Klió 2006/2.

15. évfolyam

Az első kerámia megjelenésének körülményei és problematikája

Úgy gondolják, hogy kerámiát csak kis mennyiségben és csak kivételes alkalmakkor készítettek, hiszen a törékeny edényekre nincs szüksége egy nomád népnek. Használatuk igazán csak 9000 B. P.-re* vált elterjedtté. Egyes térségekben még ennél is később jelent meg. Általánosságban véve elmond­ható, hogy Ázsiában először délen alkalmazták széles körben, majd később északon.

Serizawa 1965-ben a Fukui-barlangban (Kyushu) végzett ásatás során körömnyom díszítéses és vonaldíszes kerámiát talált. Mindkét típusút mikro­pengék kíséretében. Az előbbi kultúrréteg alatt csak mikropenge hagyo­mány van jelen. Ezért Serizawa úgy gondolta, hogy a változás és fejlődés folyamata a következő volt: mikropenge-technika kerámia nélkül; mikropenge vonaldíszes kerámiával; mikropenge körömnyomatos kerámiával. Habár zsinórmintásat nem talált, de meg volt róla győződve, hogy az szintén mikropengékkel együtt fog előkerülni. Honshun és Shikokun csak kerámiákat, de mikropenge nélkül, Hokkaidón pedig csak nyelezett pengéket találtak a régészek.1

A Fukui-barlang II. rétegéből 12 400 ± 350 B. P.-re, III. rétegéből 12 700 ± 500 B. P.-re datálták az első vonaldíszes kerámiákat. Sokáig ezeket hitték a legkorábbinak. Az időpontok meghatározása gyakran vitákat idéz elő. A leletek tehát a paleolitba, esetleg egy külön prekeramikus korszakba vagy a jomonba is sorolhatók. Yamanouchi és Sato Tatsuo 1962-ben „The age of jomon pottery” című könyvükben a csiszolt kőbalta-kultúra és a prekeramikus kor kontextusában említik, de már a neolithoz sorolták. 1999-ben az elsőség szerepét az Odai Yamamoto I. leletek vették át. A IV. réteg 1. szelvényének kora 16500 B. P. Összesen 46 kerámiatöredék került elő a III–IV. rétegben (16 500 B. P.–12 700 B. P.). Nagy többségük díszítetlen, bár néhányon bekarcolás nyoma látszik. Ez inkább arra utal, hogy véletlenül, formázás közben keletkezett és nem szándékosan. Taniguchi (1999) szerint a kerámiák az ún. Chojakubo-típusú eszközök mellett tűntek fel, a kaparók és vakarók, két trapéz alakú penge és nyílhegyek között. Ezek azonban a jomon jellemzői és nem a paleolitikumi iparoké. Bár a Fukui-barlang datálása volt az egyedüli biztos, de már a múlt század végén több kutató úgy gondolta, hogy nem az a legkorábbi. Díszítetlen kerámiákat találtak Ushirono, Higashi-Rokugo 2, Kamino lelőhelyeken is még korábban, de ezeknek nem volt radiokarbonos adatuk, így nem tudták meghatározni keletkezésük idejét. Az Odai Yamamoto I. (1999) adott választ a legelső kerámiák kérdésére. Ekkor azonban ismét felvetődött a jomon kerámiakultúra eredetének problematikája. Az addig elsőnek hitt fukui kerámia Kyushun található, Odai Yamamoto ezzel szemben Honshu északi részén. Kobayashi (1980) Habu (2004) úgy gondolják, hogy Ázsiából került a szigetekre.

