A belga–magyar kapcsolatok tizenegy évszázada

A nyilván régóta Belgiumban élő, sokat publikáló Nicolas de Kun de Kozma ebben a nagy formátumú, sok illusztrációval is ellátott vaskos kötetben egészen egyedülálló részletességgel mutatja be Belgium, Németalföld és Luxemburg kapcsolatait Magyarországgal. Valójában szinte még nagyobb időközt fog át, hiszen a Kárpát-medence brachykephal lakóival kezdi Kr. e. 5700 körül, akik később a mai belga területre is eljutottak.

Utána Nagy Károlyról és az avarokról is szó esik, azután a magyar betörésekről, ezek pusztító hatását nem tagadja, de utal arra, hogy jóval kevesebb kárt okoztak, mint a normann betörés, és az 50 magyar támadásból csak 4 érte a mai belga területet. A Magyarországon átvonuló keresztesek között is voltak németalföldiek. Részletesen szól a középkori telepítésekről, amelyekből flamand és vallon parasztok egyaránt részesedtek, ami helynevekből is kiderül (Tállya). Rubruquis a mongoloknál magyar rabszolgákkal találkozott. Szent Erzsébetnek nagy kultusza volt Németalföldön. Leánya a brabanti herceg, Henrik felesége lett. De további dinasztikus kapcsolatok is jöttek létre Luxemburgi Zsigmond alatt, a nikápolyi vesztes csatában pedig németalföldi lovagok is szerepeltek. Van Eyck Kálváriáján Zsigmond a pogányok vezéreként szerepel. A flamand festőknek általában jelentős hatásuk volt Magyarországon. A magyar aranyforint pedig jó pénznek számított itt.

Itt már átkerülünk a korai újkorba, ahol a kapcsolatok első kulcsszereplője II. Lajos özvegye, Habsburg Mária, aki hosszú időre Németalföld helytartója, ott van mellette Oláh Miklós, aki így került kapcsolatba Erasmusszal. Mária jelentős mecénás volt, egy Corvina-kódex az ő révén került Brüsszelbe, és ő tette Brüsszelt fővárossá. Igen sok egyéb humanista kapcsolat is szövődött ekkor. Nem kevés magyar járt itt, Verancsics, Báthory Kristóf, Szepsi Csombor Márton, Szenci Molnár Albert. Justus Lipsius magyar barátai közé tartozott Apáczai Csere János. Clusiust három Batthyány pártfogolta, ismert fűvészkönyvében ezért vannak magyar kifejezések.

A törökökkel folytatott tárgyalásokban nem csekély szerepet játszottak németalföldi diplomaták. Flamand festmények és faliszőnyegek nagy számban kerültek Magyarországra, Bethlen Gábor udvarába is, de azóta elvesztek.

Magyarország török alóli felszabadításában sok belgiumi hadvezér játszott szerepet (Mansfeld, Tilly, Bucquoy), de sok közkatona is (pl. vallon tüzérek). Rákóczi Ferenc húga d’Aspremont gróf felesége lett (és 1945 után egy d’Aspremont volt az első budapesti belga követ). Mária Terézia alatt is sok németalföldi tábornok szerepelt Magyarországon, hiszen Mária Terézia közös uralkodója volt a két országnak. 1741-ben csak a magyarok és a németalföldiek tartottak ki a királynő mellett. A kor háborúiban magyar huszárok gyakran eljutottak Németalföldre is. Mária Terézia kedvelt leánya, Mária Krisztina és férje, Szász-tescheni Albert nemcsak Magyarországon, de Németalföldön is voltak helytartók, éppen az 1790-es esztendők elején. Mária Terézia óta kilenc belga arisztokrata kapott Szent István-rendet. Sok magyar járt ekkor is itt, Széchényi Ferenc összeesküvést is szőtt itteni arisztokratákkal. Németalföld átmeneti visszaszerzésében magyar katonák is részt vettek, és később a franciák elleni védelemben. Több térképet közöl a szerző azokról az ütközetekről, amelyekben magyar csapatok is részt vettek, huszárok és nehézlovasok.

Ebben a korszakban következett be Magyarország újratelepítése, ebben megint jutott szerep az innen jött telepeseknek. Bánát mocsarainak a lecsapolását belgák szervezték meg (Frémont). Luxemburgiak is kerültek ekkor ide telepesként. József nádor egyik leánya, Marie-Henriette később belga királyné lett. Az 1831-es belgiumi felkelés siker volt, a magyar 1848 végül kudarccal végződött. 1851-ben sok belga üdvözölte lelkesen Kossuthot. Édesanyja Brüsszelben halt meg 1852-ben. A belgák szívesen fogadták a 48-as magyar menekülteket. Eötvös József 1852–53-ban Ostendében üdült, Jósika Miklós az emigrációt itt töltötte, itteni újságokba is írt. A szerző még azt is tudja, hol szálltak meg az emigráns tisztek Brüsszelben, ezt ugyanis a belga biztonsági szolgálat is számon tartotta. Sokáig itt élt a negyvennyolcas miniszter, Horváth Mihály püspök, később Rudolf trónörökös egyik nevelője.

Még újra szó esik a dinasztikus kapcsolatokról, József nádor leányáról, II. Lipót király feleségéről, és a belga királylányról, Stefániáról, Rudolf szerencsétlen feleségéről, aki 1945-ben agyvérzésben halt meg, oroszvári kastélyának a feldúlása miatt.

