Klió 2005/3.

14. évfolyam

Afrikai falvak Európában

A cím meghökkentő lehet az európai történelmet tanulmányozók számára, s e sorok szerzőjének legjobb tudomása szerint a téma még nemigen bukkant fel kontinensünk etnográfiai tanulmányozása során a maga részletességében, legalábbis nem hazánkban. Pedig a jelenség megéri, hogy legalább érintőlegesen beszéljünk róla Philippe David beszámolója alapján.

Miről is van, helyesebben volt szó ezeknek az ún. afrikai falvaknak az esetében? A vizsgált időszak kb. az 1870 és 1930 közötti időszakra esik, a helyszín, amint olvashattuk a címben, Európa, azon belül Franciaország. Nevezték ezeket a településeket még „néger” és „szenegáli” falvaknak is, ez utóbbi elnevezés onnan eredt, hogy ezekben elsősorban szenegáli négerek éltek. Mesterségesen létrehozott és kialakított falvakról beszélünk, amelyek Franciaországon kívül előfordultak Belgiumban, Svájcban és Angliában is (azaz Svájc kivételével akkori gyarmatosító hatalmakról van szó.). Érdekes megemlíteni, hogy a szerző, kutatásai során, több, mint 700, főleg franciaországi néger falut ábrázoló korabeli képeslapot (fényképet) is fölhasznált.

Honnan és milyen céllal „szerezték be” ezeknek a – mint említettük – mesterséges falvaknak a lakóit? Egyrészt az akkori gyarmatosított területekről abból a célból, hogy a világ-, illetve gyarmati kiállításokon bemutassák (pontosabban mutogassák) őket, másrészt az amerikai Barnum Cirkuszból, hogy egy hamburgi német család (pontosan a Hagenbeck család) révén az egzotikus állatokkal együtt egész Európában végigmutogassák őket.

Franciaországban mintegy ötven ilyen „néger” vagy „szenegáli” falu létesült, lakóik főleg kereskedelemmel foglalkoztak, s a franciáknak az volt a céljuk, hogy „pénzt hozzanak” az őket közvetlenül fenntartóknak – ugyanis a Francia Köztársaság maga mint állam nem foglalkozott az üggyel, s talán ez is oka lehetett annak, hogy Párizs nem szerepelt a „néger” falvak között.

Ezeknek a falvaknak a lakói – lévén etnikai szempontból egységesek – családokban, zárt közösségekben éltek, gyakran hónapokig ugyanabban a városban, ami természetesen vezetett a francia és az afrikai lakosság keveredéséhez, vegyes házasságokhoz, aminek – adminisztrációs szempontból – az lett az eredménye a francia területen született gyermekek esetében, hogy automatikusan francia állampolgárokká váltak. Az ezekben a falvakban lakó négerek muzulmánok voltak, és a muzulmán ünnepeiken a helyi, francia lakosság is részt vett, a muzulmán afrikai négerek kézműves és képzőművészeti alkotásait vásárolta, nem téve különbséget a helyi és az idegen ‘alkotók’ között. Az együttélés szoros kapcsolatai a kétfajta közösség között elősegítette a két etnikum kölcsönös megismerését, amit a szerző nagyon pozitív jelenségnek tekint annak ellenére, hogy ezek a „néger falvak akkor paternalista és védelmező kontextust” alkottak.

Philippe David: Villages noirs et présence des Sénégalais (Néger falvak és szenegáli jelenlét). Mondes et Cultures. Tome LXII-1-2-3-4, 2002. Académie des sciences d’outre-mer, Párizs, 2004. 655 o. 14–20. o.

Kun Tibor