Klió 2005/2.

14. évfolyam

ÓKOR

Két Nemesis-fogadalmi relief a virunumi amfiteátrumból

 

 

Az amfiteátrum a Claudius-kori municipium városközpontjának keleti határán épült egy hegyoldalba, a Forum és a Capitolium épületegyüttesének szomszédságában. Feltárása 1998-ban kezdődött. Az amfiteátrumnak fontos szerepe volt Virunum kulturális életében. Az épület keleti, legmagasabb pontján egy Nemesis szentély található, így az amfiteátrum egyben kultuszhely is volt. 1999-ben itt két Nemesis istennőnek ajánlott fogadalmi relief került elő, melye­ket az arénában, a Nemeseum előtt találtak.

Az egyik, a Nemesis-Luna-relief igen jó állapotban maradt meg, csak a jobb alsó sarka hiányzik, s az ábrázolás is csekély mértékben károsodott. A reliefen áldozati jelenet látható: egy férfialak Nemesis oltáránál mutat be áldozatot. Az istenség az oltártól balra áll a szemlélő felé fordulva. Fején diadémot visel, feje mögött felismerhetők a holdsarló végei. A fej durva arcvonásaival és nagy, mandulavágású szemeivel az egész testhez viszonyítva aránytalanul nagy. Rövid tunicát hord, pallája a felsőteste köré van csavarva, lábán csizmát visel. Jobbjában ostort tart, bal kezével pajzsot fog, melyet oldalnézetből ábrázoltak. Az áldozatot bemutató férfialak szintén frontális beállítású, de fejét az istennő felé fordítja. Jobbjával tömjént vet az oltárra, baljában mappát (áldozókendőt) tart.

A másik, a Nemesis-Victoria-relief sokkal rosszabb állapotban maradt fenn: bal felső sarkánál letört, az ábrázolás felső része teljesen elmosódott. Az istennő itt is frontális beállítású, fején diadémot visel, öltözéke a másik relief Nemesis-alakjáéhoz hasonló. Jobbjában itt is ostort tart, bal kezében kis íves pajzsot. Ezen a reliefen viszont válla fölött szárny, fejétől jobbra pedig egy fáklya is látható. Az áldozatot bemutató férfialak venator, aki bal kezében ostort tart, a jobbal pedig egy tömjénszemet dob az oltáron lobogó tűzbe. A venator lábánál egy medve ábrázolása látható.

A szerző, Christian Gugl hangsúlyozza, hogy a két relief nem csak a római provinciák reliefművészetébe nyújt betekintést, de a római vallási szinkretizmus megnyilvánulására is jó példa. Nemesis képi ábrázolása szemlélteti kultuszának különböző megjelenési formáit.

Nemesis ikonográfiáját még a császárkorban is erősen befolyásolták azok a tradicionális típusok, melyek a hellenisztikus kultuszközpontokban (Rhamnus­ban, Alexandriában és a kisázsiai Szmirnában) alakultak ki. Nemesis alakjának összeolvadása Victoriáéval már Kr. e. I. századi gemmákon és pénzérméken megfigyelhető.

A második fogadalmi reliefen Nemesis Victoriával való azonosítása az amfiteátrumban rendezett gladiátorharcokkal hozható összefüggésbe. Az arénabeli harcokban Nemesis-Victoria dönt a győzelemről és bukásról, vagyis a harcosok életéről vagy haláláról. Az istennő két attribútuma is egyértelműen az amfiteátrumi játékokra utal: az ostor ugyanis a venatorok felszerelése volt, melyet az állatok uszítására használtak, a kis szögletes pajzs pedig a gladiátorok védőfegyverzetének a része volt. A Nemesis fejétől jobbra látható fáklya nehezebben interpretálható. Ábrázolására előfordul néhány párhuzam: Iulius Victorinus veterán Nemesisnek felajánlott fogadalmi reliefén a háromágú szigony és a pálmaág mellett megjelenik a fáklya is mint az istennő attribútuma. Egy Flavia Solvában előkerült, Dea Nemesisnek felajánlott fogadalmi reliefen pedig egy szakállas férfi, aki a gladiátorharcokat jelképezi, egyik kezében szögletes pajzsot tart, a másikban pedig az ostor mellett egy fáklyát. Bár erre vonatkozó megfelelő képi ábrázolás nem ismert, elképzelhető, hogy fáklyákat is bevetettek az állatok uszítására. (Martialis leírja epigrammáiban, hogy egy bikát az amfiteátrumban tűzzel ösztönöztek harcra.)

