Klió 2005/1.

14. évfolyam

A perui „La Pasionaria”

 

 

Daniel R. Reedy könyvében egy Európában szinte nem ismert perui politikus, irodalmár, újságírónő, Magda Portal életművének bemutatását tűzte ki céljául. A könyv címében is jelzett megnevezés párahuzamot sejtet a spanyol Dolores Ibárruri életpályájával, akit a „La pasionaria” („a szenvedélyes”) jelzővel illettek. A párhuzamot első alkalommal egy chilei napilap 1939-ben veti fel. Érdekes módon mindkét lázadó szellemű női harcos végigélte a XX. századot, s mindketten 1989-ben hunytak el.

Élete azért tanulságos, mert összefonódik a perui APRA – Amerikai Népi Forradalmi Szövetség – (később Perui Aprista Párt) történetével. A nemzeti radikalizmust nagy demagógiával hirdető párt sokáig azt az illúziót adta sok millió elégedetlen peruinak, hogy „csak az APRA mentheti meg Perut”. Az APRA vezérelvű néppárt, ahol Víctor Haya de la Torre hatalma, befolyása megkérdőjelezhetetlen. A part kemény magját pedig az Haya de la Torréval a limai egyetemen a húszas évek elején együtt tanuló vidéki diákok alkották évtizedeken keresztül. A fiatal lázadó költőnő, Magda Portal életét-sorsát 1927-től az APRA-val kötötte össze.

A szegény és hányatott sorsú ifjú hölgy először irodalmi tevékenységével tűnik ki, főként lírikus hangnemű verseket ír, melyben a szomorúság és a melankólia kap főszerepet. Már 1923-ban elismerik tehetségét, amikor is a limai San Marcos Egyetem irodalmi versenyén lírai vers kategóriában különdíjjal jutalmazzák. Ez a dátum az, amikor először, de ahogy azt a szerző írja, életében nem utoljára nyilvánul meg lázadó, makacs és egyenes jelleme, melynek következtében nem jelentetik meg írásait számos konzervatív lapban. A díjkiosztó ünnepségen ugyanis Portal nem hajlandó megjelenni a közönség előtt és átvenni a díjat, miután tudomására jut, hogy a közönség soraiban ül Augusto B. Leguía tábornok-diktátor, Peru elnöke. Az ifjú költőnő jellemére és tehetségére José Carlos Marátegui és Víctor Raúl Haya de la Torre is felfigyel, akik fontos szerepet játszanak élete következő húsz évében.

A könyv első fejezete három, Peru és egész Latin-Amerika intellektuális életére és történelmére nagy hatást gyakorló gondolkodó (Manuel González Prada, José Carlos Mariátegui és Víctor Raúl Haya de la Torre) rövid bemutatását tartalmazza. Bár a három nagy gondolkodó filozófiájából áttekintést kaphatunk a kor haladó eszméiről, a költőnőt körülvevő társadalom jellemzői és annak problémái, melyek témájául szolgálnak későbbi írásainak, az olvasó előtt homályban maradnak. Érdemes lett volna tágabb és részletesebb történelmi ismertetést adni, vagy legalább a perui fiatalságra ható konkrét előzményekkel (mint például a córdobai diáklázadások) megismertetni az olvasót.

A második fejezetben kezdődik Magda Portal életének leírása gyermekkorától a már említett 1923-as irodalmi díj visszautasításáig. Ez az az időszak, amikor még szinte gyermekként dolgoznia kellett, hogy családját segítse, és munka után szabadidejében órákat hallgatott a limai San Marcos Egyetemen. Itt ismerkedett meg a kor fiatal gondolkodóival, avantgárd költőivel, mint például a Bolańos testvérekkel, akik közül egyik (Federico) férje és gyermekének apja, másik (Reynaldo, írói álnevén Serafín Delmar) hosszú éveken át magánéleti társa lett, illetve harmadik testvérével (Oscar), aki Magda mellett állt politikai szerepválla­lásában is. Szintén ebben az időszakban köt ismeretséget Esteban Pavletich-csel. Fiatalkori műveiben többek között Rubén Daríót, Edgar Allan Poe-t, Ricardo Güiraldest, Horacio Quirogat és a modemizmus illetve a naturalizmus képviselőit említi a szerző, mint Magdára tematikájukban vagy stílusukban ható elődöket és kortársakat. Úgy tűnik erősen hat rá a körülötte lévő közeg, és mintegy átveszi az általa nagyra tartott társak témáit, eszméit, stílusát. Előtűnik szociális érzékenysége is, és egyre több írása jelenik meg a társadalmi problémákról, a szegényekről, a társadalmi igazságtalanságról és az egyenjogúságért való harcról, mindamellett, hogy írásai nagyon sok esetben önéletrajzi ihletésűek.

