Vezér Erzsébet

CS. SZABÓ LÁSZLÓ LEVELEI

1971 tavaszán londoni utam során interjút készítettem Cs. Szabó Lászlóval, akivel már régebben leveleztem, amióta elküldtem neki az Irodalomtörténet 1969. évi 1. számát, melyben Hangmúzeum az irodalomtörténet szolgálatában címû cikkemben közöltem Cs. Szabó beszélgetését Babits Mihállyal. A beszélgetést primitív viasz (röntgen) lemezre rögzítve még a Múzeumkertben-volt Széchényi Könyvtár pincéjében a Babits-hagyatékban találtam. A lemezt Babits felesége, Török Sophie készítette, volt rajta még több íróhang is, többek közt Karinthyé, Szabó Lõrincé, Halász Gáboré stb. A lemezt egy hangmérnökkel megtisztíttattam és így küldtem el Cs. Szabónak. Ezt köszönte meg 1969. november 20-i levelében.

Említett cikkemben közöltem vele, hogy 1963-ban, mikor a Petõfi Irodalmi Múzeumba kerültem, hangtárat kezdeményeztem, melybe az évek során sok értékes interjú és íróhang került.

Ezek után, mikor 1971-ben Londonba utaztam, találkoztunk a Piccadilly Circus sarkán, ahol ismeretlenül is megismertük egymást. Majd a elkezdtük az interjút, mely teljes szövegével megjelent 1984-ben Cs. Szabó halálakor. Most csak összefoglalom.

Elõször József Attiláról kérdeztem. Elmondta, hogy mikor Attila Döntsd a tõkét címû kötete megjelent, melyet az akkori kormány azonnal elkobzott, közös barátjuk, Németh Andor segítségével kérte a könyvet. Attila el is vitte neki, de nem volt hajlandó dedikálni, mert féltette Cs. Szabót , hogy baja lehet belõle. Õ ugyan nem félt, de Attila konok volt, és hosszas rábeszélésre is csak a nevét volt hajlandó beírni. Késõbbi könyveit már kedvesen dedikálta. Elmondta azt is, hogy valóban viharszünet volt, mikor József Attila egyszer saját hangján mondta verseit a rádióban, de mások többször mondtak tõle verset, többek közt Bajor Gizi is.

Megtudtam, hogy a harmincas években Radnóti Miklóssal és Attilával közösen terveztek egy európai költõk antológiáját. Idõközben Attila, mint tudjuk, kiesett a hármasból, és bevonták Faludyt is. Az õ nevén jelent meg végül az antológia.

Elismeréssel és szeretettel beszélt Kozma Miklósról, a rádió akkori elnökérõl, aki szélsõjobboldali érzelmû volt ugyan, de akinek sohasem volt kifogása az ellen, hogy baloldali vagy zsidó író szerepeljen a rádióban. Nagyon nehéz körülmények közt élt özvegyének a nyolcvanas években szereztem csekély nyugdíjat az Irodalmi Alaptól.

Radnótit a Bristol kávéházban, a Nyugat asztalánál ismerte meg, vele és Vas Istvánnal is nagyon jó barátságba került. Radnótiról a következõket mondta: „Nagyon szerettem Radnótit·, rendkívül mély érzésû, nagyon alapos fiú volt. Fiúnak nevezem õt, fiatalabb volt nálam, és volt benne valami furcsa fiússág, gyerekesség, és ugyanakkor nagyon felnõtt volt. Úgy értem, hogy nagyon komoly fiú. Egyesítette magában a diáknak és majdnem… majdnem a szentnek a jellemvonásait. A komoly diák és nagyon mély érzésû szent. Nagyon tiszta ember volt."

Elmondta, hogy közgazdasági egyetemet végzett. 1927-ben jelentek meg elsõ írásai. Beszélgetésünkkor önéletrajzát is tervezte, de úgy tudom, hogy nem írta meg. Mûveibõl viszont azért kikerekedik életének története.

Nagyra értékelte Németh László Nyugat-tanulmányát, mivel merte bírálni Babitsot, Az európai irodalom történetét, melyet Cs. Szabó sem tart sikeres munkának.

Ma már kevesen emlékeznek Kaczér Vilmos lapjára, A Tollra. Egyik irodalmi lexikonban sincs benne. Pedig ott zajlott Kosztolányi Ady-revízió címû írásának híres vitája. Kaczér bácsi kedves alakja volt a korabeli irodalmi életnek, sok anekdota járta róla. Cs. Szabó a következõt mondta el: Kaczér bácsi bemegy a Bucsinszky kávéházba. Ott ül Jézus Krisztus. Odamegy hozzá, és azt mondja: „Mester, a Hegyibeszéd remek." Én a következõt mondtam el Cs.-nek: Kaczér bácsi bemegy a Japánba, és odamegy József Attilához: „Mit ír, József úr?" - kérdezi. „Verset" - feleli Attila. „Gyönyörû lesz, József úr!" - feleli Kaczér bácsi.

A Szép Szó - Válasz vitával kapcsolatban elmondta Cs. Szabó, hogy õ a Válaszban írt, mert nagyon szerette Sárközit.

Végül átadta nekem a Magyar versek Aranytól Adyig címû antológiát, melyet nagyon nehéz körülmények közt állított össze Rómában, majd Angliában, ahol meg is jelent.


