Klió 2007/1.

16. évfolyam

A háború és a világtörténelem

 

 

Jeremy Black1 A háború és a világ – A katonai hatalom és a világrészek sorsa2 című monográfiája újszerű megközelítések érvényesítésének szándékával készült, hozzájárulásként a globális perspektíva hadtörté­neti alkalmazásához.3 Lehetőségeihez mérten igyekszik széleskörű tájékozódást nyújtani a világtörténelem hadügyi eseményei és azok jellegze­tességei körében.

A szerző egyrészt az átfogó szemlélet következetes alkalmazására, másrészt a hadviselési eljárások módosulásában kimutatható folyamatok és irányzatok tanulmányozására, harmadrészt pedig alapvető ismeretek nyújtására törekszik. Black már a bevezető fejezetben jelzi, hogy óva­kodik a katonai fejlődést előnyös színben feltüntetni. Emellett utal a szakirodalom hiányosságaira, valamint a kutatómunka nehézségeire. Edward Gibbon (1737–1794)4 megálla­pí­tásaiból indul ki, amikor az európai katonai hatalom nagyszabású felemel­kedése és az Európán kívüli világ hadikultúrái közötti összefüggés vizsgála­tába kezd. Megpróbálja továbbá bemutatni a különböző társadalmi és politikai rendszerek alkal­mazkodását a mindenkori háborús kihívásokhoz. Az első fejezetben Gibbon állításait taglalja, amelyek az államok közti versengés állapotát feltételezik, és erőegyensúlyuk problémáját vetik fel. Gibbon a felemel­kedés és a hanyatlás, illetve a haditechnikai fejlesztés kérdését nem csupán európai szemszögből vizsgálta; a szerző éppen ebben látja gondola­tainak érdekességét. Amiért mégis bizonyos fenntartásokkal fogadja követ­­keztetéseit, az a körülmény, hogy nem talál minden tekintetben alkalmas kritériumokat a teljesítőképesség mérésére vagy a megváltozott körülmé­nyekre adott reakciók elem­zéséhez.

A Terjeszkedés és hadviselés című fejezet tömören ismerteti a távol-keleti és a sztyeppvidéki viszonyokat, valamint az oszmán előretörés, a portugál hódítások, illetve az észak-amerikai spanyol megjelenés fontosabb eseményeit. Mindezek mellett összefoglalja a XV–XVI. századi háborúk főbb jellemzőit és a lőfegyverek meg­jelenésének hatását. Black megkülönböz­tethetőnek tartja a körül­határolható állami keretek között kialakított és a nomád életmód által meghatározott hadviselési formákat. A korszakban a tűzfegyverek használatának már döntő befolyása volt számos ütközet kimenetelére. S mivel a szaktudás (hasonlóan kielégítő feltételek mellett) átültethető, így a hasznosítás már nem kötődött egyértelműen egyetlen hadi­kultúrához. A szerző vélekedése szerint az európai előretörés inkább a kereskedelmi lehetőségek, útvonalak ellenőrzését célozta, mint a területszer­zést önmagában.

A negyedik fejezet főleg Európán kívüli történésekkel folytatja a téma tárgyalását, de szól az oszmán seregek Duna menti vissza­szorí­tásáról is. A szerző felvázolja a korabeli eljárások átvételének és egymásra hatásának következményeit. Gyakoribbá vált a külföldi szakértők foglal­koztatása, miközben a tűzfegyverekre alapozott harcmodor felértéke­lődése területenként eltérő mértékű volt. Röviden visszatér az állami berendezkedés és a hadászati megoldások kapcso­latára a hadse­reg­szervezés területén. Megjegyzi, hogy az európaiak a XVII. században kikötők megszerzésével számos sikert könyvelhettek el, haditengerészeti fölényük mégsem volt korlátlan, pedig a tűzerő jelentősége már megmu­tatkozott. Többek között megemlíti a rivalizálás szülte helyi szövetségeket, az észak-amerikai harcok demográfiai hatásait és a portugál muskétások taktikáját.

