Klió 2005/3.

14. évfolyam

Baranyai egyházlátogatások, 1729-1845

 

Köztudott, hogy az egyházlátogatási jegyzőkönyvek nem csak az egyház­történet-írás számára jelentenek alapvető forrásbázist. Igen nagy hasznát veszik többek között a vallási néprajz kutatói, a gazdaságtörténészek, az archeológusok, de értékes adatokat találnak ezen iratokban a művészet­történészek, az iskolatörténettel foglalkozók, demográfusok stb. is. A szak­embe­reken kívül az amatőr helytörténeti kutatók számára is alapvető információkat rejtenek a jegyzőkönyvek, hiszen az egykori településekről és lakóikról közölnek fontos adatokat. E lelkes kutatók legtöbbje – tisztelet a kivételnek – azonban megretten, amikor megpillantja a régi iratokat. Egyrészt problémát jelent számukra, hogy a jegyzőkönyvek latin nyelven készültek, másrészt gyakran – a paleográfiai ismeretek és az olvasási gyakorlat hiányában – a szöveg sillabizálása sem zökkenőmentes számukra. Ezen nehézségek okán az általuk papírra vetett helytörténeti monográfiák, tanulmányok gyakran nélkülözik a vizitációs jegyzőkönyvek értékes adatait. (Jobb esetben szakemberekkel készíttetnek fordítást.) A jegyzőkönyvek publikálása jelentősen megkönnyíti mind a szak­avatott kutatók, mind pedig az amatőr érdeklődők munkáját, hiszen nem kell a levéltárakba utazniuk és a szavakat sem kell betűzniük. Különösen így van ez a külföldi, jelen esetben a horvát kutatók esetében, akiknek korábban Pécsre a Püspöki Levéltárba, vagy Budapestre a Magyar Országos Levéltárba kellett utazniuk, amennyiben a hajdani Pécsi Egyházmegye Dráván túli, ma Horvát­országhoz tartozó területét kívánták feldolgozni. Dr. Stjepan Sršan, az Eszéki Állami Levéltár (Državni arhiv u Osijeku) igazgatója és intézete igen fontos feladatot vállalt magára, amikor elhatározta a Pécsi Egyházmegye Dráván túli területeire vonatkozó egyházlátogatási jegyzőkönyvek kiadását. Az elmúlt esztendőkben két kötet készült el, és hamarosan (információim szerint legkésőbb 2005 tavaszán) a harmadik is elhagyja a nyomdát. E redakcióval a horvát kutatók számára óriási szolgálatot tett Sršan professzor, hiszen a latin nyelven nem tudók is bátran kezükbe vehetik, mivel latin-horvát kétnyelvű (bilingvis) kiadásról van szó. A magyar kutatók számára is igen fontos ez a munka, hiszen a pécsi dioecesis történetével foglalkozó szakemberek munkáját is nagymértékben segíti.

