A Kistarcsai Kulturális Egyesület 1996-ban, a honfoglalás 1100. évfordulójára
nagyszabású rendezvénnyel emlékezett meg, felhívva ezzel nemcsak Kistarcsa,
de a régió lakosságának figyelmét is magyarságunkra, a nemzeti tudat elmélyítésére.
A két évvel korábbi tapasztalatok és az akkori események pozitív visszhangja
tükrében az 1848-as forradalom és szabadságharc 150. évfordulója tiszteletére
az eseményhez kapcsolódó rendezvényt tartottunk. Célunk az volt, hogy a
résztvevő gyerekek és a hozzájuk közel álló felnőttek is tanulmányozzák
és ezáltal nagyobb ismeretre tegyenek szert a múlt század közepén élt magyarság
szabadságáért vívott küzdelméről, mindennapos tevékenységéről, kultúrájáról,
szokásairól.
Az 1998. szeptember 26-27-én megrendezésre került program elsődleges
helyszíne a Kistarcsa központjában található Ifjúság tér volt. Itt a XIX.
század közepét idéző, az akkori Magyarországra jellemző hangulatot teremtettünk,
amibe természetesen beletartoztak a harci életmóddal együtt járó, a tábori
élettel, a csatákkal kapcsolatos körülmények és mozgások is. Meghívtunk
olyan szakembereket, akik régi mesterségeket mutattak be és bevonták a
gyerekeket is a kézműves foglalkozásokba.
A harci hangulatot a huszárok és tüzérek megjelenése idézte elő. Az
ágyúismertetésen mind a 6 löveget megszólaltatták. A Kerekegyházi lovas
bandérium és tüzér üteg mellett kistarcsai huszárok is részt vettek a színpompás
felvonuláson. A karusszel zenére történt bemutatása ló és lovasa összeszokottságáról
tanuskodott. A csatajelenetben ismét megszólaltak az ágyúk, a huszárok
pedig rohamoztak, de emberéletben nem esett kár.
A Pannónia néptánc együttes tagjaira alapozva toborzást tartottunk,
melynek során több helyszínre elvonult a huszárokból, zenészekből, legényekből
és lányokból álló, korhű jelmezbe öltözött csapat. Pannóniás fiúk házánál
eljátszották a toborzást, miután a legény szüleitől, mátkájától búcsúzva
csatlakozott a menethez. Ezeken a helyszíneken meg is vendégelték a csatába
készülőket. Az Ifjúság térre érve már a kiképzés nehézségeivel is megismerkedhettünk,
természetesen mindezt mókás formában adták elő táncosaink és a nagyon jó
hangulatot teremtő Jánosi zenekar tagjai. A nagy jókedvben táncra perdült
a tér apraja nagyja.
Az említetteken kívül mindkét napon számos más esemény is történelmi
hangulatot ébresztett az Ifjúság téren felállított szabadtéri színpadon
és környezetében.
A rendezvénybe aktív közreműködőként igyekeztünk bevonni a környező
települések (Árpádföld, Cinkota, Csömör, Kerepes, Mogyoród, Nagytarcsa)
iskolásait is. A készség mindenhol megvolt, de objektív okok következtében
végül - a két kistarcsai iskolán kívül -Cinkota, Csömör és Nagytarcsa gyerekei
vettek részt a szervezett programokon.
Iskolák közötti - ami településeket is jelent, hisz Kistarcsán kívül
minden érintett területen csak egy iskola működik - versenyre hívtuk fel
a gyerekeket. A feladatok egy részét a kétnapos program keretében kellett
teljesíteniük, ezenkívül pályázatokat is kiírtunk, melyek a résztvevőktől
hosszabb és alapos kutatást, valamint körültekintő alkotó munkát igényeltek.
Az alábbi pályázatokat hirdettük meg:
1. A szabadságharchoz kapcsolódó irodalmi alkotások
2. A szabadságharc korát idéző képzőművészeti alkotások
3. A szabadságharc idején használatos tárgyak elkészítése.
Mindhárom kategóriában sikerült felkeltenünk a gyerekek érdeklődését.