A XVIII. századot is egy-egy tematikus alfejezettel kiegészítve, térségen­ként tekinti át. A szerző Nagy Frigyes eredményeinek hangsúlyo­zásában jó példát lát az Európa-központú felfogás kidomborodására, ugyanis a porosz katonai iskolának ekkor valójában csekély hatása volt a világ nagyobbik részének hadviselésére. Összességében az európai minta emelkedő befolyása világos, Ázsiában és a Közel-Keleten azonban, hasonlóképpen az előző két évszázadhoz, még mindig viszonylag korlátozott maradt. Felhívja viszont a figyelmet az általában nehézkesen modernizálódó konstrukciónak tekintett Oszmán Birodalom alkalmazkodási törekvésére, ami leginkább a flottafej­lesztésben érhető tetten. Rámutat, hogy az európai háborúkra fordított erőfeszítés következtében a kontinentális államok és a távoli hatalmak közti konfliktusok mérséklődtek, Anglia globális pozíciója mégis komolyan megerősödött. Véleménye szerint ebben az időben Európában már általánossá vált a technikai fejlesztések átvétele. Beszámol továbbá a kanócos megoldást felváltó kovaköves elsütő-szerkezetek és a tengeri sorvonal-harcászat megjelenéséről.

A következő fejezetben, amely az 1775 és 1815 közötti időszakot dolgozza fel, Black hosszan és széles összefüggésben foglalkozik az amerikai függetlenségi háború részleteivel. Összefoglalja a századvégi tendenciákat is, röviden szólva a brit imperializmusról, az indiai harcokról, a lőfegyverek további elterjedéséről, valamint a nyugati katonai modell felhasználásáról ír. Véleménye szerint a XVIII. században végbement a fegyverzet és a harc­eljárások egységesülése Európában. Ezzel együtt a hétéves háború tapasz­talataiból kiinduló viták előrevetítették harcászati újítások bevezetését. A napóleoni háborúk egyes sajátosságait azonban már korábbi összetűzések eseményeiben is kimutathatónak tartja; a legfőbb változást inkább a nagyságrend növekedésének a következményeiből eredezteti.

A hetedik fejezet a XIX. században bekövetkezett változásokat ismer­teti. A szerző felsorolja az érdekesebb fejlesztéseket (gőzmeghajtás, tömeg­termelés, távírókészülék, érzéstelenítés). Tömören értékeli mind­ezek jelentőségét, és utal az európai versengésre, mint a haditechnikai előrelépés egyik mozgatórugójára. Részletesebben ismerteti a gyarma­tosítás történéseit (megemlíti a diplomáciai fogások szerepét), a hadvi­selés módosulásának elemeit, szól továbbá Nagy-Britannia pozí­ciójáról és az amerikai polgár­háborúról. Kitér a találmányokra, amelyek javí­tották a kézi lőfegyverek tulajdonságait, illetve egy-egy Európán kívüli állam felzárkózási igyekezetére a hadseregszervezésben. Rámutat továbbá arra, hogy mennyire figyeltek a rivális államok egymás katonai költség­ve­téseire. Kiemeli a hajózási csatornák és a vasútvonalak stratégiai jelen­tőségét.

Az utolsó előtti fejezet hosszan fejtegeti a hadviselés és az állam kapcso­latát. Black meglátása szerint a háborúk elemzése lehetőséget adhat az állami berendezkedések működésének nemzetközi összefüg­gésben történő tanulmányozására. A katonai teljesítő képességben mind a külső körülmé­nyekből adódó, mind a belső rendszerből eredő befolyásoló tényezők megmutatkozhatnak. Ezáltal a hadtörténeti jellegű események áttekintése tágabb összefüggések vizsgálatába illeszthető, amelyek között társadalmi, de akár kulturális szempontok is helyet kaphatnak. Szemléletes példának tekinti a „napóleoni kihívás” következ­ményeit, mert a reakciók és a változások nem korlátozódtak a hadügy területére. A szerző ebben a szövegrészben értekezik az erőszakos eszközök alkalmazásának állami kisajátításáról, valamint a politikai kohézió és a nacionalizmus szerepéről.

Az értekezést a huszadik századra vonatkozó megállapítások zárják. A szerző az eurázsiai centrum természetéről és a kulcsfontosságú hadiipari kapacitásról szóló korabeli geopolitikai feljegyzésekkel (Halford Mackinder, Leo Amery) indítja gondolatmenetét. Továbbra is igyekszik globális megkö­zelí­tésből eredő észrevételeket tenni. Az első világháborút, az állóháború kialakulása ellenére, általánosságban mégsem a patthelyzettel jellemzi. A korábbinál jobban aláhúzza a kezdeti hadműveletek jelentősebb térnyeréseit, az ázsiai és az afrikai területeken folytatott sikeres hadmozdulatokat, valamint a rohamcsoport-harcászat eredményeit. A világháborúk tapasztalatai alapján beszámol a hadviselés dimenzióinak újraértelmezéséről, illetve az államnak a háborús erőfeszítések időszakában felértékelődő szerepvállalásáról. A vietnami konfliktus nyomán pedig a háborúval szemben érzékelhető társadalmi ellenérzés megerősödését emeli ki. Érinti a fegyverkereskedelem és a katonai hatalomátvétel témáját is.

