Klió 2005/3.

14. évfolyam

Történetek távoli országokról. Útleírások 1600–1800

 

2001-ben a Tekst in context sorozat újabb, immár ötödik kötete jelent meg a neves Amsterdam University Press gondozásában. A sorozat célja, hogy a régi holland irodalom és történelem jelentősebb alkotásait a legújabb kuta­tási eredmények felhasználásával megismertesse korunk olvasóközönsé­gével, különös tekintettel a gimnáziumok felsőbb osztályainak diákságára. Az alábbiakban bemutatott kötet a kora újkori Hollandia felvirágoz­tatásá­ban fontos szerepet betöltő kereskedők, felfedezők, hajóskapitányok, matrózok és egyéb utazók hétköznapjaiba nyújt betekintést, hű képet festve a XVII–XVIII. században uralkodó viszonyokról, szokásokról, felfogásokról.

Ki ne hallott volna a Bolygó Hollandiról, az istentelen életet élő Van Staaten hajóskapitány mondájáról, akit az Úr arra kárhoztatott, hogy hajójával ítélet­napig a tengereket járja, s veszedelmet hozzon mindazokra, akikkel találkozik. Vele vagy nélküle veszedelemből bőven kijutott mindenkinek, aki a kora újkorban utazásra adta fejét. A túlélés esélye nem volt nagy. Gondoljunk csak a járványokra, a hajótörésekre, a rablók és kalózok fosztogatásaira, pusztításaira. Az utazók sok esetben még elindulásuk előtt végrendelkeztek, korántsem volt ugyanis magától értetődő, hogy épségben célhoz is érnek. Akinek azonban sikerült a kalandot ép bőrrel megúsznia, hazatérte után akadt bőven mesélnivalója. Nem meglepő, hogy e – gyakran túlzásoktól sem mentes – történetekre sokan voltak kíváncsiak. A hasznot szimatoló nyomdászok és könyvkiadók pedig nagy példányszámban, egyre-másra jelentették meg az útleírásokat, valamint az úti- és hajónaplókat, melyek közül néhány olyan népszerűségre tett szert, hogy több nyelvre is lefordították. Karel Bostoenék munkája az ismertebb történetekből ragad ki ötöt, s közöl azokból szövegrészleteket mai holland fordításban. Ám, hogy az olvasó a korabeli holland nyelvről is képet kaphasson, mind az öt fejezetben találhatunk eredeti idézeteket is. Vizuális segédeszközt jelent ezenfelül a nagyszámú fekete-fehér és színes képanyag.  

A kötet első fejezete, a Verhalen over verre landen (Történetek távoli orszá­gokról) két részből áll (9–27. o.). Az első rész bevezetőként szolgál, melyben a szerkesztők bemutatják az útleírások fajtáit, áttekintik azokat az okokat, melyek szükségessé tették a Holland Kelet-Indiai Társaság megalapí­tását, s új területek felfedezését, illetőleg kitérnek a holland utazók más népekhez való viszonyára. A fejezet második része már egy izgalmakban bővelkedő útleírást tartalmaz. Willem Barentsz és matrózai a XVI. század végén északi irányban próbáltak eljutni Kínába. Hajójuk azonban Novaja Zemlja magasságában a jég fogságába került, és útjukat nem folytathatták. Kalandos hazatérésüket követően Gerrit de Veer könyvet írt a sikertelen, de eseményekben és nem utolsósorban jeges­medvékben gazdag vállalkozásról.

