Klió 2004/1.

13. évfolyam

Guizot levelei lányához, Henriette-hez, 1836–1874

François Guizot-ról hosszú ideig igen kritikus véleményük volt a francia történészeknek, minthogy reakciós politikusnak értékelték, akit félreállítottak 1848-ban, és aki tulajdonképpen elhalványult a francia politikai világban. Angliai szakértője, a kitűnő Douglas Johnson (könyve Guizot-ról 1963-ban jelent meg Londonban és Torontóban „Guizot aspects of History 1787–1874” címmel) úgy véli, hogy az idő Giuzot-nak dolgozott, a mai vélemények munkásságáról jóval pozitívabbak. Elismerik, hogy a XIX. század egyik legnagyobb történésze volt, fontos politikai gondolkodó, termékeny író és a francia protestantizmus egyik vezéralakja, vagy vezetője. Érdemeit nem lehet elvitatni az elemi iskolák létesítésében, a francia–angol entente cordiale kezdeményezésében, és a munka által való gazdagodás és takarékosság szorgalmazásában.

Életének számos eseményéről bármelyik nagyobb lexikon tudósit, itt csupán lényeges közlésnek szánva azt állapíthatjuk meg, hogy e mű kiadásával sokkal jobban megismerhetjük az embert, életének személyesebb részleteit. S ez talán nem egyedi a XX. századvégi, XXI. századeleji történészmunkákban. Egyre nagyobb fontosságot tulajdonít számos történész annak, hogy kutatása tárgyát, nemcsak mint tudóst, vagy mint politikust mutassa be, hanem érzelmi életét, családi kötöttségeit, személyi tulajdonságait, baráti körét. Ez nagy pozitívum, mert ily módon a híres és érdemes embereket közelebb hozzák a mai emberhez, aki érdeklődőbb vagy nyitottabb talán az emberek érzelmi, érzéki és pszichológiai vonatkozásai iránt.

Guizot-ról köztudott, hogy Tocqeville-hez, Merimée-hez, Sainte-Beuve-höz hasonlóan nagy levélíró volt. Van olyan vélemény is, hogy a XIX. század egésze vagy legalábbis nagy része a levélírás kora volt, amely napjainkban felszámolódik, de remélhetőleg egyszer még visszatérnek hozzá az arra áhítozók. Sőt, nemcsak az állapítható meg Guizot-ról, hogy nagy levélíró volt, de köteteket tesz ki a már kiadott levelezése is. 1934-ben jelentek meg Madame Laure de Gasparinhez, 1963–64-ben 3 kötetben Princesse de Lievenhez írott levelei. Köztudottan számos levelet írt angol külügyminniszter kollégájához (1840-es évek) Lord Aberdeenhez, aki lassanként a legközelebbi barátja is lett.

E kötet 961 levelet tartalmaz, amelyeket legidősebb leányához, Henriette-hez írt, s amelyek Guizot teljes emberi mivoltát mutatják be – közismert, hogy általában száraz, kedélytelen embernek ábrázolták –, nemcsak lányához fűződő érzelmeit, ragaszkodását, hanem tájékoztatni vágyását olvasott könyveiről, a körülötte zajló világról, barátságairól.

Az angliai kapcsolatai iránt érdeklődő olvasó örömmel fedez fel részleteket a könyvben Guizot angliai éveiről, akár londoni gyilkosságról, akár Lord Palmerstonnal való találkozásáról akár Lord Aberdeennel való barátságáról ír. Palmerstonról írott sorai azért is érdekesek, mert ezek rokonszenvet mutatnak iránta; amikor Guizot 1865-ben értesült Palmerston elhunytáról, azt jegyezte meg, hogy ez az ember sok rosszat tett nekünk. Egyébként tudósít Viktória királynővel való találkozásáról is, leírja Regent’s parkbeli, Hyde-parki sétálásait. Angliáról általánosságban azt jegyzi meg, hogy ott a társadalmi élet egész más, mint Franciaországban. Az angolok folyton sietnek (érdekes módon most, 2003 augusztusában egyik vendégemnek ugyanez volt a benyomása); mindig rögtön el akarnak mindent intézni, s ennek az az eredménye, hogy minden percük foglalt, nincs idejük áttekinteni a fontos és kevésbé fontos dolgokat. Arra gondolt, hogy talán az angolok szellemileg kevésbé mozgékonyak, s ezért akarnak mindent egyszerre megoldani. Guizot nagymértékben buzdította leányát, hogy Európa nagy népeinek történelmét tanulmányozza. Szerinte az angol történelem nagy eseményekkel és nagy személyiségekkel volt teli. Kapott is visszajelzést lányától, hogy elkezdte történeti olvasmányait. A lány második házasságából született (még egy lány és egy fiú is) igen jelentékeny személyiséggé nőtte ki magát. Pénzt kellett keresnie, és ezért 1858 és 1897 között évente 2-3 könyvet írt, és sokat fordított.

Guizot leveleiben gyakorta emlegeti azt a házat, korábban apátságot, Lisieux közelében, nevezetesen Val-Richer-t, amelyet megvásárolt, s amely Guizot életének éppúgy középpontja lett, mint Henriette leányáénak. Amikor 1858-ban Lord Aberdeen vendége volt, s nagy szeretettel fogadták, akkor is vágyódott Val-Richer után, mégpedig úgy, hogy lánya is vele legyen. 1870-ben azt írta, hogy Val-Richer csak akkor igazi, ha Henriette is ott van.

Ez a kötet Guizot személyiségét még érdekesebbé teszi, mint amilyet eddig érzékelhettünk. Egy értékes szellemiséget e levelek emberi közelségbe hoztak.

François Guizot: Lettres ŕ sa fille Henriette, 1836–1874 (F. Guizot levelei lányához, Henriette-hez, 1836–1874). Ed. by Laurent Theis. Paris, Perrin, 1054 o.

H. Haraszti Éva