A szerző átfogó szemlélettel tekint a hadviselési formák és lehető­ségek átalakulására. Ezért a munka nem elsősorban az európai nagy­hatalmak hadtörténetének összefoglalása, hanem távlati nézőpontból kiinduló tanul­mány, amely a világtörténelem katonai vonatkozásainak sajátosságaira és bonyolult kapcsolatrendszerére irányítja a figyelmet.5

Black munkája élénk érdeklődést keltett; recenziók egész sora foglalkozott vele. Hubert Johnson6 például egy írásában hasznos és elgondolkodtató műnek minősíti a könyvet, indokoltnak tartja témavá­lasztását és kérdésfelve­tését. Elismeri a tárgy szerteágazó voltát, és a probléma egészében történő megragadásának nehézségeit. Aláhúzta Jeremy Black következtetését, amely a háborút inkább össztársadalmi erőpróbaként ragadta meg, mint pusztán a fegyveres erők össze­csapásaként. Black legfontosabb megállapítását mégis abban látja, hogy az eredményességet elsősorban a korszak kihívásaira adott általános válasz, az alkalmazkodási képesség és a közösségi támogatás dönthette el. Egyetért a további kutatások szorgalmazásával, és szüksé­gesnek ítéli a hadtörténet szakterületének kiszélesítését. Szól a harcá­szati jellemzők és a nyugati minták átvételének vizsgálatáról, bár igazán számottevő újdonságot nem fedezett fel közöttük.7

Michael Schmitt8 véleménye szerint a kötet legfőbb erénye nem a hadviselést befolyásoló tényezők pontos összefoglalása, hanem a globális perspektíva érvényesítése. Schmitt rámutat Black hozzáállására, amely a hadviselés felismert jelenségeit az európai hadikultúrához fűződő viszo­nyuktól függetlenül értelmezi, ellentétben a korábbi megközelí­tésekkel, amelyek jobbára ilyen relációban foglalkoztak ezekkel az elemekkel. Schmitt lényeges észrevételnek tekinti a szerzőnek azt a meglátását, hogy összetettebbnek találja a technikai fejlődés, a katonai hatékonyság, valamint az állami és társadalmi berendezkedésből adódó körülmények egymásra gyakorolt hatását, mint azt általában feltételezték. Gondosan elkészített munkának értékeli a könyvet, megjegyzi azonban, hogy egyesek szemében olykor túlzottnak tűnhet az „eurocentri­kusságtól” való eltérés hangsúlyozása. Kissé elnagyoltnak látja a közelmúlt konfliktusait taglaló részt.9

Mind a New York Military Affairs Symposium Newsletter,10 mind az Aerospace Power Journal11 elismeréssel szólt az alkalmazott pers­pektíváról, és a segítségével felmutatott eredményekről.12 Mindkét folyóirat előnyösnek nevezte az Európa-központúság mellőzését. Az ismertetők helyénvalónak tartották, hogy a szerző alapvetően a különböző társadalmaknak a háború jelenségéhez fűződő viszonyára összpontosít, és ennek a folyamatosan formálódó kapcsolatnak nemcsak az eseménytörténeti vagy politikai epizódjait kíséri végig, hanem a szervezési, eljárásbeli és haditechnikai részleteit is. A Journal bírálója kiemelte a látszólag teljesen különböző hadműveletek hasonló voná­sainak bemutatását. Emellett megfelelően kidolgozottnak ítélte az érvelést, végül bármely hadtörténész számára kiváló hivatkozási alapnak minősítette a monográfiát.

Black könyve nem kifejezetten hadtudományi feldolgozásnak készült. Mégis: a terjedelem megengedett volna valamivel részletesebb hadel­méleti fejtegetéseket is, például Clausewitz munkásságával kapcsolatban.

A fejezetek szerint rendezett hivatkozások az összevont szójegyzék előtt kaptak helyet. A szűk kereteknek és a szerző szándékainak meg-felelően a jegyzetapparátus gyakorlatilag forrásmegjelölésekre szorít­kozik. Ebben a tekintetben a szélesebb olvasóközönség számára készített ajánló bibliográfiaként is funkcionál. A szakirodalmi utalások tekintélyes sora még a részletkérdések tekintetében is megfelelő eligazítást ad a téma további tanulmányozásához.

A felhasznált képek színes hátteret nyújtanak az olvasónak. Az érdekes hozzáfűzésektől eltekintve inkább illusztrálják, mint magya­rázzák a fő szöveget; az érthetően kifejtett gondolatmenetek nem is feltétlenül igényelnének további kiegészítést vagy szemléltetést.13

Összegzésként megállapítható, hogy Jeremy Black könyve megfelelő tájékozódást nyújt a hadviselés történeti változása és a világtörténelmi események közötti kapcsolat iránt érdeklődők számára, mivel össze­foglalja az összefüggések átlátása érdekében megismerendő tényezőket.