Az 1930-as évig tartó korszakot két fejezetre osztotta a szerző (1923–26, 1926–1930). Ebben a pár évben válik Magda Portal ismert politikai szereplővé, ismerkedik meg a baloldali eszmékkel, Mariáteguivel, és lesz társa az antiimperialista harcban Haya de la Torrének. Megszületik lánya és egyben anya-versei, melyek Gabriela Mistral verseihez hasonló gyöngédségről tanúskodnak. A szerző megemlíti Mariátegui cikkeit és a költőnő iránti elismerését, aki Mistralhoz, Juana de Ibarbourouhoz és Alfonsina Stornihoz hasonlítja. Bárha Mariáteguivel tartó barátsága nagyon rövid ideig tartott (ez főként az 1927-es száműzetésének köszönhető), mégis jobban bepillantást nyerhetünk kettejük kapcsolatába (mindazonáltal érdemes volna kibővíteni ezeket a kutatásokat), mint Haya de la Torréval való együttműködésébe. Bárha a könyv a legnagyobb hangsúlyt a húszas évektől az 1950-ig tartó időszakra helyezi (amely érthető is, hiszen ez irodalmi és politikai szempontból is legtermékenyebb korszaka Portalnak), a több mint húsz éves együttműködést Haya de la Torréval valójában alig elemzi Reedy. Egy Portal-idézet az egyetlen (Haya azt mondta: „Már nem írhatsz verseket. Most már politikai közgazdaságtant kell tanulnod.” „... Tanulnom kell, Haya azt mondta, hogy tanulnunk kell” és ezzel egy időben kiadatlan könyvét egy folyóba dobta), ahol előtűnik Haya hatalmas meggyőző ereje és befolyása a körülötte lévő fiatalokra. Nem teljesen világos az sem, hogy e korszakban milyen irányzatok hatottak a formálódó költő-politikusnőre. A szerző említi Magda bolíviai száműzetését és az ottani Bandera Roja című (baloldali) újságban való közreműködését, de nem tudjuk meg, milyen jellegű e kapcsolat és a továbbiakban hogyan hat Magda gondolkodására. Reedy többször hangsúlyozza a marxizmus-leninizmus Portalra gyakorolt hatását, melyet azonban valójában nem bizonyít. Irodalmi jelentőségét e korszakában nem értékeli túlzottan, inkább azt emeli ki, hogy hogyan kezdte Portal az irodalmat politikai fegyverként használni.

Újabb szerelem jelenik meg életében, a másik Bolanos testvér, írói nevén Serafín Delmar, aki hosszú éveken át társa lesz száműzetésében, és irodalmi-politikai tevékenységében is. Együtt folyóiratot is indítanak, azonban pár szám megjelenése után Marátegui Amautájával (1926 és 1930 között az avantgárd irányzat képviselőinek írásait megjelentető folyóirat) kezdenek együttműködni egészen bolíviai száműzetésükig. Műveiben a társadalmi ellenállás és igazságosságért való harc, az egyedüllét és a tenger egyaránt megjelennek.

Bolíviából hazatérve részt vesz Marátegui összejövetelein, mígnem 1927-ben „kommunista összeesküvés” vádja miatt 6 hónapra betiltják a lapot és számos fiatalt – köztük Portalt és Delmart – kiutasítják az országból. Kuba és Mexikó lesznek az út állomáshelyei, ez utóbbi hosszabb időre. Itt írják alá 1928 januárjában szándéknyilatkozatukat az APRA megalakításáról; Magda Portal az egyetlen nő az aláírók között. Egyben ez az időszak jelenti Haya és Marátegui szakítását is. Portal szerepe és állásfoglalása nem derül ki pontosan, azonban ez valószínűleg a források ellentmondásának és hiányának tudható be. Míg Haya ekkortól teljesen elutasító Maráteguivel, Magda találkozót beszél meg vele a Szocialista Párt alapítása kapcsán (nem tudjuk Haya tudott-e erről), amelyre már nem kerül sor Marátegui  halála miatt.

