Bár a cím az egyik keresztény felekezet helyi életének ismertetését ígéri, az első megemlítendő esemény 1998-ból mégis a már több, mint tíz éves múltra visszatekintő, és ebben az évben is megrendezett ökumenikus imahét. Január negyedik hetének estéin különböző felekezetek igehirdetői (baptista, evangélikus, pünkösdista, római katolikus és református) szolgáltak a szintén ökumenikus összetételű gyülekezetben. Úgy gondolom, hogy jót tenne a kölcsönös megértésnek, ha a résztvevők köre tovább bővülne és - más településekhez hasonlóan - Kistarcsán is valamennyi keresztény közös ünnepe lenne ez a hét, pl. kölcsönös templomhasználattal...
Az idei imahétnek volt egy különlegessége is. Az első napon, január 18-án az őrbottyáni egészségügyi gyermekotthon küldöttségét látta vendégül gyülekezetünk. Az ottani lelkész igehirdetése után az otthonban ápolt testi-szellemi fogyatékos „gyermekek” adtak egy rövid műsort. A gyermekek megjelölés azért idézőjeles, mert nem ritka az otthonban a 30-40 éves ápolt sem. Különösen megható volt az egyik fiú szívből szóló és megszólító erejű versmondása. Itt kell még írnom arról is, hogy néhány gyülekezeti tagunk rendszeresen ellátogat Őrbottyánba, hogy személyes jelenléttel, munkával, illetve adományokkal segítsen. Egy idős asszony pedig a nyáron több napon keresztül ott lakott és dolgozott.
Minden év Pünkösd vasárnapján jelentős esemény gyülekezetünkben a konfirmáció. Az idén tíz 14-16 év közötti fiatal tett fogadalmat. A konfirmandusok előkészítése hetente zajlott a gyülekezeti házban. Ugyanitt a tanév során hittanórák is voltak, s amit különösen szeretnék kiemelni, az ifjúság két csoportja is e helyen jött össze péntekenként. Lelkésznőnk kezdeményezésére havonta egyszer egy ún. Baba-Mama kör is működött. A kisgyermekükkel otthon levő édesanyák beszélgettek egymással Bibliáról és közös témáikról, miközben gyermekeik is itt hancúrozhattak. Hetente két alkalommal tartottunk bibliaórákat: kedden este elsősorban az aktív dolgozók, szerda délután pedig  a nyugdíjasok számára.
Június folyamán sikerült elvégezni - a gyülekezet adományainak, az önkormányzat segítségének és egy szobafestő társadalmi munkájának köszönhetően - a lelkészlakás részleges felújítását.
Július közepén immár harmadik alkalommal került sor a gyülekezeti táborra. A színhely ezúttal Tótvázsony volt. Mint az előző két évben, most is mintegy hatvan különböző korosztályhoz tartozó személy töltött együtt öt napot sok-sok énekléssel, bibliai témájú beszélgetéssel, játékkal és kirándulással. Ez a gyülekezeti tábor egyszerre szolgálta a pihenést, egymás jobb megismerését és néhány fontos kérdés (keresztelés, konfirmáció, házasságkötés, házastársi viszony, súlyos betegek és gyászolók lelkigondozása) közös megbeszélését.
Ökumenikus témával kezdtem, s nem csupán a keretes forma kedvéért, de azzal is fejezem be. Szeptember 27-én este ugyanis kistarcsai katolikus és református, valamint csömöri és nagytarcsai evangélikus fiatalok részvételével ökumenikus ifjúsági istentisztelet színhelye volt templomunk. Bár a részvevők száma némileg alatta maradt a várakozásoknak, a közös Istenre figyelés áhítata, a közös éneklés, majd az istentisztelet utáni zsíros kenyér melletti ismerkedés hangulata nemcsak bőséges kárpótlás volt, de arra ösztönözte a fiatalokat, hogy a kezdeményezés folytatásában is megállapodjanak.
Nyilván sok minden kimaradt ebből a vázlatos visszatekintésből, ám reményem szerint arra elegendő ez a pár sor, hogy a gyülekezet életét eddig nem ismerők is megsejtsenek valamit abból, hogy milyen dolgok történhetnek, milyen gondolatok szólalhatnak meg a gyógyszertár melletti kis templomban, illetve a vasárnaponként ott találkozó közösségben.

Koczó Pál
református lelkész