KÖNYVAJÁNLÓ

KRÚDY GYULA: PALOTAI ÁLMOK ÉS MÁS ELBESZÉLÉSEK

Ister

Az Ister Kiadó ezer forint alatti árakon megvásárolható Ister Magyar Klasszikusok sorozatának új kötete nem szürke szériába illeszkedik. Legutóbb Cholnoky Viktor és Juhász Gyula válogatott írásait adták ki, 2000-ben Ady, Ambrus Zoltán, Czóbel Minka, Madách, Thury Zoltán, Tömörkény, Szenczi Molnár Albert műveinek kiadását tervezik.

A Krúdy-életműből most a Palotai álmok című kisregényére és tíz novellára esett a választás. Ha olvastuk is, olvassuk újra az álmoknak ezt a Krúdy-költészetét. Már a fejezetcímek oly hívogatók: Szekszti kisasszony álma, A fekete lovas, A zöld fátyolos csatája, Az ezüstsarkantyús dáma, Az álmok nem hazudnak, A szökés. Ki az, aki megszökteti Szekszti (szexti!) kisasszonyt? “Péter Pál, akivel a következő lapokon még gyakran találkozik az olvasó, foglalkozására nézve semmittevő volt. Nevezhetném őt báró Péter Pálnak, gróf Péter Pálnak; ráfoghatnám, hogy költő, művész vagy bölcsész, sőt megtehetném akár nagy utazónak, aki a világ körüli útját előkészíti és jelenleg a vasúti és hajózási kalauzokat tanulmányozza, a szelet, amely az indiai óceánon kedvező vagy kedvezőtlen, vagy a vasúti összeköttetést Bombayból az ország belsejébe; de soha sem találnám el az igazat annyira, midőn azt mondom, hogy Péter Pál egy nagy senki volt és semmit sem csinált.”

És hogy festi kedves Krúdyját Márai? “Lila tintával írt, sűrűn rótt, apró betűkkel. Kézírása szabályos volt, semmi nem árulta el a külzeten a műgondot és viaskodást, mellyel e sorok készültek. Halála után rövid időn át a mély csönd ködfüggönye fedte el nevét és művét. E csön-

tően tudatos író volt. Tudta, hogy az irodalom mindenekfölött égi üzenet. A valóságot feldolgozzák és hűségesen kifejezik a statisztikusok is. S éppen ez az író, aki talán minden kortársánál többet, kegyetlenebbet és megbízhatóbbat tudott az emberi élet valóságáról, a téveszmékről, melyek gyilkos kórnál is hatékonyabban pusztítják az emberek életét, a szerelemről és fönségről, az ételekről és a pénzről, a magyar tájakról és a magyar lakóházak titkos szokásairól, a magyarok, svábok, ruszinok, szlovákok, rácok életformáiról, éppen ez az író tudta azt is, hogy a valóság csak akkor teljes, ha megkeressük a zenei tartalmat az élet tömpe és vaskos tüneményei mögött. Mondataiban úgy sugárzik ez a néma zene, mint a villanyosság a világűrben. Akárhol nyitjuk fel könyveit, minden oldalon, minden sorában érezzük ezt a tikos áramot. Most a szerelem villanyütése ad szikrát, most a magyar ősz esőzése kezd szólani, mint egy alvilági zenekar, most a tél kurjongat.”

Olvassunk bele Vörös István kitűnő utószavába is (A gyengébb lét közelében):“»Istenem, vajon mit fogok álmodni!« – így sóhajt Szekszti kisasszony, a palotai álmok megálmodója a regényben. Krúdy Gyula műveiben gyakran a valóság olyan aspektusainak vizsgálatára vállalkozik, melyek az anyagelvű világ felségterületén kívül esnek. Ahogy ő látta a világot, abban az anyagelven kívül szerepet játszott még egy-két elv. Ilyennek mondható ebben a könyvben az álom-elv. Egy igazi író, márpedig Krúdy olyan igazi író, akire bátran használhatjuk akár a költő nevet is – mondatai kiemelhetők és önállóan versbe tördelhetők lennének –, egy igazi író előbb-utóbb szembesül azzal a felismeréssel, hogy a világot nemcsak a fizikai törvények mozgatják. Pontosabban: meglehet, hogy mozgatni csak a fizikai erők mozgatják, de a mozgásnál bonyolultabb jelenségeket már más is szabályozza.”

Előszó és utószó, a kisregény és a novellák (Egy régi uraság pesti utazása, A folyóparton, Rumfy [rumfi!] Artúr, Francia négyes, Árvalányhaj, Roncsy [roncsi!] úr, Zoltán estéje, A százgalléros, Régi pesti fametszet) mind méltók Krúdy Gyulához és a válogatás igényességéhez. Jó olvasást hozzá!