Csemő község Európa virágos falvainak versenyében 3. díjat kapott. Orbán Viktor miniszterelnök úrnak az Európa Tanácsban gratuláltak ehhez - aki a gratulációt továbbította a falunak -, ami nem kis dolog egy 1952-ben önállósult település életében. 1952-ig a község területén Cegléd és Nagykőrös osztozkodott. Egyházilag ma is Ceglédhez tartozik: un. "„kihelyezett lelkészség"” Önálló temploma, kápolnája nem volt, a vasárnapi szentmiséket a tanyai iskolákban tartották, de ez a lehetőség az 1950-es évek elején megszűnt.
Az 1956-os forradalom utáni helyzetet kihasználva, az egyházközség vett egy tanyát – az akkor legsűrűbben lakott részen – és átalakította kápolnává, amit a mai napig is használunk.
A falu központja azonban ettől a helytől távolabb – mintegy 3 kilométerre – alakult ki. Felépült a tanácsháza, iskola, óvoda, ABC üzlet s minden, ami egy falu életéhez hozzátartozik – kivéve a templom, mert arról szó sem lehetett. Ez országos jelenség volt: templomépítésre engedélyt nem adtak. Százezres lakótelepek épültek fel úgy, hogy templom nem épült bennük. Pedig az ember akkor érzi igazán otthon magát egy településen, ha az élőknek temploma, halottaiknak temetője van.
Az első önkormányzati választások után nyílt lehetőségünk arra, hogy templomépítésre gondoljunk. A parcellázáskor a falu közepén néhány házhelynyi üres telket meghagytak a falu tulajdonában közösségi célokra. A tervekben szerepelt, hogy felszabadulási emlékparkot létesítenek emlékművel, Lenin szoborral – ahogy az illő volt. Szerencsénkre vagy a szándék nem volt elég erős, vagy a pénz volt kevés, de ez a terv sosem valósult meg. Az évek során, az üres telkeken szép kis akácerdő nőtt. Az önkormányzat ebből a területből adott 2000 négyzetmétert templomépítés céljára.
Több tervezőtől kértünk vázlatot, igényeinket három pontba foglalva: „templomszerű” templom legyen, a kereskedelemben kapható anyagokból és egyszerű műszaki megoldások alkalmazásával lehessen kivitelezni. Ez utóbbi két feltétel költségkímélő tényező. Dragonits Tamás Ybl díjas budapesti mérnök terveit fogadtuk el. A belső tervezés is az ő munkája.
1992. június 27-én volt az alapkőletétel. Marosi Izidor püspök helyzete el a fémdobozba zárt okiratot az alapba. Ekkor áldotta meg a Rómából kapott, pápai címerrel díszített, szentévi kapu kibontásából szerzett téglát és egy terméskövet, amelyet a csemői „templomdombról” hozott a polgármester. A hagyomány szerint Árpád-kori templom állt ott, amit még a tatárok romboltak le. A téglát és kődarabot a szentély falába fogjuk elhelyezni, hogy emlékeztessenek bennünket a kétezer éves római katolikus és ezer éves magyar kereszténységünkre!
Az első két évben lendületes volt az építkezés, tető alá került a templom. Az utóbbi években a pénz hiánya miatt lelassult az építkezés, de már használjuk, rendszeresen misézünk benne. A szentély berendezése elkészült, egy majdnem életnagyságú égetett kerámia feszület és fából faragott keresztút - mely helyére kerülése előtt kiállításon volt látható a kistarcsai kórház tanácstermében - díszíti a templombelsőt. Ezek ceglédi művészek alkotásai.
Hiányoznak a padok, világítótestek, fűtés, a kiszolgáló helyiségek berendezései.
Sok felejthetetlen pillanata, eseménye volt az építkezésnek: maga az alapkőletétel, vagy amikor a Kato daru helyére emelte a földön készített tornyot. A falu lakói számára – akik fele részben katolikusok, fele részben reformátusok – bizonyára emlékezetes, amikor először szólalt meg a harang, abban a faluban, ahol addig még sosem volt harangszó… Ezek a pillanatok azok, amelyek feledtetik az építkezéssel járó gondokat.
A költségek nagyobb részét a ceglédi anyaegyház adta, sok-sok hívő egyéni adományait is beleértve. Segített a váci püspökség és egy nyugati segélyszervezet is.
Közben pedig építeni kell az „élő kövekből” épülő templomot is: a hívek közösségét. A mai világban ez semmivel sem könnyebb feladat, mint a másik templom építése. Az a reményünk, Akinek építjük, gondoskodik arról, hogy mindkét templom felépüljön és hirdesse az Ő dicsőségét.

Kiszel Mihály
plébános