Klió 2003/2.

12. évfolyam

Ókor

A római jog helye az egyetemes kultúrtörténetben

Amikor elsőéves joghallgatóként életem első római jog előadásán nagyra becsült professzorom, Molnár Imre a római jog zsenialitásáról, és a kultúrtörténetben elfoglalt helyéről beszélt, még nem is sejtettem, hogy a jogtudomány ezen ága nemsokára engem is rabul ejt, hiszen mindaddig – annak ellenére, hogy mindig is fölöttébb érdekelt a római történelem – majdhogynem csak annyit hallottam a római jogról, hogy nem lesz könnyű belőle levizsgázni, ha egyszer egyetemista leszek.

Úgy gondolom, hogy ez korántsem tekinthető egyedi tapasztalatnak, hiszen a római jog tanulmányozásának lehetősége többnyire csak annak adatik meg, aki valamelyik jogi kar hallgatójaként első éven kötelező tantárgyként találkozik a diszciplinával. Annak, aki – bármilyen szinten – érdeklődik a történelem, ezen belül is az ókortörténet iránt, magyar nyelven nincs igazán lehetősége arra, hogy a római joggal legalábbis az alapok szintjén megismerkedjen. E megállapítás elsődlegesen a római magánjog területére érvényes, hiszen az állam berendezkedése és működése, azaz a közjog territóriuma bizonyos mértékben már a gimnáziumi történelem tananyagnak is része. Hangsúlyozandó, hogy a római magánjog tanulmányozása és megismerése egy történész számára sem tekinthető öncélú „hóbortnak”, hiszen mindez tulajdonképpen a római mindennapok tanulmányozását jelenti. A ránk maradt korabeli forrásokban foglalt jogesetekből hihetetlenül plasztikus életképek tárulnak elénk a rómaiak életéből, és az akkori emberek között felvetődött konfliktusokról. Nagyon leegyszerűsítve ezen konfliktusok megoldását, illetve elkerülését szolgálták a római magánjog szabályai, amely szabályokból messzemenő következtetéseket vonhatunk le a rómaiak pragmatikus gondolkodására vonatkozóan is.

A fentiek miatt őszinte érdeklődéssel vettem kézbe David Johnston Roman Law in Context című könyvét. A mű a Cambridge University Press P. A. Cartledge és P. D. A. Garnsey által szerkesztett, Key Themes of Ancient History című ókortörténeti sorozat egyik legújabb darabja.

A szerkesztőknek a Key Themes in Ancient History című sorozattal, a címnek megfelelően, az elsődleges céljuk, hogy egy-egy könyvben bemutassák az ókortörténet bizonyos lényeges témaköreit, méghozzá lehetőleg olvasmányos és informatív stílusban. A sorozat darabjait – ahogy a kötet elején fogalmaznak – az ókori történelmet tanulóknak és az azt tanítóknak egyaránt ajánlják. A sorozat korábban megjelent kötetei olyan érdekes témákat járnak körül, mint például a rabszolgaság Rómában, az ókori görögök vallási élete vagy a sport jelentősége a görög társadalomban.

Az általam bemutatásra szánt könyv szerzője David Johnston a cambridge-i egyetem professzora, emellett praktizáló ügyvéd, a skót Bar tagja. Könyvével nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy – elsődlegesen nem jogászok számára – bemutassa a római magánjog legalapvetőbb sajátosságait, több helyen kiterjeszkedve a konkrét szabályokra is, méghozzá úgy, hogy lehetőség szerint a mindennapok jogéletének társadalmi és gazdasági összefüggéseire fektesse a hangsúlyt. Johnston könyve előszavában előre bocsátja, hogy tudja, műve számos kritikai megjegyzésre számíthat a történészek részéről azért, mert nézőpontja elsődlegesen jogászi, a római jogászok részéről pedig azért, mert a római jogról írott könyvek általában tankönyvek, amelyekben a magánjogi jogintézmények taglalása mellett általában nem jut hely a kapcsolódó társadalmi és gazdasági aspektusok bemutatására, és az ilyen jellegű – ha úgy tetszik ismeretterjesztő – művek szinte teljesen hiányoznak a római jogi irodalomból.

A fenti kritikák, mintegy előzetes kivédéseként, a könyv bevezetőjének első része  – megítélésem szerint rendkívül szellemesen – a What is not in this book, azaz Ami a könyvben nincs benne címet viseli. Johnston e helyütt hangsúlyozza, hogy művében távolról sem a római jognak a teljesség igényével való bemuta­tására törekszik. Nem esik szó a könyvben a római közjogról és büntetőjogról, sőt a magánjog terén is csak a klasszikus kori római jog lényeges jogintéz­ményeivel foglalkozik a szerző. Ami azonban a könyvben „benne van”, a következők szerint foglalható össze:

Az első fejezet a bevezetés címet viseli. Néhány alapvető római jogi fogalom tisztázása után a XII táblás törvény, a consuetudo, azaz a szokásjog, a praetori edictum, valamint a császári rendeletek jogforrási jelentőségéről olvashatunk. Ezt követően szó esik Róma és a provinciák közigazgatási viszonyáról, bemutatva a romanizálódás folyamatát a provinciák jogéletében.