A beérkezett műveket az adott területet jól ismerő szakemberek bírálták
el.
A kétnapos vetélkedő is több részből épült fel:
1. Szellemi vetélkedő
2. Dramatikus játék előadása
3. Ügyességi feladatok
A szellemi vetélkedőt az ezen a téren már nagy tapasztalattal és gyakorlattal
rendelkező Major László vezette. A gyerekek és maga a zsűri is nagyon élvezte
a változatos feladatok játékos megoldhatóságát.
A dramatikus játékhoz előre megadtunk témaköröket, de csak a helyszínen
derült ki, hogy ezek közül melyik csapatnak mit kell előadnia. A gyerekek
alapos témaismeretét és persze szereplési készségét is igazolják a frappáns
bemutatók.
Az ügyességi feladatokkal való megbirkózásra a második napon került
sor. A tanulók egy túra keretében - melynek útvonala Kistarcsa határának
igen változatos részein (patak, domb, szurdok...) volt kijelölve - kapták
a feladatokat, szám szerint hetet. Volt átkelés patak fölött, két
fa közé kifeszített kötélen. Az utánpótlás szállításnál egy zsáknyi terhet
kellett eljuttatniuk a következő hadszíntérig, ahol egy ágyú dombra való
felhúzása volt a feladat. Ha a célba lövésen is túljutottak, mehettek célba
döfni dzsidával (bekötött szemmel, tökre). Arra is kíváncsiak voltunk,
hogyan tudnak megülni egy lovat, de a hordólovaglásban is bizonyítaniuk
kellett.
Mivel annak idején a szabadságharcban résztvevőknek az élelmezéséről
is gondoskodni kellett, mi is felállítottunk minden csapathoz egy 3 fős
hadtáp testet, melynek feladata a második napon „harcoló” csapattársak
ebédjének megfőzése volt. Ez valamilyen egyszerűen, szabadtéren elkészíthető
étel lehetett. A főzőversenyt is pontoztuk és beszámított az összegzésnél.
A hadtáposok az első napon kültéri feladatokat kaptak, pl. meg kellett
keresniük egy titkos ügynököt.
Ugyancsak értékeltük a ruházatot és a felszerelést. A gyerekeknek a
korra jellemző, de kis költséggel, házilag elkészített öltözékben kellett
megjelenniük.
A kétnapos vetélkedő eredményhirdetését követően minden csapat koszorúval
tette tiszteletét a polgármesteri hivatal falán elhelyezett, a szabadságharc
emlékét idéző márványtáblánál, mely előtt cserkészeink álltak díszsorfalat.
A nagyszabású programban több száz gyerek aktív tevékenységére került
sor. Mellettük természetesen szükséges volt pedagógusok, szülők, szervezők
és más felnőtt segítők közreműködése is.
Úgy érezzük, hogy a változatos, látványos programok maradandó élményben
részesítették mindazokat, akik akár aktív résztvevőként, akár csak érdeklődő
szemlélődőként részt vettek a két nap bármely eseményén. Itt nem kizárólag
a kistarcsiakra gondolunk, mert célunk volt a région belüli települések
összefogásra serkentése is, ami az önkormányzatok szintjén most még elég
nehézkes, de bízunk benne, hogy a 2 éve megkezdett kulturális kapcsolatok
kiépítése elősegíti a kontaktusok kialakulását, a felnövő generáció pedig
már eleve kistérségi keretekben fog gondolkodni és nemcsak a kultúra területén,
hanem a gazdaság, a környezetvédelem, a területfejlesztés és minden más
olyan vonatkozásban, melyek összességükben az itt élők életkörülményeinek
javítását eredményezik.
Reméljük, ezzel a rendezvényünkkel is sikerült felébresztenünk illetve
elmélyítenünk Kistarcsa és a környék lakosságának magyarság érzetét.
Kereszti Ferenc