Klió 2004/2.

13. évfolyam

A nagyszombati egyetem történeti tanszékének kiadványa

 

 

A Nagyszombati történeti tanulmányok címen megjelent kötet a megújított egyetem kiadványa a megújítás 10. évfordulója alkalmából. Ez egyúttal az egyetem létének 150. évfordulója, mert úgy számítják, hogy az egyetem 1635–1777 között működött, és 2001-től megint létezik.

A kötet első része a 2001. február 2-án tartott ülésszak anyagát adja közzé. Peter Blaho, a nagyszombati egyetem és Erdő Péter, a piliscsabai katolikus egyetem rektora üdvözölte az ülésszakot, szó esett arról, hogy Pázmány alapításának Nagyszombatban egy, Budapesten három jogutódja is van (a Pázmányról elnevezett katolikus mellett az Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a Semmelweiss Orvostudományi Egyetem). Minthogy a nagyszombati bizonyos mértékig katolikusnak tekinthető, talán ezért nem volt ott a másik két jogutód képviselője.  Jozef Šimočič  az egyetem, a város és Európa kapcsolataira utalt, a várost Európa éppen az egyeteme révén ismerte. Levéltári anyaga a költözés miatt 95 százalékban külföldön található. Utalt arra, hogy az egyetem nemcsak a rekatolizációban látott el fontos feladatokat, a protestantizmusnak is tett szolgálatokat. Bél Mátyás nagy művében 100 lapot szánt a városnak. Az egyetem hírneves tanárait (Timon, Katona, Pray) mindmáig számontartja a tudomány, de Hell Miksának és Sajnovics Jánosnak is volt köze az egyetemhez. Richard Marsina az eredeti egyetem bölcsészkarának a történetét idézi fel: a középkori rendnek megfelelően a kar előkészítő stúdiumot jelentett a többi karon tanulni óhajtók számára. Először mindössze két tanára volt, de két évvel az alapítás után már öt. A két évfolyamon a XVIII. század során átlagosan250–300 hallgató tanult. A három évfolyamra bővített karon logikát, fizikát és metafizikát oktattak. (A szerző természetesen bőven idézi és méltányolja Szentpétery Imrének a két háború között a bölcsészkar történetét bemutató könyvét, ahogy a többi szerző is hivatkozik a többi kar esetében erre az előzményre. A filozófia eredetileg persze a skolasztikát jelentette, de a XVIII. század során már differenciáltan oktatták. Az eredetileg jezsuita kézben lévő egyetem a rend feloszlatása után már bizonyos mértékig világi egyetemként működött. 1753-tól már az akkori modern természettudományos szellem is teret kapott. Történelmet csak 1770 óta tanítottak, akkor kezdte ezt Katona István.

Štefan Kopecký az 1669-ben létrehozott orvosi kar történetét tárgyalja. Van Swieten javaslatára Mária Terézia hozta létre, 1770-ben kezdett működni. 1775-ben már nem volt többé kötelező egyfajta szöveg előadása. Az egyetemnek az alapítása óta volt gyógyszertára. A tanárok ezen a karon fiatalok voltak, átlagos életkoruk ekkor 31 év volt. A szerző részletes életrajzot is ad mindegyik tanárról. A disszertációkat 13 szakban lehetett megvédeni, 35-40 laposak voltak, előtte nyomtatásban is meg kellett jelentetni. A szegény hallgatók ingyen tanulhattak. Jozef Prusák a jogi kar 120 éves tevékenységét foglalta össze, pontosabban 118 évét. Érdemben az 1998-ban induló új szakaszt mutatja be, az adott pillanatban 354 hallgatója van. Az előzményre visszatekintve, arra utal, hogy Thököly és Rákóczi is tanult itt.  Pavol Híc az 1992-ben létrehozott pedagógiai karról számol be, amely általános iskolai tanítókat képez. Valamilyen természettudományi és nyelvi szak kombinációját kell minden hallgatónak vállalnia. 2001/2-ben 556 rendes és 203 externista hallgatója volt a karnak, 9 tanszék foglalkozik velük. Két itt művelt stúdium már akkreditációt is kapott. Alexander Sabó az egészségügy és szociális munka elnevezésű új kar lehetőségeit ismerteti, 1994-ben indult meg a képzés, 1200 a hallgatók száma, 32 külföldi, még egy amerikai is akad. De csak 298 a nappali hallgató, a többi távoktatásban vesz részt, mert a szak igen fontos. Hadrian Radváni az eredeti egyetem szervezeti felépítését elemzi: van egy Keresztelő Szent János-templom, levéltár, könyvtár, amely az átköltözés előtt mintegy 11 ezer könyvet tartalmazott. Anyaga ma sokfelé szétszóródva található. Volt csillagvizsgáló, gyógyszertár, nyomda (amely cirill betűs könyvek nyomtatásának a kiváltságát is megkapta). Voltak kertek, különféle gyűjtemények, de ezek feldolgozása csak most kezdődött el. Az Esterházy családtól egy egész falut is kapott ajándékba.