A második fejezet kifejezetten a jogforrásokról szól, egyenként számba véve a római jogi szabályok feltalálási helyeit. E körben Johnston a jogtudósok írásairól, a kódexekről ír, és említést tesz a Pompeji és Herculaneum környékén talált töredékekről. Részletesen bemutatja a jusztiniánuszi kodifikáció folyama­tát, különös tekintettel a Digesta és a Codex összeállítására. Az olvasó meg­is­merkedhet az interpoláció problematikájával, valamint az ahhoz kapcsolódó fő kutatási irányzatokkal.

A harmadik fejezet a római családra, valamint az öröklésre vonatkozó rendelkezésekről szól. A családdal kapcsolatban bemutatja a patria potestas, és ezzel összefüggésben a hatalom alatt állók személyi vagyoni viszonyaira vonatkozó római jogi szabályok lényegét. Ugyanígy – bár dióhéjban – szó esik a házasság, az örökbefogadás, a válás, a gyámság (ezen belül részletesen a nők gyámsága) terén alkotott római jogi normákról, majd ezt követően a rabszolgaságról, illetve a rabszolgák jogi státusáról. A megszokott tankönyvi szerkezettől eltérően ugyanezen fejezetben kapott helyet az római öröklési jogról szóló rész, amelyen belül elkülönülnek a törvényes, valamint a végintézkedésen alapuló öröklés szabályai, külön kiterjeszkedve a végrendelet értelmezésével, az érvénytelenséggel, valamint az öröklési jogi vitákkal kapcsolatos kérdésekre.

A negyedik fejezetben a dologi jog szabályai tárulnak az olvasó elé. Elsőként szó esik a tulajdonjog fogalmáról, majd a tulajdonszerzés módjairól és a tulajdonvédelemről. Ezt követően Johnston elhatárolja a tulajdon és a birtok fogalmát, majd a birtok, az elbirtoklás, valamint a birtokvédelemre vonatkozó rendelkezésekről ír. Részletesen olvashatunk továbbá az idegen dologbeli jogokról, és a szomszédjogi szabályokról.

Az ötödik fejezet a Commerce, azaz kereskedelem címet kapta. E címszó alatt a kötelmi jog körébe tartozó jogi normákat találjuk. Az olvasó megismerkedhet a kötelem fogalmával, a legfontosabb kötelmet keletkeztető tényállásokkal, majd a szerződéstan néhány sarkalatos tételével. Az egyes szerződések bemutatása körében a szerző kiemelten részletezi az adásvétel, és ezen belül a jog-, illetve kellékszavatosság kérdéseit. Ezután a római bankárokról, a korabeli hitelviszonyokról, és a biztosítékok rendszeréről (személyi és dologi biztosítékok) olvashatunk. Szó esik még a tengeri kölcsönökről, a modern biztosítás előzményeiről, valamint a vállalkozás jellegű szerződésekről.

A hatodik, perjogról szóló fejezetben olvashatunk a római peres eljárás fejlődéséről. A szerző részletesen ír a formula rendes és rendkívüli alkatrészeiről, a praetor és az esküdtbíró eljárásbeli szerepéről, valamint a per lefolyásáról.

A könyv tartalmaz egy függeléket, ahol néhány, alfabetikus sorrendbe szedett alapvető jogi fogalom frappáns definícióját adja a szerző. Ezt követően egy, a fejezetek címei szerint rendezett bibliográfiai jegyzéket találunk, amely a legfontosabb művek terén nyújt eligazítást a könyvben szereplő egyes témakörök iránt érdeklődők számára.

Az utószóban a szerző Reinhard Zimmermann regensburgi római jog professzor téziseit ismertetve maga is hitet tesz a római jog további kutatásának létjogosultsága mellett, utalva arra, hogy a római jog, illetve a ius commune hagyo­mánya a közös európai tradíció egyik legfontosabb építőköve.

Úgy gondolom, hogy a bemutatott könyvvel a szerzőnek messzemenőkig sikerült az általa az előszóban megfogalmazott célt elérnie. Johnston jogász professzor létére nem törekszik a római magánjog rendszerének teljes bemuta­tására, műve tehát semmi esetre sem tekinthető római jogi tankönyvnek. Azt hiszem, a helyes minősítés az lehet, hogy a Roman Law in Context nem más, mint egy római jogi kézikönyv, ami kiváló segédeszköz lehet bárki számára, aki a téma iránt érdeklődik.  A jogintézményeknek – a társadalmi és gazdasági háttérrel együtt való – bemutatása valóban olvasmányos formában történik, és meglátásom szerint ez a fajta közelítésmód a római jog „népszerűsítésének” eszköze lehet, hangozzék is ez bármilyen furcsán. A könyvet tehát mindenkinek ajánlom, aki teljesebb képet szeretne kapni az ókori Róma gazdaságáról, társadalmáról, és arról – az emberek mindennapjait meghatározó – normarend­szerről, amit római jognak hívunk.

David Johnston: Roman Law in Context (A római jog kutúrtörténeti összefüggésekben). Cambridge University Press, Cambridge 2000.

Orosz P. Gábor