Időközben irodalomkritikai és gazdaságpolitikai tanulmányokat illetve előadásokat ír, az előbbiben a mi József Attilánkhoz hasonló proletárköltő hiányát jelezve, az utóbbiakban olyan eszméket hirdetve, mint például az antiimperialista harc, Amerika népeinek összefogása, az elnyomott osztályok segítése, melyek alapjául szolgálnak a Karib-térségben tett propagandakörútjának. Ez a szerep és feladatkör lesz az, melyet a párt a későbbiekben is neki szán kihasználva jó szónoki képességeit és markáns jellemét. A politikában harcos jelleme, míg a költészetben lírai hangja adja személyiségének kettősségét. Egy harmadik téma is ekkortól kezdi egyre inkább érdekelni: a nők jogaiért való harc lesz talán legfontosabb célkitűzése az elkövetkező évtizedekben. Írásaiban a szavazati jogokkal nem rendelkező nőket szólítja meg és hívja az Apra soraiba, illetve Latin-Amerika különböző országaiban alkotó írónőkhöz szól, akik valamilyen szempontból hasonló elhivatottságot éreznek. Annak ellenére, hogy írásai elemzéséből éles kritikák illetve politikai helyzetelemezések tűnnek elő, nem kapunk pontos képet arról, hogy Magda hogyan szemléli saját hazáját és társadalmát.

A mű következő fejezete az üldöztetés, börtön, száműzetés illetve temetés fogalmait emeli ki, melyek a szerző szerint az 1930–1945-ig tartó időszakra leginkább jellemzők. Az Apra ekkor válik nagy tömegeket megmozgató párttá, melyben Portal jelentős szerepet kap; ő irányítja a párt női tagozatát. Alakja fontos üzenetet hordoz: a párt támogatja a nőket, küzd szavazati jogaikért és az oktatási rendszer reformjáért, a harmincas évek elején legalábbis ezt ígérik az aprista vezetők. A megtörténteket leíró jelleggel, pontos sorrendben és nagy részletességgel tárja elénk a szerző. 1931-ben Serafín Delmar börtönbe kerül, a következő 10 évben egyikük sem említi a másikat, kapcsolatuk megszakad. Az okok tisztázatlanok maradnak, annyi bizonyos azonban, hogy Portalnak, sőt családjának is rejtőzködnie kell, 1934-ben pedig őt is letartóztatják és 500 nap fogságra ítélik. A téma megjelenik verseiben, de későbbi műveiben is. Számos kortársa áll ki mellette és próbálja segíteni más országokból is (például Carmen Lyra, majd később Gabriela Mistral). Az 1936-os szabadulását követő három évről szinte alig tudunk meg valamit; ez a ‘csend’ valószínűleg a politikai rendőrség fokozott ellenőrzésének is köszönhető. 1939-ben úgy dönt, hogy elhagyja az országot lányával; Bolívián és Buenos Airesen keresztül Chilébe jut, ahol baloldali csoportosulásokkal (Szocialista Párt, Szocialista Nők Egyesü­lete) köt szorosabb kapcsolatot, és a szerző szavaival élve, a női jogok nem-­zetközi szószólójává válik. A későbbi chilei elnök, Salvador Allende az Egészségügyi Minisztériumban munkát ajánl fel Portalnak, mely nagy segítség a teljes szegénységben élő anyának. Nemcsak politikai, de irodalmi gyümölcse is van ennek a hat évnek: 1944-ben megjelenik tanulmánya „Flora Tristán, az előfutár” címmel. Flora Tristánt sok szempontból tekinthette az írónő elődnek, őt nevezi a női jogokért harcoló mozgalom előfutárának, mindamellett, hogy számos életútbeli hasonlóságra is fény derül, 1945-ben adja ki Costa Sur című verseskötetét, melyet 20 évig nem követ újabb kötet.

