Klió 2005/1.

14. évfolyam

Szellemi honvédelem és a református teológia az 1930-as években

Thomas K. Kuhn a szellemi honvédelem témáját egy olyan ország, Svájc történetében vizsgálja, amely közvetlen szomszédjához, Németországhoz ezernyi szállal főződik. A harmincas évek szellemi áramlatai ott is jól érzékelhetők. A szerző szerint a nacionalizmus gyakran a társadalmi orientáció hiányának jele. Ezért rendelkezik egy identitást adó funkcióval, amely független a társadalomban elfoglalt helytől vagy vagyontól. Éppen ezt a szerepét ostorozta Arthur Schopenhauer a XIX. század közepén, mivel úgy látta, hogy akiknek a világon semmijük sincs, ebben találják meg azt, amire büszkék lehetnek. Ezzel szemben az, aki jelentős személyes tulajdonságokkal rendelkezik, képes saját nemzetének hibáit a legvilágosabban felismerni. A svájci nacionalizmusban – hasonlóan más országokhoz – a történelem, a kulturális hagyományok mellett a keresztyénség is fontos szerepet játszott, mintegy ideológiai alapot adva hozzá.

A nemzeti öntudat egyik érdekes megnyilvánulásaként említi a football világát. 1938. június 9-én a svájci csapat legyőzte a németet, ami hatalmas örömmámort váltott ki. Ez azt jelzi, hogy új formákban is megjelenik a nemzeti öntudat.

A szellemi honvédelem koncepciója – anélkül, hogy meg lenne határozva, hogy mi tulajdonképpen a svájci – arra irányult, hogy ezt a kívülről jövő fenyegetésekkel szemben megvédje. Természetesen nem volt egyszerű megmagyarázni a különböző etnikumok egymás mellett élését. De éppen ez volt az, ami például szolgálhatott az európai népek egymás mellett élésének. Hogy a svájci kulturális sokszínűség még inkább nyilvánvaló legyen, 1938-ben a rétorománt negyedik hivatalos nyelvként ismerték el. A vallásos szocialisták számára a svájci öntudat szempontjából fontos alkalom volt Zwingli halálának 400 éves évfordulója, akire mint a nemzeti identitás és kultúra példájára tekintettek. Az ő szerepét szembeállították a feltörekvő nemzetiszocializmussal. De nemcsak ők, hanem a liberális teológia egyes képviselői is felhívták a figyelmet ennek veszélyeire.

Három héttel a németországi zsidó progrom után, 1938. december 5-én Kartl Barth Egyház és a politika ma címmel tartott előadást egy, a német hitvalló egyházzal kapcsolatban megtartott konferencián. Barth már korábban is heves vitát folytatott számos svájci teológussal abban a kérdésben, hogy milyen hatással van a német egyházak szerepének változása a svájciakra. Felvetette azt is, hogy az új ideológia nem fog megmaradni a német határokon belül, hanem egész Európára hatást gyakorol. Úgy látta, hogy mindez már megfigyelhető Svájcon belül is. Felszólította az egyháziakat arra, hogy világosan forduljanak szembe a nemzetiszocializmussal, mivel az antiszemita megnyilvánulásaival égbekiáltóan vét az emberiség ellen.

A másik jelentős kortárs teológus Emil Brunner szintén felemelte hangját a Lengyelország megtámadása után írt „Schweizerfreiheit und Gottesherrschaft” című munkájában a német faji őrület ellen, védelmezve a svájci vívmányokat, mint a pluralizmus, a föderalisztikus rendszer, a nyelvi korlátokon túlmutató szolidaritás. Az ország létét úgy értelmezte, mint Isten ajándékát, ezzel visszanyúlva egy olyan hagyományra, amely már Zwinglinél is megtalálható volt. A tanulmány jelentősége abban áll, hogy elemzi a svájci nemzettudat alakulásét a közelgő világháború árnyékában, s érthetőbbé teszi a végül is semleges ország viselkedését a vészkorszak idején.

Thomas K. Kuhn: „Geistige Landesverteidigung” und die reformierte Theologie in den 1930er Jahren (Szellemi honvédelem és a református teológia az 1930-as években). Zeitschrift für Kirchengeschichte 2003/1 21–44 . o.

Kovács Teofil