkozó cikkelyeit mutatja be. Ezek közül ötvenhét cikkely főleg családi jogot érint. Nagy precizitással írja le a férjes nők jogait és kötelességeit, de leginkább a házasság vagyonjogi viszonyait magyarázza. A törvénykönyvben olvasható, a kor viszonyaihoz képest a nők jogállását viszonylag elégségesen magában foglaló cikkelyek ellenére még mindig fennáll a kérdés, hogy vajon menyire tartották be és respektálták azokat a valós életben.

Nyitra megyében a késői középkorban élő négy nemesi nő példáján mutatja a következő szerző, Lukacka Ján, hogy a női élet ebben a korban is sok formában jelenhet meg. Kont Miklós erényes özvegyével, Klárával szemben, aki nem csekély összegeket fordított a szegény sorsúak megsegítésére, ott áll a fösvény és kőszívű Forgách Márta. A szerető feleség megtestesítője Majtényi Anna volt, aki halála után férjére hagyta az összes vagyonát. A Ludaniczky családból származó Anna az erős és energikus nő megtestesítője volt. Ez a négy női sors is igazolja, hogy a nők nemcsak másodlagos szerepet töltöttek be, és hogy jónéhányan aktívan befolyásolták nemcsak a saját családjuk, de mások sorsát is.

Több tanulmány a nő bűntényhez – mint áldozat, vagy a bűn elkövetője – való viszonyát vizsgálja. Ide tartozik Segeš Vladimír írása, amely a középkori Pozsonyban, Szeghy Blankéá, amely a XVI. századi kelet-szlovákiai városokban és Karpinsky Andrzejé, amely a XVI–XVII. századi lengyel városokban a nőkön vagy nők által elkövetett bűnöket mutatja be. A nőkön elkövetett bűnök legtöbbje szexuális természetű volt, míg a nők, mint vádlottak leginkább lopások elkövetői voltak.

Azt, hogy mennyire változott meg a nemesi nők élete a kora újkori Cseh Királyságban, Marie Ryantová tanulmánya vizsgálja. Azonkívül, hogy a nőket ebben az időszakban is nagymértékben korlátozták, érdekes kérdés lehet a következő kutatások számára, hogy maguk a nők mennyire érezték ezt a korlátozást, vagy milyen is volt az ő jogi tudatuk?

A kolozsvári nők XVI. századi jogi helyzetével közelebbről Rűsz-Fogarasi Enikő foglalkozik. Az adóösszeírások és céhszabályok tanulmányozása által képet kapunk a Kolozsvárott élő nőknek a jog által viszonylag szilárdan biztosított helyzetéről és főleg az özvegyek jelentős vagyonáról, amelyet például azzal tudtak megtartani, hogy jogukban állt folytatni a férjük által űzött mesterséget.

A nők múltbéli életének jobb megismeréséhez sok érdekes adatot ad a testamentumok kutatása is, mellyel Horn Ildikó foglalkozott. Az általános és szokásos formációk ellenére a hagyatékok képet adnak a végrendeletet író nő családi életéről, vagyoni viszonyairól, az óhajtott temetési szertartásról, sőt sok hagyaték végen a leélt élet mérlegeléséről is. A testamentumokat sokszor újraírták, vagy a változó családi viszonyok miatt pontosították. Már fiatal korban, gyakran a szülésre készülő nő írt végrendeletet, hogy a megszületett, vagy már élő gyermekek jogait biztosítsa.

A lány- és feleségszerep mellett a nő egyik alapvető életszakasza az özvegység volt. Ennek az élethelyzetnek jogi, vagyoni, családi és más aspektusait Pavel Král mutatta be.

A már említett jogi iratok, testamentumok és más közéleti iratok mellett a magán jellegű iratok is gazdag anyagot nyújtanak nemcsak egy adott nő, de az egész társadalmi réteg életéről. Josef Hrdlicka azt állapította meg, hogy a XVII. századi nők magánirataiban, főleg a levelezésekben, családi krónikákban, gazdasági feljegyzésekben vagy naplókban leggyakrabban a nő családon belüli anyai szerepe került előtérbe.

Mondhatni, hogy a nők életük sokszor leghosszabb részét, mint feleségek élik le. Azt, hogy a házasság a múltban általában nem a két ember magánügye, többnyire a társadalmi, gazdasági vagy családi szempontok voltak a meghatározóak, bár a kölcsönös szimpátia sokszor kialakult, Bastl Beatrix mutatja be. A sikeres házassági politika mindenekelőtt a nemességnél kapott fontos szerepet, ahol a társadalmi presztízs, gazdasági haszon és családi ügyek egyben meghatározták a partner választását is.

Várkonyi Gábor tanulmányában az arisztokrata nők nem megszokott szerepével – a gazdálkodással foglalkozik. A nagyságos asszony szinonimája lehetne a munkás, szorgos gazdaaszony megnevezés, viszont ez alatt nemcsak egy törődő, hű, vallásos és tanult magyar nemesi nőt kell elképzelnünk, hanem ide tartozik a dolgos és saját gazdaságát intéző aszony is, amelynek megtestesítője Báthory Erzsébet vagy Rákóczi Erzsébet volt.

