Klió 2005/3.

14. évfolyam

Adatok, tények, dokumentumok a német államok történetéhez

 

Egy kézikönyv trilógiát szeretnék a kedves olvasó figyelmébe ajánlani. A három kötetes gyűjtemény 1815-től kezdődően nyújt a német történelem tanulmányo­zásához hathatós segítséget. A kötetek elsősorban forrásokat és tényeket közölnek, ami véleményem szerint elengedhetetlen segítsége minden olyan kutatónak illetve leendő kutatónak, aki az új és legújabb kori német történelemmel foglalkozik. Természetesen a kötetek ismerete nem helyettesíti a levéltárak kincseit és hangulatát, de jó alapot nyújt az itthoni, megalapozó munkához.

A kézikönyv sorozat elsősorban egyetemi munkára készült, a szerző is annak szánja. Egyes részei kissé didaktikus formában, a köztörténet lerágott csontjait idézve épülnek fel, de az időrendi táblázatok mellett megtalálható értékes adatok tapasztalt kutatók, a téma ismerői számára is tartalmaznak ínyencségeket.

A három kötet egymásra épülve egyenként időrendben de más-más aspektusból tárja elénk az adatokat, tényeket, dokumentumokat. Úgy vélem, a kötetek első, az 1815 és 1871 közötti történelemmel foglalkozó részei a legértékesebbek, hiszen a hazai szakirodalomnak és forráskiadásoknak ezen időszakkal kapcsolatban vannak a legnagyobb restanciái.

A kézikönyvek első kötete tartalmazza a száraz, önmagukban álló tényeket, nincs kommentár, ami alkalmat és esélyt ad az olvasónak a saját gondolatok megszületéséhez és az egyéni látásmód kialakításához. A köztörténet vázlatos feldolgozása közé tartozik a már említett időrendi táblázat, a német fejedelmi dinasztiák családfájának ábrázolása, a német kormányok és tagjainak felsorolása.

Érdekesebb adatokat nyújt a korszak ismerői számára a kötet azon része, amely már kevésbé populáris adatokat tartalmaz. Ide tartoznak például a német fennhatóság területi méretére és népességére vonatkozó fejezetek. A területi és népességbeli változások időrendi, tagállamonkénti illetve országrészenkénti lebontásos bemutatásán kívül találhatunk itt táblázatot a Németországból történő kivándorlás nagyságrendjéről, aztán összeha­sonlításképpen elemezhetjük a német adatokat más, az egyes korszakokban szerepet játszó államok adataival, így táblázatban szerepel Ausztria–Magyarország, Francia­ország, Oroszország/Szovjetunió, Itália és az USA népességének változása. A vallási megoszlás áttekintését sajnos csak 1905-től kezdődően van lehetőségünk e kiadványban áttekinteni, de az egyes idősíkok kiválasztása a német történelem fordulópontjaira esnek, azokra a fordulópontokra, amelyeknél a szerző szerint érdemes megvizsgálni a vallási megoszlást, így szerepel benne Hitler hatalomra kerülésének időpontja, illetve 1987, amely közel a német egyesítés előtti állapotot mutatja a nyugat-német területen. Ez utóbbihoz összehasonlításra és a mai állapotok bemutatására szerepelnek a 2000-es adatok is.

Izgalmas része a forrás-kötetnek a választásokat és népszavazásokat ábrázoló fejezeten belül az 1848-49-es nemzetgyűlés összeülését bemutató rész. Az általános ismereteken, választási időponton, üléstartamon, elnökök felsorolásán túl bemutatja a két nagy és az ezen kívül eső frakciókat, létszá­mukat és azok politikai céljait, amely bemutatásból le lehet vonni a korszak parlamenta­rizmusának sajátosságait. Az 1848–49-es nemzetgyűlésen kívül természetesen szerepelnek az ezt követő gyűlések felépítése is 1867-től egészen 2002-ig.