Győzelem, tragédia és elidegenedés szavakkal jellemzi Reedy az elkövetkező 19 évet, talán ez az az időszak, amely a legnagyobb változást hozza Portal életében. A győzelem Magda visszatérését és nagymértékű politikai szerepválla­lását takarja. Nem kapunk pontost választ arra, hogy az elidegenedéshez vezető úton Magda mikor veszi észre pártjának jobbratolódását (érdekes, hogy a szerző a centrum felé való eltolódásként értékeli az Apra ideológiájában bekövetkező változásokat), a történésekre adandó magyarázatok helyett inkább a tények közlésére szorítkozik a szerző. Egyre erőteljesebbekké válnak az írónőnek a nők jogaiért való felszólalásai, felhívásai, s egyre inkább úgy tűnik, a párt férfitagjai (a vezetőségben rajta kívül csak férfi volt) nem állnak ki mellette. Kezdődő csalódottságát tetőzi egy szörnyű tragédia, elveszíti lányát, akinek a temetésén emberek százai vesznek részt a politikai élet képviselői közül is; Reedy figyelemre méltó momentumként említi, hogy Haya de la Torre nem jelenik meg a temetésen.

Mély érzelmi válságában gyönyörű versek születnek, majd 1947-től újult erővel veti bele magát a politikai életbe, és egyre kritikusabb hangnemben szólal fel az általa védelmezettek jogaiért. A II. Aprista Kongresszus jelentette a végső szakítást Magda és Haya de la Torre között, a legfőbb ok a párt filozófiájának és célkitűzéseinek (köztük feminista céljainak) megváltoztatása volt, mely ellen nem Magda volt az egyedüli, aki tiltakozott. Ekkortól ugyan szimbolikusan még ellátott funkciókat a pártban, azonban párttagságát már nem újíttatta meg. Mégis, ő is egyike volt azon letartóztatottaknak, akiket az 1948-as aprista felkelésben való együttműködéssel vádoltak. Híres védőbeszéde (‘Kik árulták el a népet?’) számos volt társának és barátjának ellenérzetét és felháborodását váltotta ki, árulónak titulálták, miközben ő az aprista vezetőséget vádolta fasizmussal és totalitárius elvekkel. A pártban való csalódottságának is köszönhető (bár Reedy szerint a mű megírásához az okot egyértelműen egy börtönben szenvedő fiatalember felmentetése adta) a pár évvel később (1957) megírt „La trampa” (A csapda/Átverés), mely – mindamellett, hogy egy olyan fiatalemberről szól, aki párthűségtől elvakultan, vezetői biztatására meggyil­kolja Peru egy fontos személyiségét és feleségét – hű jellemzését adja a párt belső hatalmi viszonyainak, struktúrájának és működésének. A Reedy által említett tény, miszerint alig lehetett hozzájutni a műhöz, (ezért Portal mintegy huszonöt év múlva újra kiadja), bizonyára nem véletlen, ahogy az sem, hogy az aprista kötődésű irodalomtörténészek mindent elkövettek az 1950–70-es években, hogy Portal nevét kitöröljék a perui irodalomtörténetből.

A visszavonultan élő írónőt a 70-es években kezdik újra elismerni, feminista szervezetek keresik fel, illetve újra kiadják műveit. Előadások megtartására kérik fel, számos amerikai és európai országba is eljut. 1989-es halálával visszatért az egész életében számára oly fontos tengerhez. Hamvait a Csendes-óceánba szórták szét.

Reedy könyvében pontos részletességgel tárja fel Portal életének szinte minden egyes pillanatát, célja inkább egy szenvedélyes harcos életének, és az öt körülvevő történelmi eseményeknek a bemutatása, mintsem a rá ható ideológiák és saját világképének mélyebb elemzése volt. Ez utóbbi további kutatások tárgyát képezheti.

 

Daniel R. Reedy: Magda Portal. La Pasionaria Peruana. Biografía Intelectual (A perui La Pasionaria. Szellemi életrajz). Lima, 2000, Ediciones Flora Tristán, 386. o.

 

Jancsó Katalin