 

Jeremy BLACK: War and the World. Military Power and the Fate of Continents. 1450–2000 (A háború és a világ. A katonai hatalom és a világrészek sorsa, 1450–2000). Yale University Press, New Haven, London, 2000, 334 o. + 86 o. illusztráció.

 

Takács Gyula

 

1. Jeremy Black 1996 óta a University of Exeter professzora. Hadtörténeti (War 1450–2000, Britain as Military Power) és kutatás-módszertani (Explanation and Interpretation) kurzusai mellett újkori európai történelemmel (Europe 1600–1815) és térképészettel (Historical Cartography) foglalkozik. Tanulmányai befejeztével (Queen’s College, St John’s College, Merton College) a University of Durham oktatója lett, ahol elnyerte a PhD fokozatot. Meghívott előadóként a következő intézmények foglalkoztatták (többek között): United States Military Academy (West Point), Council on Foreign Relations (Philadelphia), Triangle Institute for Strategic Studies. Tagja volt a Royal Historical Society társaság tanácsának, és jelenleg is szerkesztője a British Records Association Archives című folyóiratának. Megjelent kötetei (többek között): European Warfare. 1660–1815. Yale University Press, 1994. Visions of the World: A History of Maps. Mitchell Beazley, 2003. Megjelenés előtt álló munkái (többek között): The English Seaborne Empire. (2004) Parliament and Foreign Policy in the Eighteenth Century. (2004) http://www.huss.ex.ac.uk/history/staff/black/index.php; http://yalepress.yale.edu/yupbooks/book.asp?isbn=0300061706

2. Jeremy BLACK: War and the World. Military Power and the Fate of Continents. 1450–2000. Yale University Press, New Haven, London, 2000, 334 pp. 86 illustrations.

3. A könyv elkészülte kötődik a szerző korábbi munkáihoz és egyetemi előadásaihoz. Lásd az 1. lábjegyzet.

4. Edward Gibbon személyét elsősorban a History of the Decline and Fall of the Roman Empire (1776–1788) című monográfia szerzőjeként jegyzi az angol historiográfia. Essai sur l’Etude de la Litterature (1761) címen irodalmi publikációt is megjelentetett. Tagja volt a parlament alsóházának (1774–1783), és szolgált a hampshire-i milícia tisztjeként is (1759–1762). Black: War and the World. 3. o.

5. Jeremy Black kutatásai során támaszkodott hasonló felfogást tükröző művekre: William McNeill: The Pursuit of Power. Technology, Armed Force and Society since AD 1000. Blackwell, 1983. Geoffrey Parker: The Military Revolution. Military Innovation and the Rise of the West. 1500–1800. Cambridge University Press, 1988. Martin van Creveld: Technology and War. From 2000 BC to the Present. Free Press, 1989. Black: i. m. 2. o.

6. Hubert Johnson professor emeritus, a University of Saskatchewan és a Canadian Journal of History munkatársa. Megjelent monográfiái (többek között): Frederick the Great and His Officials.. Yale University Press, 1975. The Midi in Revolution: A Study of Regional Political Diversity. 1789–1793. Princeton University Press, 1986. Breakthrough! Tactics, Technology and the Search for Victory on the Western Front in World War I. Presidio Press, 1994.

 7. Canadian Journal of History, December 1999.

 8. Michael Schmitt a nemzetközi katonai jog szakértője, a George C. Marshall European Center for Security Studies intézetében tanulmányi programigazgató. Publikációi (többek között): Michael Schmitt (ed.): The Law of Military Operations.. Naval War College, 1998. Michael Schmitt–Leslie Green (eds.): The Law of Armed Conflict: Into the Next Millennium. Naval War College, 1998.

 9. Michael Schmitt: Modern Approaches to Considering Modern Military History. Naval War College Review, Spring 1999.

10. The New York Military Affairs Symposium Newsletter, Winter 2000–2001.

11. Aerospace Power Journal, Spring 2000.

12. A New York Military Affairs Symposium szerkesztői bizottsága a szerző előremutató szemléletét díjazva a későbbiekben elismerésben részesítette Jeremy Black Rethinking Military History (Routledge, New York, 2004) című kötetét.

13. A kötet oldalait számos festmény, korabeli illusztráció-, látkép- és térképrészlet színesíti. Látható továbbá néhány kézifegyverről készített múzeumi fényképfelvétel is.