Ettől kezdve a szerző már szakít az időrendi elbeszéléssel, helyette tematikusan folytatja munkáját. Sok adatot találunk a belga tőke magyarországi szerepéről, elsőrendűen a dualizmus korában, birtokokat vásároltak fel, szénbányákat, a vasútépítésben is fontos volt a belga tőke. A külkereskedelemben Belgiumból a XX. században szőtteseket, fegyvereket, gépeket hoztak be Magyarországra, de 1938-ban már Belgium vásárolt elektromos gépeket. A magyar gazdaság 1989 előtti liberalizálódása révén 1930–70 közt a Magyarországról Belgiumba bevitt árumennyiség a duplájára nőtt.

A képzőművészetben jelentős az Esterházy-gyűjtemény megszerzése Magyarország számára, ebben igen nagy a flamand festők aránya. Meunier-nek nagy kultusza volt Magyarországon. Munkácsy Mihály felesége luxemburgi volt. Zichy Mihálynak is voltak belga kapcsolatai. 1902–34 közt sok magyar hallgatója volt a brüsszeli szépművészeti akadémiának, Kun felsorolja a neveket. A szecesszió (franciául art nouveau) mindkét országban emlékezetes szerepet játszott. Vasarelynek számos műve van belga múzeumokban.

A zenében Reményi Ede áll a kezdetnél, meg Liszt, aki 1841-ben játszott először Belgiumban, 1882-ben pedig Luxemburgban lépett fel. Hubay Jenőnek Belgium volt a második hazája, Vieuxtemps-mal tartott kapcsolatai révén is. Bartók sokszor lépett fel Belgiumban, sok belga művész interpretálta őt is. A Bartók-kutatásnak egyik nemzetközileg is elismert vezetője Denijs Dille. De Lehár és Kálmán révén a magyar operett, meg a cigányzene is ismertté vált Belgiumban.

Az irodalomban az Ómagyar Mária-siralom áll a kezdetnél, a leuveni (louvaini) kódexben fennmaradt első magyar nyelvű vers. Végül is számos kódexért és ősnyomtatványért cserébe sikerült Magyarországnak az eredetit megszereznie. Verhaeren és Maeterlinck hamar megtalálták az utat a magyar olvasóközönséghez. Az első nagyobb költészeti antológia 1972-ben Bukarestben jelent meg, az ottani magyar kiadónál. A színházi kapcsolatok sem elhanyagolhatók. A pártállam idején akadtak persze konfliktusok, de 1984-től egyértelmű volt a Nyugat felé való nyitottság.

Diplomáciai kapcsolatok bizonyos értelemben a múlt század dereka óta adódtak, az 1867-es koronázáson sok belga jelent meg, és a millenniumi ünnepségeken is. Persze a szorosabban vett diplomáciai kapcsolatok csak az első világháború után épültek ki, a háború alatt megint szüneteltek.

De éppen ekkor sok belga került Magyarországra, hadifoglyok és mások is, a háború végén nagyon féltek az oroszoktól. 1945 után a belga újságok sok hírt közöltek Mindszentyről és általában a papok zaklatásáról.

A belga kommunisták 1945 után a szocialista Magyarország mellett foglaltak állást, mások viszont látták az elnyomást. Az 1956-os forradalomnak természetesen nagy visszhangja volt Belgiumban. A magyar diplomaták a belgiumi helyzetről számoltak be, a belgák a magyarországiról, már 1948-ban felfigyeltek Kádár személyére.

Újabb fejezet foglalkozik az emigránsokkal, így elsőként a felfedező Magyar Lászlóval és kongói utazásaival. 1918 után Belgium nyújtott segítséget magyar gyermekeknek. Magyar emigránsok már a két világháború közt is jelentős számban éltek Belgiumban, bányászok, kézművesek és szellemi emberek is, több magyar egyesület alakult. A háború alatt többen közülük részt vettek az ellenállási mozgalomban. 1948-tól újabb emigránshullám jelentkezett, ahogy 1956 után is. Magyar szerzetesek jelentős szerepet játszottak a Magyar Házak létrehozásában és fenntartásában. A romániai falurombolás idején belga szervezetek erdélyi magyar falvakat pártfogoltak.

A befejezésben a közös uralkodók mellett Kun felveti a kérdést, mi volt a kapcsolatok haszna. Ezt a középkori és a XVIII. századi telepítésekben, a katonák magyarországi szereplésében és a belga tőke magyarországi szerepében látja. A kapcsolatok megindítói a Nyugat felé tájékozódó Árpádok voltak.

A kötetet a szövegben használt magyar földrajzi nevek mai megfelelőinek a jegyzéke, a szereplő földrajzi egységek (Bánát stb.) magyarázata, a katonai és egyéb terminusok magyarázó jegyzéke és a Belgiumban magyar szerzőktől megjelent, illetve a könyvhöz felhasznált irodalom jegyzéke és mutató zárja.

A bevezetőben a szerző igen sok embernek mond köszönetet, természetesen sok magyarnak, a szöveg alapján úgy tűnik, Zachar József hadtörténész nyújtotta a legtöbb segítséget.

A kötetben akadnak tollhibák (Adrássy 1876-ig közös külügyminiszter, 1879 helyett, vagy Kossúth – mindig így írja a nevet – fia László), de ezek jelentéktelen apróságok. Egy eddig kevéssé méltatott, mert nem divatos tematikát dolgozott fel a szerző roppant lelkiismeretességgel és alapossággal, így rengeteg, eddig ismeretlen vagy elfeledett tényre vetett fényt. Nagyon hasznos munka.

Nicolas de Kun: Onze sičcles de rélations Belgo–Hongroises et Luxembourgo–Hongroises (A belga–magyar és a luxemburgi–magyar kapcsolatok tizenegy évszázada). Bruxelles, 1999, Magyar Ház – Maison de la Hongrie, 384 p.

Niederhauser Emil