Klió 2005/2.

14. évfolyam

XX. SZÁZAD

Gaston Monnerville „tengerentúli” tevékenysége

Gaston Monnerville Cayenne-ben (Francia Guyana) született 1897-ben és Párizsban halt meg 1991-ben a francia Hachette enciklopédia 1994-es kiadása szerint; a következőkben ismertetendő cikk bevezetőjeként és kiegészítéseként tesszük meg ezt az adatközlést, amelyet a cikkben nem találunk.

E francia politikus címben említett „tengerentúli” tevékenysége egész politikai aktivitásán belül ma is a legkevésbé ismert, ezért is tartalmaz e rövid cikk hasznos információkat Monnerville-ről az 1932–1946 közötti pályafutását illetően. Ez időszak alatt három szerepkört töltött be egymás után: volt Guyana képviselője, gyarmatügyi államtitkár-helyettes és az Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagja. Népszerűségét 1932-ben alapozta meg, amikor Guayanában sikerült elérnie egy felkelésben résztvevők felmentését. A kor ideáinak megfelelő radikális párt tagja, aki a súlyos gazdasági világválság idején mindent megtett, hogy Francia Guyanába becsalogassa a magántőkét, illetve támogatást szerezzen a guyanai mezőgazdaságnak. Emellett Párizsban megválasztották a Commission de l’Algérie, des colonies et des pays sous protectorat (Algéria, gyarmatok és protektorátus alatt lévő országok bizottsága) alelnökének. Mindvégig a ‘Métropole’ (Franciaország) és a gyarmatok közötti együttműködés és kölcsönös kapcsolatok fejlesztésén munkálkodott, amiről – többek között – 1934-ben Nantes-ban a Radikális Párt kongresszusán elmondott beszéde is tanúskodik; idézzünk ebből egy részt: „Minden egyes óra megerősít bennünket abbéli véleményünkben, hogy a gyarmati gazdaság az anyaország gazdaságának lényeges részévé vált. Úgy tanulmányozni Franciaország gazdasági megújulását, hogy közben nem tanulmányozzuk a gyarmatok gazdaságát, értelmetlenség lenne. Úgy keresni az eszközöket, amelyekkel hatékonyan harcolhatunk a válság ellen, óvhatjuk és védhetjük a francia munkát, s közben nem figyelembe venni a gyarmati termelő félelmét, egyszerre tökéletlen és igazságtalan eljárás lenne. A Nemzet két nagy részének – az anyaországnak és gyarmatainak – kölcsönös egymásra hatása annyira kézenfekvő, hogy nem képzelhetünk el olyan értelmes megoldást, amely elvonatkoztat a Tengerentúli Franciaország hozzájárulásától és szükségleteitől.” Terve volt egy ún. gyarmati alap létrehozása, valamint az, hogy a gyarmatok lakossága francia állampolgárságot kapjon. Alapjaiban véve, „a gyarmati politikának közüggyé kell válnia azért, hogy a Tengerentúl gazdagságát kiaknázhassuk.” Célkitűzései kedvező visszhangra találtak Franciaországban, s ennek eredményeképpen a gyarmatok és az anyaország közötti gazdasági kapcsolatok gyors fejlődésnek indultak.

1937 júniusában Monnerville-t kinevezték gyarmatügyi államtitkár-helyettessé, amit szülőföldjén elragadtatással, a német és olasz fasiszta sajtóban gyűlölködéssel fogadtak. 1938 januárjában új kormány alakult, amelyben Monnerville ugyan megőrizte helyét, az új gyarmatügyi miniszter azonban radikális szemléletű politikus volt, szemben az előző, szocialista beállítottságú miniszterrel, akinek mandátumi ideje alatt Monnerville hasznosan tevékenykedhetett a Tengerentúl társadalmi problémáinak rendezésében, a mezőgazdaság fejlesztésében, a gyarmatok egészségügyi problémáinak intézésében és javításában, a trópusi betegségek elleni harcban, s érdeklődést mutatott a tengeri és a légi szállítás iránt is, de a guyanai fegyenctábor megszüntetését is szorgalmazta. Amikor Hitler gyarmati igényekkel lépett föl, Monnerville a következőket mondta: „A náci Németország a legkegyetlenebb és legkorlátoltabb rasszizmus hazája, olyan doktrínát védelmez, amely az embereket nem érdemeik, hanem bőrszínük és vallásuk alapján különbözteti meg. Németországra gyarmatokat bízni azt jelenti, már előre fedezzük azt a kegyetlen bánásmódot, amelynek minden bizonnyal áldozataivá válnának az így hitleri befolyás alá került feketék.”

Monnerville 1944 szeptemberétől az Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagja, egyúttal az Ellenállás Nemzeti Tanácsához csatolt mozgalmak és pártok és az országos ellenállás egyik küldötte. Nemzetgyűlési tagként két nagy horderejű programot valósított meg: 1. Guadeloupe, Martinique, Réunion és Francia Guyana francia megyékké váltak; 2. megszavaztatta a gyarmatoknak szánt fejlesztési alapot, ami lehetővé tette, hogy végre a Tengerentúl természeti kincseit az egész Francia Unió kiaknázhassa.

Különösen fontos volt az a munka, amelyet az intézmények újjáépítésében fejtett ki a gyarmatok és a Francia Unió kapcsolatában. Elképzelése mindvégig az volt, hogy olyan egységes francia közösséget kell létrehozni, amelyet áthatnak a köztársasági eszmék. A tengerentúli képviselőknek együttesen végül is sikerült elérniük, hogy ezen a Francia Unión belül a népek francia állampolgárságot kaphassanak, saját maguk választhassák meg parlamenti képviselőiket az újonnan megalakított Francia Unió Gyűlésébe, amelynek az volt a rendeltetése, hogy felügyelje a „Tengerentúlt érintő szövegek alkalmazását”.

Jean-Claude Lesourd: Gaston Monnerville et l’Outre-mer (G. M. és a Tengerentúl). Mondes et cultures. Tome XLI -1-2-3-4-2001. Académie des Sciences d’Outre-mer, Párizs, 2003. 519 o. 287–296. o.

Kun Tibor