A kérdés megoldásának a kulcsa a korai kelet-szibériai és a kínai kerámiák megjelenési ideje lehet. Az Amúr folyó melletti 1980-as, 1990-es feltárások bebizonyították, hogy találtak olyan korú leleteket, mint a Fukui, sőt esetleg idősebbeket. A 9.1 táblázatból látható, hogy a kerámia megjelenése legalább öt lelőhelyen 10000 évesnél régebbi. A legrégebbi adat Khummi lelőhelyéről származik: 13 260 ± 100 B. P. Ezt követi Gasya – amit még 1983-ban Okladinov, P. és Vitaly E. Medvegyev tárt fel, ék alakú magkő társaságában – 12 960 ± 120 B. P. Mindez és a kontinenssel azonos eszközkultúra Északkelet-Eurázsiában azt feltételezi, hogy a kerámia is ennek része volt. Tehát északi úton érkezett az Amúr völgyéből. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Amúr folyónál „találták fel” és innen hozták tovább a szigetekre. Kajiwara Hiroshi (1998) valószínűbbnek tartja, hogy nem az amúr-völgyi kerámiahasználók voltak az elsők. A készítés kezdetét szerinte Dél-Kínában kell keresnünk. Kínában a legkorábbi kerámia Nanzhuang-touból (Xushi), Hebei tartomány­ból származik, amely a Sárga-folyó mentén fekszik. Becsült kora 15 500 B. P. A Xianrendong-barlangot, amely (Wannianban) Jiangxi tartományban, a Yangce folyó mellett található, először az 1960-as években tárták fel. Két radiokarbon adatot sikerült megállapítaniuk. Egy 8825 ± 240 B. P. korú csonttöredék és egy 10 870 ± 240 B. P. korú kagylótöredék került elő. A szkeptikusok azonban mégis megkérdőjelezik ezeket az adatokat. Sagawa Masatoshi (1998) több olyan kínai lelőhelyet is ismert, amelyek kora 13 000 és 10 000 B. P. Ide tartozik Yujiagou a Sárga-folyó mentén Hennan tartományban, Yuchandong a Yangce folyó mellett (Hunan tartományban), Dingshishan (Guangxi tartományban) Dél-Kínában. Sagawa (1998) szerint a jövőben Belső-Mongóliából és Észak-Kínából is fog előkerülni 13 000–10 000 B. P. korú kerámiatöredék.

Végül, de nem utolsó sorban az Odai Yamamoto lelőhely felfedezése a paleolit és a jomon közti átmeneti kort és magát az átmenetet is megkérdőjelezi. Sokan a melegedő éghajlatra, a változó életformára hivatkoztak. Úgy gondolták, hogy a jomon-kor kezdete ezzel magyarázható, és a pleisztocén vége egyet jelentett a paleolitikum végével és a jomon-kor kezdetével. A fukui kerámia ezt a nézetet teljesen alá is támasztotta, mert 12 700 B. P., azaz a holocén kezdetére esett. Az Odai Yamamoto ásatása és leletei miatt ez az elmélet megdőlt, hiszen annak 16 500 B. P. adatát figyelelmbe véve Taniguchi (1999) megállapította, hogy ez egybeesik a legutolsó eljegesedéssel. Ikawa-Smith 2000-ben, az oroszországi leletekre alapozva feltételezi, hogy a kerámia­készítés a pleisztocén végi hirtelen klímaoszcilláció idején is megjelenhetett. Ez azonban csak akkor lehetne igaz, ha az általános felmelegedéssel a lombhullató erdők területe is északabbra tolódott volna, ami csak a holocén kezdetekor következett be.

A kerámiákat az átmeneti paleolit iparokkal együtt szokták vizsgálni. Kyushun a mikropenge-technika nemcsak a paleolitikum IV. fázisában volt meghatározó, hanem a jomon első két szakaszában is. A kutatók úgy vélik, hogy a mikropenge-hagyomány elsődlegesen az eszközkészítés tökéletese­dését jelzi. (Nyélbe illeszthető mikropengék, dárdahegyek a vadászathoz.) Ugyanakkor Honshun és Shikokun a mikropengék már a paleolit vége előtt eltűntek a használatból. A jellegzetes vonaldíszítésű edény ott nyelezett, bifaciális pengékkel (yuzetsu-sento-ki) társul, nincs mikropenge. Az ún. Mikoshiba/Chojakubo fázis az átmeneti időszakra jellemző Közép- és Észak-Honshun. (Mikoshiba középen, Chojakubo északon). Az ipar jellemzője a Mikoshiba-típusú csiszolt kőbalta.2 Óriási dárdahegyek, vakarók és vésők szerepelnek még eszközkészletükben.3 Ez alapján feltételezik, hogy a vonaldíszes kerámia nagyjából mindenhol egyidőben jelent meg a Japán-szigeteken. A mikropenge-ipar eltűnése hamarabb bekövetkezett Hokkaidon és Észak-Közép-Honshun, legkésőbb pedig Kyushun. A paleolitikum és a jomon közti átmenet idejének meghatározása, radiokarbon adatok híján, főként az eszközök techno-tipológiai kronológiai vizsgálatára hagyatkozik.