Mivel az ipari forradalmak óta kulcsfontosságú az egyes államok történelmi szerepvállalásaiban a gazdaságuk ereje és fejlődési dinamizmusa, erre is jó néhány táblázatot szentel a szerző. A nemzeti bevételek, államadósságok és a valutahelyzet leírása mellett jelen vannak a korszak elején meghatározó széntermelés és vasútépítés adatai, de figyelemfelkeltő az autóutak és telefonelőfizetők számának ábrázolása is.

A kötet tartalmaz a hadtörténet iránt érdeklődők számára is érdekességeket, hiszen a XIX. és főleg a XX. századi Németország hadi teljesítménye nem egyszer lepte meg a világot. A könyv végén a romantikus érzületű olvasók számára csokorba szedi a szerző a német nemzeti himnuszokat, és a lobo­gók történetére vonatkozó adatokat. Természetesen nem hiányzik az elmarad­hatatlan térképvázlatos rész, amelyekhez szívesen nyúlnak az előadók előadásuk illusztrálása céljából, azonban a gyűjtemény ezen része nem tartozik az erősségei közé, itt csupán néhány ismert térképvázlatot találhatunk.

A kézikönyv-sorozat második kötete a Vesfassungen, Alkotmányok címet viseli. A könyv nagy része ténylegesen a szigorú értelemben vett alkot­mányok teljes szövegét közli, de szerepelnek benne olyan, a német történelem feldolgozása szempontjából kulcsfontosságúnak tekinthető dokumentumok, amelyek szintén az alaptörvény erejével határozták meg a német emberek életét. Az összegyűj­tött, időrendben összeállított szövegek nemcsak az alkotmány­fejlődés tanul­mányozásához nyújtanak segítséget, hanem gyakorlatilag a vizsgált korszak egészének politikatörténetét rekonstruálni lehet belőle.

Az első szövegek a Német Szövetség keretiről, illetve az azon belül élő államok működéséről szólnak. A Deutsche Bundesakte, Német Szövetségi Akta mellett megtalálható az annak kiegészítését jelentő Wiener Schlussakte, Bécsi záróakta szövege is, amely képet ad a szövetségen belül felmerült problémákról, hiszen az azokra adott válaszok találhatóak meg benne. Az egyes német államok alkotmányozásának bemutatása kissé szűkmarkúra sikerült, hiszen egyedül Bajorország 1818-as alkotmánya található meg benne, igaz ez az alkotmány mintaként szolgált más német államok alkotmányozási folyamatában, mégis azért érdemes lett volna szólni a dél-német alkotmány mintapéldája mellett az észak- és középnémet államok 1830-as évekkel elindult alkotmányozási folyamatairól is.

A ténylegesen életbe lépett alkotmányokon kívül – 1850: Poroszország, 1867: Észak-Német Szövetség, 1871: a Német Birodalom alkotmánya – megjelenik a kötetben az 1849-es frankfurti nemzetgyűlés által alkotott alaptörvény, ami ugyan nem lépett életbe, de alapvető mintát adott a későbbi német alkotmá­nyozásnak.

A XX. század történelméből szerepelnek a weimari Németország alkotmá­nya, az NSZK 1949-es illetve az NDK 1949-es, 1968-as 1974-es és 1990-es alkotmányai. Nem a szorosan vett alkotmányok közé tartozik, de a német történelmet messzemenően meghatározó törvények, szerződések közé tartoz­nak a nemzeti szocialista korszak kereteit nyújtó törvények szövegei, a szövetséges hatalmaknak a második világháború után hozott határozatai, illetve a mai Németország megszületését jelentő 1990-es egyesítési szerződés.

A forrásgyűjtemény harmadik kötete a Történelmi Források címet kapta, és gyakorlatilag az alkotmányokkal foglalkozó kötet kiegészítésére szolgál. A második kötetből megismerjük a német állam mindenkori kereteit, a harmadik­ban pedig e keretek kialakulásának fázisait dokumentáló szövegeket. A vizsgált korszak fontos nemzetközi dokumentumait olvashatjuk, szerződéseket, terveket, paktumokat, békéket, amelyek messzemenően befo­lyásolták a német politika alakulását. A nemzetközi dokumentumokon kívül helyett kaptak természetesen a német történelem belső dokumentumai, híres beszédek, törvények, sajtócikkek, pártprogramok. A kötet végén nagy figyel­met fordít a szerző a német egyesítés folyamatának okmányaira.

