Az 1984. évi Régi Zene Fesztivált követően immár országos hírű együttes magvát blockfőtekvintett alkotja, amely különösen a mélyebb regiszterű (tenorkontrabasszus) hangszerek használatával jelentett újszerű, egyéni profilt a magyar együttesek között. A blockfőtekvintett néhány vonóshangszer csemballó és lant, valamint ütőhangszerek egészítik ki, de használnak olyan hangszerritkaságokat is, mint a görbekürt, cortholt, zink, rauschpfeife, cornarmus stb. Az együttes repertoárját elsősorban a XVI-XVII. század németalföldi, angol, olasz, spanyol táncdarabok alkotják. Sokszínű hangszerelésben játsszák Susato, Phalese, Praetorius, Holborne Brade stb. műveit, de fontos feladatuknak tekintik a régi magyar zene előadását is.

    Előadásmódjukban felelevenítik és szívesen alkalmazzák e korok mindennapos gyakorlatát, a gazdag díszítéstechnikát és az improvizációt. Ars poeticájukat, művészi célkitűzéseiket így foglalta össze az együttes vezetője, Pálinkás Albert:
   “Mindnyájunkat mindig is érdekeltek a zenének olyan területei, amelyek jóformán ismeretlenek számunkra, és persze a közönségnek is. A mai zenehallgatók jobban ismerik a modern zenét ezért nem titkolt szándékunk tehát felfedeztetni velük a régi korok muzsikáját, mert nem is gondolják, mennyire változatos, izgalmas és tartalmas. Szeretnénk tehát eleven élménnyé változtatni a zenetörténet száraz lapjait, megmutatni mennyi igaz emberi érzés fűtötte a több évszázaddal ezelőtt élt ismert és ismeretlen mestereket, és bebizonyítani, hogy ez a zene, ez a művészet épp oly emberközpontú, mint az újabb koroké.”