A második rész a hallgatók munkáit közli. Monika Pokorná Esztergom vármegye Dunától északra lévő területének a településtörténetét mutatja be elsőrendűen a kiadott források, portális összeírások alapján. Az itt a középkorban meglévő 35 falu helyén a XVI. század első felében már csak 25 volt meg, a század második felére még újabb 8 pusztásodott el. Silvia Haladová Telegdi Miklós 1583-as kalendáriumát elemzi, ez vezette be az új időszámítást. Miroslava Dankova az eredetileg Stibor kezén lévő jókői (Dobrá Voda) uradalom tulajdo­nosainak a változását mutatja be. 1436-ban az Országh családé lett, majd többen osztoztak meg rajta, köztük Christoph Ungnad, azután 1855-ig az Erdődy családé volt. Marta Dobrotková az 1704-es nagyszombati ütközet kérdését veszi elő, a felkelést a legbonyolultabb felkelésnek mondja. Az ütközetről készült egy szláv nyelvű ének, amely először Ocskay mellett foglal állást, de a végén a magyar urak árulását hánytorgatja fel.  Jozef Šimončič a gerencséri postaállomás Nagyszombatba való áthelyezésének az okait elemzi, a posta a távolság miatt késett, ezért döntött VI. (III.) Károly az áthelyezés mellett. Miroslav Klobučník részletes leírást ad Galánta és környéke szakrális objektumairól, igen szakszerűen. A város történetére is kitér, és azokat az objektumokat is felsorolja, amelyek eltűntek, tehát csak írott nyomaik vannak. Zuzana Lopatková Martin Kollár (1853–1919) életrajzát vázolja fel, a katolikus pap a Szt. Adalbert Egyesület gondnoka is volt, megvédte az egyesületet attól, hogy beolvasszák a Szt. István Társulatba. 1915-ben Csernoch hercegprímás állt ki mellette. De ekkoriban már kiszorították az érdemi munkából, csak a társaság kiadványait szerkesztette, maga is írt, elsősorban hitbuzgalmi könyveket. 1901–1909 között országgyűlési képviselő volt. Pánszláv tevékenységgel is vádolták, de ha nyolc éven át magyar országgyűlési képviselő lehetett, talán nem volt egészen olyan siralmas a sorsa, mint a tanulmányból kiderül.  Martin Hrubala a nagyszombati címereket sorolja fel. 20 nemesi (a legrégibb 1373-ból való), 12 egyházi, 26 városi polgárcsaládé, ebből csak 3 maradt fenn, céhes pedig mindössze egy, holott 1770-ben 88 szakma működött a városban. Itt is igen szakszerűen összeállított jegyzéket találunk.

A két fő rész után kisebb közlemények sorjáznak. Vladimir Rábik beszamol a 2000. szeptember 9-én Trencsénben tartott ülésszakról, amely a szlovákiai polgári heraldika kérdéseit tárgyalta. Ugyanő a 2000. május 7-én Zsolnán tartott ülésszakról számol be, amely a privilegium de slavis kérdéseit tárgyalta. Monika Kotianová a Pálffyak családtörténetét és mecénási tevékenységét tárgyaló bajmóci, 2000. október 6-i ülésszakról számol be. A Pálffyak tevékenységét egy 96 lapos könyvben is kiadták. Ugyancsak Kotianová állította össze az 1997–2001 között évenkénti csoportosításban a történeti tanszéken benyújtott szakdolgozatok jegyzékét. És megtalálható itt az 1946-ban született és az egyetemen egyetemes történetet oktató Pavol Petruf megjelent munkáinak jegyzéke, ezek Szlovákia XX. századi történetének egyetemes történeti vonat­kozásait tárgyalják. A könyvismertetések közül meg kell említeni Vincent Sedlák professzorét Ingrid Popelková mintegy kétezer szócikket tartalmazó szlovák–német történeti terminológiájáról.

Alkalmasint túl részletes az ismertetés, de hiszen egy új tanszék most már rendszeresnek szánt kiadványáról van szó (három tematikai kötet már korábban megjelent). És kell egy szó a magyar medievisták körében jól ismert Richard Marsina professzorról, aki a kötetet szerkesztette, de ez, az ő szerénysége miatt, nem derül ki egyértelműen, csak mint a szerkesztőbizottság egyik tagja szerepel. Sajnálatos viszont, hogy ez a kötet is elfogadja a pártállami időkben hozott rendeletet, amely szerint a magyar neveket szlovák helyesírás szerint kell írni, tehát az alapító Peter Pázmaň (mert a szlovákban nem lehet egymás mellett két hosszú szótag).

 

Studia historica Tyrnaviensia I. Spoločenskovcdný zboník katedry histórie Fakulty humanistiky Trnavskej univcrzity v Trnave. Trnava, 2002. Katedra histórie, 280 o.

 

Niederhauser Emil