A Vormärz időszakát meghatározó dokumentumok közül szerepel a kötetben a Karlsbadi Határozatok (Karsbader Beschlüsse), a hambachi ünnepélyen (Hambacher Fest) elhangzott Wirth-beszéd, illetve a radikális hangot megütő ünnepélyre a Szövetségi Gyűlés által alkotott válasz, a Hat Törvénycikk (Sechs Artikel) szövege. Ezeket a dokumentumokat tanulmányozva érezhetjük a XIX. század eleji Német Szövetség hangulatát,  megérthetjük töténelme alakulá­sá­nak mozgatórugóit. Érdemes átolvasni a korszak gazdasági folyamatainak eredményét jelentő Német Vámszövetség (Deutscher Zollverein) alapdokumen­tumát, hiszen 1867-ben az e szövetség keretében megerősödött Poroszország képes volt átvenni Ausztriától a német terület feletti irányítást. A vámszövetség pedig, mint a gazdasági integráció lépcsőfoka, később alapot nyújtott a politikai egység megteremtéséhez.

Több dokumentum szól az 1848/49-es forradalom időszakáról, úgy, mint a Heidelbergi Gyűlés nyilatkozata, IV. Frigyes Vilmos 1848-as proklamációja vagy a Kremsieri Program. A bismarcki korszakot idéző szövegek között olvashatjuk a kancellárnak a porosz képviselőházban elhangzott „Vérrel és vassal” beszédét, az emsi távirat szövegét, a szociális törvényeket és a három kulturkampf-törvényt.

A két világháború közötti időszak okmányai közül érdekes végignézni az 1918-as Birodalmi Alkotmány reformját szemléltető, majd a nemzetiszocialista párt felemelkedését és hatalomra kerülését dokumentáló írásokat.

A XX. század második felének érdekes forrásai az NSZK belépését a NATO-ba kinyikatkoztató, és az Európai Gazdasági Közösség megszületését körvonalazó szerződések. A közelmúlt történetéből származó dokumentumok pedig már saját emlékeinket elevenítik fel Helmuth Kohl moszkvai beszédével, illetve az NDK-nak a Német Szövetségi Köztársaságba való belépéséről szóló nyilatkozatával.

A kézikönyv-trilógia használata szükséges az új- és legújabbkori német történelem tanulmányozásához. Nagy szolgálatot tehet az e korszakkal foglakozó kutatóknak, és elengedhetetlen segítség a Németország történetét feldolgozó szemináriumokhoz. Jó szívvel ajánlom tehát elsősorban az egyetemi oktatók figyelmébe, hiszen az egyetemi előadás és a szemináriumi munka sem nélkülözheti a didaktikai elemeket, a szemléltetés különféle eszközeit. Az egyetemi történelem­oktatás különlegesen fontos feladata, hogy gyakorlatban is megtanítsa hallgatóinak a professzionális történetírás módszereit, az elsődleges források használatát, a forráskritika alkalmazását, mert csak így születhetnek színvonalas történelmi munkák a jövendő nemzedék tollából, és csak így tudnak a szakmához méltó tudományos igényű véleményt formálni a jelen valóságát meghatározó történelmi eseményekről. Ebben rejlik a történelemoktatás igazi felelőssége.

 

Udo Sautter: Deutsche Geschichte seit 1815 Band I. Daten und Fakten, 232. o., Band II. Verfassungen 385 o., Band III. Historische Quellen 271. o. (Német történelem 1815-től, I. kötet: Adatok és tények, II. kötet: Alkotmányok, III. kötet: Történelmi források), A. France Verlag, Tübingen und Basel, Tübingen, 2004.

 

Medveczky Zsuzsa