Shimomouchi II. kulturrétegét is, amelyik bifaciális hegyeket és 3 kisebb kerámia jellegű töredéket tartalmazott az AMS és C14-es vizsgálatok alapján 16 250 ± 180 B. P.-re datálják. Taniguchi (1999) szerint a bifaciális hegy típusa miatt azt a mikropenge-technika utáninak kell tekinteni, mert Honshun a legrégebbi mikropenge-technika sem korábbi 15 000 B. P.-nél. Tehát a C14-es régi adat nem megbízható.

Néhányan azt is megkérdőjelezik, hogy a leletek valóban kerámiatöredékek-e; ezért nem minősíthetők egyértelműen a legkorábbi kerámiáknak.

A kőeszközök fejlődése Inada szerint (1986, 2001) a következő korszakokat jelöli: 1. kicsi bifaciális pengék, kb. 5 cm vagy annál kisebbek és kés alakú eszközök; 2. eszközökbe beillesztett mikropenge-ipar; 3. Mikoshiba-típusú nagy bifaciális eszközök; 4. nyelezett bifaciális pengék; 5. nyílhegyek.

A háromszög alakú pengéket Odai Yamamoto emberei nyílhegynek használhatták. Ha azonban nyíl- és íj-technológiát feltételezünk, akkor azt a 3. szakasz előtt, azaz a Mikoshiba-iparok előtt hozták magukkal az ázsiai kontinensről a kerámiával együtt. Shiraishi 2000-ben díszítetlen edények mellett nyílpengéket is talált Yoshioka-ban. Tazawa és Kamikuroiwa vonaldíszes kerámiájának 12 160 ± 320 B. P. meghatározása a 4. szakaszra vonatkozik. A 2-est Kyushu és Hokkaido leletei jelzik, míg a Fukui-barlang a legrégebbi: 12 700 ± 500 B. P. Hiroyuki Sato 1992-ben Araya-típusú vésőket, mikropengéket és halfeldolgozáshoz szükséges tárgyakat különböztet meg Kelet-Ázsia folyó menti népeinek eszközei között.

 

Imamura Keiji: Prehistoric Japan. New Perspectives on insular East Asia (A történelem előtti Japán. A kelet-ázsiai szigetek új látásmód szerint). University of Hawaii’i Press, Honolulu. 1996 Charpter Four: Earliest pottery and the dates controversy (4. fejezet: A legkorábbi kerámia és datálásának problémája) 39–52. és Junko Habu: Ancient Jomon of Japan. Cambridge University Press, Cambridge. 2004. Origins of the Jomon culture (A jomon-kultúra eredete) 26–42. nyomán.

 

Czehelszky Zsuzsanna

 

 * A szám plusz B. P. azt jelenti, hogy ... évvel ezelőtt. A rövidítés az angol before present rövidítése.

1. Fumiko Ikawa-Smith: Late Pleistoccene and Early Holocene Technologies. In: Windows on the Japanese Past: Studies in Archaeology and Prehistory. Ed by: Richard J. Pearson, Gina L. Barnes, Karl L. Hutterer. Center for Japanese Studies. University of Michigan, Ann Arbor. 1986. 199–216.

2. Gina Lee Barnes: The Rise of the Civilization in East Asia. The Archaeology of China, Korea and Japan. Thames and Hudson, New York. 1999. 66.

3. Koji Mizoguchi: An Archaeological History of Japan, 30,000 B. C. to A. D. 700. University of Pennsylvania Press, Philadelphia. 66–70.