Klió 2003/2.

12. évfolyam

Ókor

Népek, királyok és Róma – Jubileumi kötet J. Tejral tiszteletére

Huszonnyolc kutató kitűnően összehangolt munkája, ritka jó példája a közép-európai tudományos együttműködésnek. Cseh, osztrák, magyar és lengyel, valamint két párizsi orosz kutató tanulmányait tartalmazza. Akinek a jubileumára készült, a csehországi (sőt régebben csehszlovákiai) római császárkori és népvándorlás kori kutatások vezető személyisége (közlik a kötetben teljes szakmai bibliográfiáját is).

A gyűjteményes kötet három részre oszlik: Római tartományok és előterük. A barbárok lakta terület. A késői antikvitás és a népvándorlás kora.

Négy magyar régész tanulmánya szerepel a kötetben, Komoróczy Balázsé a II. század utolsó harmadából származó pikkelypáncélokról, Bíró Máriáé az I–IV. századi római tartománybeli és a barbár csontfésűkészítésről (igen korszerű elemző szemléltetéssel), Borhy Lászlóé az Ammianus Marcellinus munkájában jelzett részuralkodókról és birodalmuk határairól, valamint Istvánovits Eszteré az Észak-Tisza-völgy népeiről a hun korszak előtti időszakban. Mind a négy illusztris szerző már jól ismert eddig megjelent tanulmányaik alapján. Jelen tanulmányaik olyan részkérdésekről szólnak – ami tárgyi leletek elemzéseit illeti –, amelyek kevéssé voltak kidolgozva időrendi és tipológiai oldalról. Istvánovits Eszter tanulmányához olyan – ritkán látott – rekonstrukciós térkép csatlakozik, amely a IV–V. századi kereskedelmi utak feltételezett vonalait is szemlélteti a szövegben szereplő lelőhelyek pontjain kívül. A leletanyagból kikövetkeztetett etnikai megoldásával, miszerint a mai Északkelet-Magyarország területén a jelzett időszakban szarmata-alán népesség lakott, teljes mértékben egyet lehet érteni. Még mindig nyitva marad azonban bizonyos ottani leletcsoportoknak a gepidákkal való összeköttetése. A gepidák kultúrájához köthető bizonyos szarufésű-típusok Bíró Margit tanulmányában is szerepelnek. Általában jellemző a kötetre, ami a szerkesztők igyekezetét dicséri, hogy át- meg átfedi őket a közös kutatási igény szükségessége, illetve megléte. A lehetőség szerint a magyar szerzők többsége igyekezett a Kárpátoktól keletre fekvő vidékekről származó irodalom bevonására, ami, sajnos, az utóbbi időkben eléggé alábbhagyott. Itt említjük meg a kötetnek az említett párizsi szerzőpáros által írt dolgozatát a Dnyeper-menti alánok sírleleteiről, a hun birodalmon belüli hun és gót leletanyag viszonyáról, amelyben a vonatkozó román, ukrajnai és természetesen az orosz szakirodalmat kiválóan hasznosították (ezt a tanulmányt kivételesen francia nyelven közölték, míg a többiek zöme német nyelvű – talán helyesebb lett volna az összesnek a német nyelvű közreadása). Ám, sajnos, Bóna Istvánnak a hunokról kiadott monog­ráfiáját (A hunok és nagykirályaik, Bp., 1993) – habár az nem csak magyarul jelent meg – nem ismerik, pedig jó lett volna tudnunk véleményüket a Bóna-könyvben is szereplő némely leletek általa felvetett interpretálásáról. Itt említjük meg, hogy a hunok keleti és hazai emlékanyagáról tavaly (2001-ben) Érdy Miklós orientalista (West New York) Magyarországon jelentetett meg egy kötetet.

A szép kiadású kötet méltó megemlékezés a nagynevű kutató születésnapi jubileumáról.

J. Bouzek–H. Friesinger–K. Pieta–B. Komoróczy (szerk.): Gentes, Reges und Rom. (Népek, királyok és Róma) Jubileumi kötet J. Tejral 65. születésnapjára. Brno, 2000. 250 p., számos ábra

Erdélyi István