A két virunumi reliefen megfigyelhető Nemesis és Diana ikonográfiájának összeolvadása is. Erre utal öltözéke: csizma, rövid, övvel összefogott tunica és a teste köré tekert palla, melyet a vadászat istennője szokott viselni.

Nemesis Lunaként való ábrázolása holdsarlóval a feje fölött vagy mellett ritkább. A carnuntumi katonai amfiteátrum Nemeseumából előkerült homok­kőszobor szintén Diana öltözékében ábrázolja Nemesist kezében ostorral és karddal, feje fölött pedig megjelenik a holdsarló csillaggal. Egy a belgrádi Nemzeti Múzeumban található agyagmodell szárnyas Nemesist ábrázol ostorral, karddal, háromágú szigonnyal és sisakján megjelenik a hold ábrázolása. A szerző mindebből arra a következtetésre jut, hogy Nemesis alakja a holdisten­nőével eredetileg a Nemesis-Diana kultuszban kapcsolódott össze. S bár nem mutatható ki Diana és Luna kultuszának közvetlen összeolvadása, az antik auctorok gyakran azonosítják a két istenséget, így Dianának igen gyakran a holdsarló is kiegészíti attribútumait. Diana és a holdistennő azonosítása befolyásolta a Nemesisről alkotott elképzeléseket. Pl. Ammianus Marcellinus a Kr. u. IV. században úgy vélte, hogy Nemesis istensége a Hold fölötti szférában lakik. A pajzs és az ostor pedig Nemesis-Luna esetében arra utal, hogy itt az istennő az arénában rendezett játékok úrnőjeként jelenik meg.

A görög mitológiában Nemesis eredetileg az emberi hybris megbosszulója, a „kiegyenlítő igazságosság” istennője. Ezeket a tulajdonságait nem lehet felfedezni a két virunumi fogadalmi reliefen. Bár akad példa arra is (főleg a Római Birodalom keleti részén), hogy Nemesist szárnyakkal ábrázolják, míg kezében mérleget vagy mérőlécet tart. Sőt, előfordul az is, hogy kerékkel ábrázolják, (néha griffel vagy bőségszaruval), ez az ábrázolás Tyché/Fortuna ikonográ­fiájához közelít, így alakja a sorsot befolyásoló hatalomként jelenik meg. A két virunumi Nemesis-figura viszont a veszélyes, gyakran halálos amfiteátrumi harcokkal áll összefüggésben, s az arénában használt fegyverek itt Nemesis, Diana, Luna és Victoria ikonográfiájának elemeivé válnak.

A virunumi reliefek legközelebbi párhuzama egy teurniai fogadalmi relief, melyen az istennő íjjal és tegezzel felfegyverezve áldozatot mutat be egy oltárnál, melyet felirata szerint Nemesis Augustának szenteltek. Az istennő ábrázolása itt Dianáéhoz hasonlít, Nemesisre jellemző attribútum nincs rajta. Ez esetben Nemesis Dianával való ikonográfiai azonosítása egyértelmű. Dianának, a vadállatok istennőjének hatásköre így kiterjedt az amfiteátrumi harcokra is, ahol Nemesisszel együtt neki is áldozatot mutattak be.

A Nemeseum a virunumi amfiteátrumban azonban nyilvánosan használt kultuszhely volt, tehát nem csak a gladiátorok, hanem a lakosság más csoportjai is felkeresték, és a játékok idején kívül is mutattak be áldozatot az istennőnek.

 

Christian Gugl: Zwei Nemesis-Votivreliefs aus dem Amphitheater von Virunum (Két Nemesis-fogadalmi relief a virunumi amfiteátrumból). In: Zeitschrifte des Österreichischen Archeologischen Instituts in Wien 70/2001. 35–49. o.

 

Nagy Márta