A De bloedstollende reis van Bontekoe (Bontekoe vérfagyasztó utazása) című második fejezet a Holland Kelet-Indiai Társaság szolgálatában tengereket járó Willem Ijsbrantszoon Bontekoe unalmasnak semmiképpen sem nevezhető ázsiai útját mutatja be (28–43. o.). Az öntörvényű hajóskapitány 1618-ban indult el a hollandiai Texel szigetéről Batáviába, ahonnan csak hét esztendővel később, 1625-ben tért vissza hazájába. A Bontekoe feljegyzéseinek felhasz­nálásával készült Journaal of gedenkwaardige beschrijving van de Oost-Indische reis (Az emlékezetes kelet-indiai utazás naplója) 1646-ban jelent meg Hoornban. Izgalomból jutott bőven az olvasóknak, hiszen a Bontekoe hajójának felrobbanásától kezdve, borzalmas tengeri viharokon keresztül, bennszülöt­tekkel folytatott véres küzdelmekig minden megtalálható benne. A munka sikerét mutatja, hogy a XIX. századig mintegy 70 kiadása látott napvilá­got. A kiadó Jan Janszoon Deutel célja azonban nem csupán a pénzszerzés volt, hanem nevelni is szerette volna olvasóit. A kötetnek vallásos színezetet adott az isteni gondviselés beszövésével. A hajóskapitány története azt volt hivatott bizonyítani, hogy sorsunk az Úr kezében van, egyedül ő képes bennünket a szorult helyzetekből kimenteni. A kiadó Bontekoe kapitányt egyfajta modern Mózesként tünteti fel, aki legénységét végtelen tengereken át vezeti vissza a holland anyaországba. Fontos szerep jut továbbá a – szűkebb – szülőföld szeretetére való ösztönzésnek is. Mint olvashatjuk mindenkinek arra kell törekednie, hogy szülővárosának nevét nagy tettekkel öregbítse. Deutel előszavában nem is mulasztja el hangsúlyozni, hogy mind jómaga, mind pedig Bontekoe az észak-hollandiai Hoorn városka szülötte.    

A harmadik fejezet, a Slaaf in Noord-Afrika (Rabszolga Észak-Afrikában) a schiedami Cornelis Stout példáján mutatja be, hogy milyen megpró­báltatá­sokban volt része azoknak, akik kalózok fogságába estek (44–60. o.). Mint tudjuk, Franciaország 1672 és 1678 között háborúban állt Hollandiával, ami sokak számára egyet jelentett az anyagi jólét csökkenésével, s nem ritkán az elszegényedéssel. Közéjük tartozott Stout, aki ezért egyre csökkenő vagyon­kájával és családjával a Dél-Amerika északi részén fekvő Suriname-ban szeretett volna új életet kezdeni. Céljukat azonban nem érték el, mivel útközben algériai kalózok fogságába estek. Algéria a XVII. század elejétől kezdve rendszeresen háborút viselt Hollandiával, s hosszabb békés időszak csak 1726 után következett. A fel-fellángoló harcoknak nem annyira vallási indítéka volt, hanem sokkal inkább gazdasági. Az algériaiak által magas szinten űzött kalózkodásnak ugyanis gyakran esett holland hajó áldozatául. Mint Bostoenék megjegyzik, ennek száma a XVIII. század elejéig mintegy hatszáz hajóra rúgott, rabszolgasorsra pedig hellyel-közzel hétezren juthattak. A kalózok fogságába esettek egy része gályarab lett, a többieket Észak-Afrika számtalan rabszolga­piacának egyikén értékesítették. A keresztény foglyok rendkívül keresettek voltak, hiszen őket nemcsak dolgoztatni lehetett, hanem jobb esetben váltságdíj is járt értük, amit az otthonmaradottak vagy az algériai holland konzul fizetett ki. Nem csoda tehát, hogy a polgárait ért sérelmek sorát és a tetemes anyagi veszteséget Hollandia nem nézte tétlenül.

Cornelis Stout és családja megúszták ugyan a gályarabságot, ám hogy a rabszolgasors másik változata sem volt irigylésre méltó, kiderül a Stout által írott könyvből. Embert próbáló körülményeket, betegségeket és ütlegek sorát kény­telenek két esztendőn keresztül elviselni, míg végül a konzul kiváltja őket. Újabb kalóztámadástól tartva a család nem mer hajóval haza­térni, hanem inkább a szárazföldi utat választja, és az Alpokon keresztül indul vissza Hollandiába. A nevelő célzat ez alkalommal sem maradhat el. Az Istenbe vetett hit erejének jelentősége és a fortuna-motívum, vagyis a véletlenek játéka, átszövik a művet. 

