Klió 2006/3.

15. évfolyam

Az amszterdami athenaeum illustre az arany évszázadban (1632–1704)

Hollandiában a múlt század nyolcvanas éveitől reneszánszát éli a felsőoktatás kora újkori történetének kutatása. Szinte minden évre jut néhány olyan fontosabb monográfia vagy szakcikk, amely az ország híres egyetemeinek és illusztris iskoláinak múltját igyekszik feltárni. Felsőbb szintű oktatási intézményből pedig mint tudjuk a köztársaságban nem volt hiány, hiszen a XVI–XVIII. században a leideni, a franekeri, a groningeni, az utrechti és a harderwijki egyetem mellett többek között Deventer, Amszterdam, ‘s-Hertogenbosch, Dordrecht és Breda illusztris iskolája is tárt karokkal várta és különféle ösztöndíjakkal csalogatta a hazai, s külföldi hallgatókat, köztük nagyon sok magyar peregrinust. Németalföldet megjárt diákjaink jelentős száma különösen indokoltá teszi a holland kutatási eredmények megismerését, s azok integrálását a magyarországi peregrinációkutatásba. Jóllehet ezen a területen is rendkívül ígéretes fejlődésnek lehetünk tanúi, minden új adat további előrelépést jelent. Örömmel nyugtázhatjuk ezért, hogy Dirk van Miert tollából napvilágot látott az amszterdami egyetem elődjének számító, 1632-ben alapított athenaeum illustre első hét évtizedének történetét feldolgozó, külsőleg és belsőleg egyaránt rendkívül igényes munka.

Mielőtt rátérnénk a könyv ismertetésére, ejtsünk néhány szót magáról az athenaeum illustréről. A holland ifjak a vizsgált évszázadban általában 16–18 éves korukban fejezték be a számtalan latin iskola egyikében vagy másikában folytatott középfokú tanulmányaikat, amit az esetek többségében valamelyik egyetem látogatása követett. A tapasztalat azonban azt bizonyította, hogy a diákok jelentős része még nem rendelkezett az egyetem elvégzéséhez szükséges tudással. Az illusztris iskolák elsődleges feladata tehát e hiányzó ismeretek átadása, a jobb felkészítés volt, ami persze korántsem jelentette azt, hogy falaik között ne születtek volna kimagasló eredmények. Voltak időszakok, főleg a XVII. század közepén, amikor például az amszterdami vagy deventeri athenaeum illustre nagyobb hírnévnek örvendett mint a köztársaság némelyik egyeteme.

Dirk van Miert nem volt könnyű helyzetben kutatómunkája kezdetén, ugyanis az amszterdami illusztris iskola XVII. századi történetéről csak nagyon hiányos adatokkal rendelkezünk. Elsősorban ezzel magyarázható, hogy néhány résztanulmányt leszámítva a kutatás eddig nem fordított kellő figyelmet az intézmény alapítását követő évtizedekre. Hogy az egyik legnagyobb hiányossággal kezdjük, a vizsgált időszakban nem készült album studiosorum, mely a beiratkozott diákok legfontosabb adatait tartalmazza: származási helyük, életkoruk és szálláshelyük címe mellett többek között választott tanulmányaikat. Nem egyedi esettel van dolgunk, hiszen például az utrechti egyetemen tanuló magyar diákok is mentesültek a beiratkozási kötelezettség alól, ami nagymértékben megnehezíti egy pontos diáknévsor összeállítását. Van Miert megfelelő levéltári anyagok hiányában egy ilyen lista készítésére nem vállalkozhatott, meglepte azonban az olvasót egy részletes disputációsjegyzékkel (378–392. o.). A disputációknak, melyek a korabeli oktatás szerves részét képezték, két fajtája ismert. A disputationes exercitii gratia célja a gyakorlás volt. A hallgatónak (respondens) egy adott professzor vezetésével meg kellett védenie bizonyos téziseket. A pro gradu disputák már a doktori fokozat elnyeréséért folytak. Az amszterdami illusztris iskolában ez utóbbi megszerzésére nem volt lehetőség, gyakorló disputákra ellenben gyakran sor került, s a nyomtatásban is megjelent füzetecskékből, szerte a világon sok fennmaradt. E disputációk természetesen nem pótolhatják a diáknévsort, de tartalmaznak sok hasznos információt: ajánlásokat, üdvözlőverseket stb., melyekből következtetni lehet az adott respondens kapcsolataira. Emellett maguk a tézisek sok mindent elárulnak az oktatás színvonaláról, s a megvitatott kérdésekről. A kötetben közétett lista minden bizonnyal nem végleges, hisz az internetnek köszönhetően egyre több és több régi nyomtatványt őrző könyvtár állománya válik a kutatók számára hozzáférhetővé a világhálón.

Az album studiosorum mellett hiányoznak vagy csak töredékesen maradtak fenn olyan fontos jegyzőkönyvek, melyek az intézmény mindennapi működésébe: órarendek, tanítási szünetek, professzori fizetések összege, diákok törvénysértései stb. nyújtanak betekintést. Az előbbiekben láthattuk, hogy a disputációk választ adnak néhány sarkalatos kérdésre. Nélkülözhetetlen információkat tartalmaznak ezek mellett a professzorok, hogy csak néhány nevet említsünk: Gerardus Johannes Vossius (1577–1649), Casparus Barlaeus (1584–1648), Petrus Francius (1648–1704) levelei. Van Miert e tudóslevelekkel egy eddig gyakorlatilag teljesen elhanyagolt területet vetett vizsgálat alá, s az eredmények, mint a dolgozatból kiderül, önmagukért beszélnek.

A kötet négy nagy részből áll. Az illusztris iskola történetét feldolgozó első fejezet (Een geschiedenis) részletes képet fest az alapítás körüli bonyodalmakról, a nehéz kezdetekről, majd az 1704-ig tartó időszak sikereiről és hullámvölgyeiről. Van Miert mindezt nem elszigetelt jelenségként kezeli, hanem a köztársaság más felsőoktatási intézményeivel összehasonlítva mutatja be, kitérve arra a kőkemény konkurenciaharcra, ami az egyetemek és illusztris iskolák egymáshoz való viszonyát már akkor is jellemezte. A második fejezet (Didactiek en organisatie van het onderwijs) az intézmény szerkezeti felépítésébe és mindennapjaiba nyújt bepillantást. Ezt követi az oktatás tartalmi bemutatása (Inhoud van het onderwijs), ahol a szerző sorra veszi a négy – artes, jogi, orvosi és teológiai – fakultást, valamint azok professzorait. A munkát az elért eredmények összegzése és néhány fontos függelék (Besluit en appendices) zárja.

Magyar diákokat, sajnos, nem említik a könyvben, ám biztosak lehetünk benne, hogy peregrinusaink a XVII. század folyamán, más holland felsőoktatási intézményhez hasonlóan, az amszterdami illusztris iskolában is megfordultak. Van Miert több olyan irányt is kijelöl: levelek, disputációk, orációk stb., melyeken elindulva kutatóink kibogozhatják az egyelőre rejtve maradt magyar vonatkozású szálakat. Bízzunk benne, hogy a fentiekben bemutatott könyv csupán kezdete annak a folyamatnak, melynek következő állomása az amszterdami athenaeum illustre XVIII. századi történetének feldolgozása lesz.

Dirk van Miert: Illuster onderwijs. Het Amsterdamse Athenaeum in de Gouden Eeuw, 1632–1704 (Illusztris oktatás. Az amszterdami athenaeum az arany évszázadban, 1632–1704). Bert Bakker, Amsterdam, 2005. 431 o.

Eredics Péter