Hasonló témával, csak a városokon belül, foglalkozik Marie Marecková, aki a bártfai nők példáján mutatja be a nők aktív szerepét a városi kézműiparban vagy kereskedelemben.

Idegen nők a magyar nemesek feleségei szerepében a XVI–XVII. században a témája Koltai András tanulmányának, amelyben az idegen, határontúli házastárs választásának okait keresi. Néhány esetben ez presztízs-kérdés (Gorjan testvérek), másoknál vagyoni vagy politikai ambíciók realizálása (Thurzó György). Voltak azonban kivételek, mint Esterházy Miklós, aki minden leszármozottját arra intette, hogy csak ,,saját nemzetével“ házasodjon. Az idegen feleségeknek nem volt könnyű helyzete, a nyelvi nehézsségek, idegen szokások és környezet mellett a családtól való elválással is meg kellett birkózniuk.

A nőkön elkövetett erőszak és a védekezés lehetőségeivel foglalkozik Lengyel Tünde. A férfi és a nő eltérő jogi és gazdasági helyzetéből adódóan a nő többféle erőszaknak volt kitéve. Mind a pszichikai, mind a fizikai erőszaknak nemcsak idegenek, hanem sokszor a család tagjai is áldozatául eshettek. Az ilyen nehéz helyzet megoldását mágiával, a család beavatkozásával, vagy ellenkezőleg a családtól való elszökéssel, de akár válással (elválasztással) próbálták megoldani.

A jobbágynők társadalmi és jogi helyzetét mutatta be Mária Kohútová hasonló című tanulmányában. A Tripartitum alapján a szerző azt mutatta ki, hogy a jobbágyok – természetesen a nőket is beleértve – nem voltak felruházva törvényes jogokkal. Különösen nehéz sorsa volt az özvegyeknek és családnélküli nőknek, mivel az ő ,,életükről a földesúr határozott”.

Egy a sors által gyakran megpróbáltatott házasságot, a kudarcba fulladás okait és leginkább két ember, Rákóczi Erzsébet és Erdődy György egymáshoz való viszonyát vázolta tanulmányában Benda Borbála.

Eltérően a kora újkortól a XVIII. századi janzenista és pietista mozgalom sokkal nagyobb figyelmet fordított a nők iskoláztatásának szükségességére. Ezeknek a törekvéseknek volt bizonyos hatása, néhány elszánt pedagógus, mint Szenovitz Mátyás Eperjesről vagy Kohlmayer Mihály működése ezt igazolja, de ennek ellenére a XVIII. századi társadalom még nem volt felkészülve a nők minőségileg magasabb szintű iskoláztatásának biztosítására. Erről a kérdésről és más, ehhez kapcsolódó problémákról írta tanulmányát Eva Kowalska.

Az iskoláztatás és annak anyagi háttere dominál Olga Khavanova tanulmányában is. Mivel a XVIII. század második felétől egyre nagyobb szükségnek mutatkozott az ifjú nemes kisasszonyok taníttatása, sok – nem igazán gazdag – családnak az anyagi gondokkal is meg kellett küzdeni. A probléma másik oldala viszont az volt, hogy sok nemesasszony nagy gondot fordított a különféle iskolák megsegítésére és alapítványok által ösztöndíjak biztosítására a szegény diákoknak.

Egy női rend bemutatását vállalta Miroslav Kamenický: a pozsonyi Notre Dame rend apácáinak fontos szerepét elemezte, akik főleg az arisztokrata lányok nevelését végezték, ezzel a saját létfenntartásukat is biztosítva.

Az arisztokrata nők nyelvhasználatát és annak nyelvészeti analízisét (szintaxis, stílus, grammatika) Szentiványi Anna Mária levelezésének példáján Jana Skladaná végezte el.

A női élethez régi időktől kapcsolódó jelenséggel, a prostitúcióval foglalkozott Milena Lenderová. A prostitúció az emberi társadalom egyik jelensége, amelyhez az egyes történelmi korszakokban eltérően viszonyultak. A törvény szempontjából három időszakot lehet megkülönböztetni, prohibíciót (középkor, kora újkor), reglementációt (igyekezett szabályozni a prostitúciót) és abolicionizmust (a XX. század 60-as éveitől, az állam prostitúció feletti felügyelete ellen harcoltak).

A kötet utolsó tanulmánya a szlovák emigráns nők helyzetét, elhelyezkedését, nehézségeit, egyleti munkáját és emancipációját mutatja be az Amerikai Egyesült Államokban a XIX. század végén és a XX. század elején.

Végezetül meg kell állapítanunk, hogy az itt bemutatott kötet – Lengyel Tünde szerkesztői munkája révén – sok érdekes és értékes információt hozott, új szempontokkal gazdagította a női szerepek múltjának kutatását, és bizonyosan hozzájárult ahhoz, hogy az olvasó képet kapjon a női élet sokszínűségéről, változatosságáról a történelem századaiban, egyszóval arról, hogy mit is jelentett és jelent valójában „nőnek lenni“.

Tünde Lengyelová (szerk.): Zena a právo. Právne a spolocenské postavenie zien v minulosti. (A nő és a törvény. A nők jogi és társadalmi helyzete a múltban.). Bratislava, Academic Electronic Press, 2004. 304.

Kónya Annamária