Az eddig bemutatott részekben a férfiaké volt a főszerep. A negyedik fejezet, ahogy a címe is elárulja, az utazó asszonyokra (Vrouwen op reis) fordít figyelmet (61–76. o.). A kora újkorban a hosszabb tengeri utak nem voltak túl gyakoriak a nők körében. A holland gyarmatokra is csak többnyire fontosabb tisztséget betöltő férjeik oldalán juthattak el, vagy úgy, hogy férfinak öltözve matróznak áltak, ám ez utóbbi esetben a lebukás komoly büntetéssel járt. Nem csupán az utazó nők száma volt alacsony, hanem az általuk papírra vetett útleírásoké is. Bostoenék erre hoznak példát a negyedik fejezetben. A két testvér, Maria és Johanna Lammens, 1736-ban az Adrichem fedélzetén indult el Holland Kelet-Indiába. E ritka lehetőséget Pieter bátyjuknak köszönhették, aki Batávia közigazgatásában töltött be magas funkciót. Jelenlegi ismereteink szerint a két hölgy által vezetett napló az egyetlen, melyet kelet-indiai utazásról női kéz jegyzett le. Munkájuk, mely az otthon maradt családtagok és barátok számára készült, nyomtatásban nem jelent meg. A testvérek részletesen leírtak minden fontosabb eseményt, ami az út során történt. Ezek ugyan nem voltak annyira izgalmasak mint Bontekoe esetében, ám az utókor számára felbecsülhetetlen értékű információt nyújtanak a hosszú hajóút hétköznapjairól. 

Végezetül az ötödik, s egyben utolsó fejezet (De belevenissen van El-ho op Zuidland) El-ho délföldi kalandjairól ad számot (77–94. o.). A történet az 1708-ban megjelent Beschrijvinge van het machtig Koninkrijk Krinke Kesmes (A hatalmas Krinke Kesmes Királyság bemutatása) című kötet részeként jelent meg, mely ellentétben az előző útleírásokkal jórészt a fantázia szüleménye, s csak néhány helyen mutatható ki valóságalap. A Krinke Kesmes Királyság például feltűnő hasonlóságokat mutat egyrészt Japán néhány szigetével, másrészt Ausztrália akkor már felfedezett északi, nyugati és déli partvidékével. A szerző, Hendrik Smeeks e fantáziaországának lakói a civilizáció magasabb fokán állnak mint az európaiak. Ebben a közegben lehetünk tanúi El-ho kalandjainak, melyek hasonlítanak a néhány évvel később megjelent Daniel Defoe-féle Robinson Crusoera. 

Azok, akik a bemutatott történetekről további információkat szeretnének a 95. oldalon fejezetekre lebontott részletes irodalomjegyzéket találnak. A fejezetekhez kapcsolódó kérdések és feladatok, melyek megoldása mind egyénileg, mind csoportosan elvégezhető, a 96–100. oldalon kaptak helyet. A válaszokat pedig az önálló füzetként megjelent Docentenhandleiding (Tanári kézikönyv) tartalmazza.

Mint arról a fentiekben már volt szó, Karel Bostoen és munkatársainak kötete részben a holland gimnáziumok felsőbb osztályai számára készült, de azt más iskolatípusok diákjai és tanárai is haszonnal forgathatják. A munka jól kiegészíti a magyar, s külföldi egyetemek Nederlandisztikai Központjainak holland történelem és régi holland irodalom tantárgyainak anyagát. Meg kell említeni, hogy e célcsoport számára a Tekst in context sorozat többi kötete is  fontos kiegészítő tananyagot jelent.1 Visszatérve Bostoenék munkájára, az a fentiek mellett jól beilleszthető az alsóbb szintű, több nemzetiségű – a köznyelv által „feketének” nevezett – holland középiskolák történelem oktatásába. Bizonyíték gyanánt álljon itt a jelen sorok írójának tapasztalata, aki a rotterdami szegény kerületek – Spangen, Delfshaven – zömében marokkói és török bevándorlóinak gyermekei által látogatott szakmunkásképző és szakközépiskolában tanít. A tanulóifjúság körében nagy sikert aratott a Slaaf in Noord-Afrika (Rabszolga Észak-Afrikában) című harmadik fejezet (44–60. o.). A diákok egyebek mellett az iszlám esküvővel és az étkezési szokásokkal kapcsolatban több olyan dolgot véltek felismerni, melyek a mai napig nem változtak, s melyeket hosszú marokkói vagy törökországi nyaralásaik során személyesen is átélhetnek, megtapasztalhatnak.

 

Karel Bostoen, Marijke Barend-van Haeften, Mirjam Roos: Verhalen over verre landen. Reizen op papier 1600–1800 (Történetek távoli országokról. Útleírások 1600–1800). Amsterdam  University Press, Amsterdam, 2001. 104 o.

 

Eredics Péter

 

 1.Az érdeklődők az egyes kötetekkel kapcsolatban az alábbi honlapon találnak részletes információt: http://www.aup.nl.