Klió 2005/1.

14. évfolyam

Szászdi Adám üdvözlése

 

 

A Jacobus nevű folyóirat kiadója, a „Centro de Estudios del Camino de Santiago”, azaz a Szent Jakab zarándokút kutatásával foglalkozó központ (Valladolid, Spanyolország). Alcíme szerint „revista de estudios jacobeos y medievales”, azaz a Jakab-zarándokút problematika mellett vállaltan középkori érdeklődésű spanyol folyóirat.

A folyóirat neve ugyanis Szent Jakabra (spanyolul Santiago) utal, aki Hispánia védőszentje, a mórok elleni reconquista szimbóluma, a matamoros („mórokat öldöklő”), aki azonban az amerikai hódításokban is lelkesítette a spanyol katonákat. Itt azonban Santiago már „mataindios” – indiánölő – lett, s igen sok spanyol alapítású település nevében ott található: Santiago de Chile, Santiago de Cuba a legismertebbek.

A Santiago zarándokúttal kapcsolatos kutatásoknak szentelt folyóirat ezért nemcsak a medievalisták fóruma.

Santiago de Compostela, Róma és Jeruzsálem után a harmadik legfontosabb katolikus zarándokközpont. A középkori-újkori zarándoklás és Szent Jakab kultusza mindig összeurópai, és 1492 után az amerikai történeti fejlődés fontos vonásait is feltáró jelenség volt. Ezért a folyóiratról elmondhatjuk: nemcsak spanyol, hanem egyetemes történeti érdeklődésű és jelentőségű. A zarándokút ugyanis kereskedelmi tengely, az eszmék-gondolatok áramlásának is az útvonala. A hívőké és a világot megismerő lovagoké, utazóké. Európa egységének a szimbóluma is lehetne, és a katolikus világ egységéé is, ezer éve éppúgy, mint ma.

A folyóirat 13–14. valamint a 15–16. összevont számait azonban mégsem csupán e közös tematikai érdeklődés tartja össze. E két kötetet ugyanis szerkesztői a 70 éves Szászdi Ádám előtti tisztelgésnek szentelték. Szászdi nemcsak a folyóirat tematikájába tartozó témák kutatójaként, de maga is örök zarándokként, peregrinusként is méltó a megemlékezésre.

Szászdi Ádám nevét itthon még a történész szakma sem ismeri, érdemes tehát a 13–14. kötetben közölt életrajz és publikációs lista alapján bemutatni e magyar származású, s nevének magyar változatához máig ragaszkodó neves történészt.

1930-ban született Budapesten, az alsó gimnáziumi osztályokat még Gödöllön végezte el, 1945-ben szüleivel azonban elhagyta Magyarországot. Középiskoláit Konstanzban, illetve Innsbruckban fejezi be. Egyetemi tanulmányait már Clevelandben és New Yorkban végezte, doktorrá pedig a madridi Complutensén avatták Amerika történetének témakörében írott munkája alapján.

Madridban ismerte meg későbbi feleségét, az ecuadori Dora León Borját, aki ugyancsak történész volt. 1956-ban házasodtak össze Quayaquilben. A házasságban két fiuk született.

1958-tól Puerto Rico egyetemén tanít, 1970-től professzorként. A spanyol és a portugál akadémiai tagság mellett a paraguayi, a venezuelai, a kolumbiai, a guatemalai és a dominikai akadémia választotta tagjává országaik történelmével kapcsolatos fontos tanulmányai miatt.

Mesterei között ott találjuk Mario Hernándezt, Alfonso García Gallót, Manuel Ballesteros Galboát, de Borhegyi Istvánt is (aki ekkor már a Milwauke Múzeum igazgatója Wisconsinban), akivel egy rövid ideig Guatemalában együtt tanított.

Szászdi kutatásaiban több tematikai csomópontot is kitapinthatunk. Legizmosabb egységet a gyarmati Latin-Amerika gazdaságával kapcsolatos munkái alkotnak (ártörténet, kereskedelem, ültetvényes gazdaság, pénz-és hiteltörténet, stb.), ezek közül kiemelkednek az Ecuador gazdaságáról írottak. Ezek egy részét feleségével együtt publikálta. Klasszikus munkája Guayaquil kakaókereskedelméről szól. E tanulmányai alapozzák meg nemzetközi hírnevét, s kapcsolják a német gazdaságtörténeti iskola Hermann Kellenbenz vezette csoportjához.

Szászdi számos más ecuadori témájú tanulmányt is írt, több tanulmánya szól „Santiago” ecuadori jelenlétéről, s ő adott először mérleget az ecuadori történet­írás történetéről. Egyre több írásának a tárgya lett Puerto Rico is, de figyelme tartósan a felfedezések történelmének ismeretlen kérdései felé fordult. E kutatásai révén kapcsolódott a Demetrio Ramos vezette valladolidi Kolumbusz-kutató­központhoz (Casa de Colón-Universidad de Valladolid), amelynek sorozatában több könyve jelent meg, például a fémek Kolumbusz előtti útvonalairól, az első felfedezett területekről és magáról Kolumbuszról. Számos munkában elemezte a spanyolok és portugálok közötti szerződések kérdéseit, amelyek a felfedezett területek felosztásának vitás kérdéseit tárgyalták.

Nemzetközi konferenciák állandó szereplője, tanulmányai a legnevesebb spanyol és angol nyelvű folyóiratokban jelennek meg. A hispanista-iberista történetírás elismert alakja lett, aki még ma is igen aktív.

A Jacobus két vaskos kötete barátainak, kollégáinak, tisztelőinek, tanítvá­nyainak írásait tartalmazza, köztük két magyar szerző tanulmányát is. Az első kötetben Veszprémy László „The Crusade of Andrew II, King of Hungary, 1217–1218", a másodikban  Anderle Adám „Hungaros en el camino de Santiago” című munkája kapott helyet.

Mindkét kötetben 20-20 szerző tanulmánya szerepel. Az alkalom különleges­sége miatt nehéz lenne közös tematikus egységeket körvonalazni: spanyol, portugál, olasz, francia és amerikai szerzők gyűjteményes kötetei ezek, a spanyol–portugál középkori történelmi témák erős hangsúlyával és a Santiago-kultusz eseteivel. A másik tematikus egységet a korai ibero–amerikai írások jelentik.

E  negyven  tanulmány  bemutatása  meghaladja  e  recenzió  lehetőségeit. Ismertetésünknek más is volt a célja: bemutatni a magyar történészeknek és történelem iránt érdeklődőknek Szászdi Ádám, a kortárs magyar történész életművét.

 

Jacobus. Revista de Estudios Jacobeos y Medievales (Jacobus – Folyóirat a Szent-Jakab zarándokútról és a középkorról). No. 13–14, 15–16. Valladolid, 2002–2003.

 

Anderle Adám