A most ismertetett könyvek közül az első a Pécsi Egyházmegye területéről készült legkorábbi, jegyzőkönyves formában fennmaradt egyházlátogatástól (1729) a Király József püspök által végzett vizitációig (1810) adja közre a protokollumokat. A forrásokat egy rövid bevezetés előzi meg, melyben a szerkesztő információkat közöl az általános egyházlátogatásokról és a jegyzőkönyvek felépítéséről (VII–IX.), Szlavónia és Baranya egyházszer­vezetéről (IX–XII.), a baranyai egyházlátogatásokról (XII–XVI.), végül a jegyzőkönyvek nyelvéről (XVI–XVII.). Az egyházszervezet vázlatos áttekintése Emeric Gašič 1944-ben, eredetileg latin nyelven megjelent munkája alapján készült, melyet szintén Stjepan Sršan fordított horvátra és rendezett sajtó alá (Kratki Povijesni Pregled Biskupija Bosansko – Đakovačke i Srijemske. Osijek 2000.). A történeti összefoglalás a kereszténység megjele­nésétől a jelenleg működő egyházmegye kialakulásáig megemlíti valamennyi lényeges szervezeti változást. A mai egyházmegye térképét is közli illuszt­rációként (az 1999/2000. évi sematizmus alapján). E részben két apró hiányosság zavarhatja meg az olvasót. Az egyik, hogy nem egységes az uralkodók és főpapok működési idejének feltüntetése. Mária Terézia királynő (1740–1780), valamint a megemlített Bosznia–Diakovár-i és szerémi püspökök esetében szerepelnek az uralkodás, ill. méltóságviselés évszámai, ellenben I. Szent István király (997/1000–1038) és XIV. Kelemen pápa (1769–1774) esetében nem. A másik, hogy a jó minőségű, színes térképen az egyházmegye települései, esperesi kerületei fel vannak tüntetve, azonban jelmagyarázat nem készült hozzá. A baranyai egyházlátogatásokról készített tömör ismer­tetés egyik fő forrása a Magyar­országon megjelent, a METEM kiadó által gondozott Egyházlátogatási Jegyző­könyvek Katalógusa sorozat 7. kötete volt. Sajnos a hivatkozásokba nem került be a munka pontos (teljes) leírása, és a hivatkozott oldalszámok sem (Egyház­látogatási Jegyzőkönyvek Katalógusa 7. Pécsi Egyházmegye. Bp., 1999. Össze­állította: Patkóné Kéringer Mária. A hivatkozott oldalak: 12–17.) Nyilván elírás eredményeként került a szövegbe az 1721-es látogatást végző Bohus kanonok keresztneveként az Ivan, hiszen Imrének (Emerik) hívták. A felhasznált magyar szöveg fordításával magyarázható, hogy az elveszett Bohus-féle vizitációs jegyzőkönyvek adatait közlő munkáknál csak azok szerzőire történt utalás. Ezek feloldása a szakemberek számára nem jelent problémát, ám a kevésbé szakavatott érdeklődőkre tekintettel célszerű lett volna a jegyzetekben feltüntetni a kötetek adatait (Koller, Josephus: Historia episcopatus Quinque­ecclesiarum. I–VII. Posonii, Pesthini, 1782–1812., Haas Mihály: Baranya. Pécs, 1845.). Ugyanígy említésre érdemes lett volna Brüsztle négykötetes plébánia­története, amely szintén tartalmazza az elveszett jegyzőkönyvek adatait (Brüsztle, Josephus: Recensio universi cleri dioecesis Quinqueecclesiensis. I–IV. Quinque-Ecclesiensis 1874–1880.). A Domsics Mátyás által végzett 1729-es egyház­látogatás kapcsán nem történt utalás Merényi munkájára, aki a jegyzőkönyvek Baranyára vonatkozó részeit magyar fordításban kiadta (Merényi Ferenc: Domsics Mátyás egyházlátogatása Baranyában 1729-ben. Pécs, 1939.). A bevezetést követően kezdődik a latin forrásközlés és annak horvát fordítása (4–378. o.). A szerkesztő azt az eljárást választotta, hogy kronologikus rendben közölte az öt egyházlátogatást (1729: 4–15. o., 1738: 16–59. o., 1757: 60–89. o., 1782: 92–207. o., 1810: 208–378. o.). A tükörfordítás alkalmazása jelentősen megkönnyíti a munka használatát, hiszen különösebb nehézség nélkül vissza­kereshető és összevethető az eredetivel. Egyetlen helyen okozott problémát a szerkesztésben a horvát szöveg elcsúszása, ám – a gondos szerkesztői munkának köszönhetően – ezt egy facsimile beszúrásával áthidalták (198–199. o.).  A források átírása során az eredeti szövegben előforduló rövidítéseket a szerkesztő feloldás nélkül közölte, ám a munka elején természetesen egy rövidítésjegyzékben mind a latin, mind az általa alkalmazott horvát abreviatumokat feloldotta (XVIII.). A forrásszövegek közlését egy-egy rövid összefoglalás követi horvát (379–380. o.), német (381–383. o.), magyar (384–385. o.) és angol (386–387. o.) nyelven. A felhasználók munkáját segíti, és nem utolsó sorban a kiadvány értékét növeli, hogy személy- és helynévmutató mellett (388–392. o.), külön regiszter készült a plébániai könyvtárakban található könyvekről és (amennyiben ismert volt) szerzőikről (393-401. o.). Igen értékes és hasznos része a munkának a gyakran előforduló latin szavak, kifejezések és fogalmak magyarázata (402–407. o.), valamint a különböző mértékegységek (súly, terület, hossz, űr, pénz) feloldása (408–409. o.).

A második kötet mindössze a Szepesy Ignác püspök (1828–1838) 1829–1830-as, valamint Scitovszky János püspök (1839–1849) 1845-ös egyházláto­gatásáról készült jegyzőkönyveket közli, mégis – a forrásanyagból adódóan – az első kötetnél nagyobb terjedelemben. Szepesy püspöksége idején került sor a Pécsi Egyházmegye utolsó teljeskörű látogatására, míg utóda idején már csak részleges vizitálást végeztek. A könyv felépítése – sorozatról lévén szó – megegyezik az előző kötetével. A bevezetést (VII–XI.) követően a rövidítések feloldása (XII–XIII.), majd a jegyzőkönyvek közlése (2–495. o.) következik. Az 1829–1830-as egyházlátogatás jegyzőkönyvei a 2–361., míg az 1845-ből származóak a 361–495. oldalakon olvashatók. A latin nyelvű iratok között néhány esetben magyar nyelvű utasításokat, megállapításokat is találunk (pl. 396–408.o., 466–472. o.), amelyeket – a hiteles forrásközlésnek megfelelően – szintén tartalmazza a kötet. Az első kötettel analóg négy nyelven olvasható a rezümé (496–499. o.). Jelen esetben külön mutató készült a személy- (500–506. o.) és a helynevekhez (507–509. o.), valamint külön tárgymutatót is találunk (510–513. o.) a kötetben. Hiányzik ellenben az első kötet általam igen pozitívnak tartott része, a plébániákon található könyvek regisztere. A kiadvány végén találjuk a források értelmezéséhez nélkülözhetetlen latin szavak, fogalmak magyarázatát (515–520. o.), valamint a mértékegységek feloldását (521–522. o.).

Összességében az igen szép kiállítású, keménytáblás, gazdagon illusztrált kötetek – az említett kisebb hiányosságok ellenére – igen értékes anyagot tartalmaznak. Az áttekinthető, világos szerkezet és tagolás, a fogalommagya­rázatok, a differenciált mutatók az alapos, precíz szerkesztői munka eredményei. Stjepan Sršan és az Eszéki Állami Levéltár e sorozattal (is) maradandót alkotott és követendő példát állított mindenekelőtt pécsi kollégái elé.

 

Visitationes Canonicae – Kanonske vizitacije Baranja (Egyházmegyei látogatások Bara­nyában). I. kötet (1729–1810) Dr. Sc. Stjepan Sršan (priredio). Osijek 2003. XIX + 409. p.; II. kötet (1829–1845) Dr. Sc. Stjepan Sršan (Prepisao, preveo i priredio). Osijek 2004. XIII + 537 o.

 

Fedeles Tamás