Cs. Szabó László

KEDVES ERZSÉBET!

Tisztelt Asszonyom, 1969. márc. 24.

Igen nagy érdeklõdéssel és meghatva olvastam az Irodalomtörténet 1. füzetének Dokumentum rovatában a Hangmúzeumról szóló cikkét. Hát valami mégis megmenekült az óriási romhalmazból. Mindenestül elpusztult például az a sorozat, amit boldogult feleségem (1) készített „Írók a dolgozószobában" címmel. Hunyady Sándor, a Royal szálló lakója a - Gellért hullámfürdõt jelölte meg dolgozójának, ott is készült el a riport, elragadó volt.

Kevés cikk érintett közelebbrõl. 1935 júniusa és 1944. március 19. közt voltam a Rádió irodalmi vezetõje (a német megszállás napjáig), a cikkében említett valamennyi fölvétel bölcsõjét részben én ringattam. Nem reméltem, hogy Apollón õrjöngõ nyílzápora egy-két gyermeket elvétett vagy szándékosan megkímélt.

Kezét csókolja Cs. Szabó László


Tisztelt és kedves Asszonyom, 1969. aug. 16.

Nagy örömet szerzett, szívbõl köszönöm. Eddigi munkásságának hiányos ismeretében is reméltem, hogy megírja Ady életrajzát. Hivatottnak tartottam rá. A napokban megérkezett az elképzelt könyv.(2)

Nemrégen jöttem meg szabadságról s néhány munkát záros határidõre kell leszállítanom.
S az írás, ráadásul, egy ideje nehezemre esik. Annyira igénybe vagyok véve, hogy csak valamikor szeptember derekán jutok a könyv elolvasásához. Olvasgatni most is tudnám, de egy végtében, figyelmesen akarok átmenni rajta. Alig várom. Azon kevés hazai könyvek közé tartozik a munkája, amely igazán érdekel.

Köszönöm szépen a figyelmét. A Világszövetséget is értesítettem az átvételrõl.

Sok szíves üdvözlettel és tisztelõ kézcsókkal Cs. Szabó László


Kedves Asszonyom, 1969 nov. 2.

Megrendülten köszönöm a hangszalagot.(3) Egyidejûleg köszönetet küldök a M. Világszövetségének is. Utasítás nélkül érkezett a szalag; csodálatosképpen mindjárt az elsõ kísérletnél a megfelelõ forgási sebességre álltunk be a visszajátszó géppel. Az a gyanúm, hogy a BBC-ben tovább lehet tisztítani a szalagot s föl is lehet erõsíteni. Persze így is ritka értékes dokumentum: milyen szép, tiszta hit sugárzik az átvágott torkú ember szavaiból. Közben fölfedeztem egy mikrobarázdás lemezt, amelyen - többek közt - rajta van az Esti Kérdés, tudomásom szerint az egyetlen versfölvétel a költõ hangjával. Én készítettem vele a Sándor utcában s azt hittem mostanig, hogy elveszett. Kértem a Szövetséget, hogy - ha tehetik - számlamelléklettel küldjék el; az lenne a legsimább megszerzési mód.

Szeptemberben elolvastam az Ady könyvét, érdekes is, alapos is, rokonszenves is, csak jót mondhatok róla. Viszont õszintén megmondom, hogy a vallomások Adyról(4) lehangolt, elég sok köztük a lapos vagy erõltetett „vallomás". Dehát vajon a fiataloké-e Ady? Ahogy õ képzelte. Én megtagadtam fiatal koromban. S legtöbb nemzedéktársam is. Azóta rég magamhoz tértem. Sok kivetni való, gyenge verset írt, mint a legtöbb nagy magyar költõ, Arany kivételével. De amikor igazi Ady verset ír, Úristen, mekkora! A század költõi közül mégis leginkább az õ sorait hordjuk magunkban.

Mellékelem egy cikkemet, 1966-ban publikáltam. Talán érdekli.(5) Az is lehet, hogy ismeri: eljutott valahogy a Múzeumba. Még cikkeknek is megvan a kiszámíthatatlan sorsuk, nemcsak könyveknek.

Még egyszer szívbõl köszönöm a figyelmét.

Kezét csókolja tisztelõ híve Cs. Szabó László


Kedves Erzsébet, 1971. jún. 30.

még egyszer szívbõl köszönöm a péntek délutáni együttlétet. S a megelõzõt is, az olasz étkezõben. Szívbõl megkedveltem magát.

Örülök, hogy jó zsákmánnyal tér haza. Remélem, Attila pszichológusa csakugyan megírja tanulmányát a Naplóról.(6) Azt még szeretnem megérni. (S persze még egy-két egyebet is.)

Nyilván csalódik, hogy ceruzával írtam le a versemet a Múzeumnak. De csak ez hiteles.(7) Közlöm az irodalomtörténésszel: leveleket kizárólag gépen írok. Száz számra évente. Csak a megszólítást és a köszöntést kanyarítom hozzá golyós tollal. Minden nyomtatásra szánt dolgomat, kicsit, nagyot ceruzával írok, ákom-bákom nagy betûkkel. Az elsõ fogalmazáson HEMZSEGNEK a javítások. Következik a második leírás, megint ceruzával. Abban is elég sok a javítás. Jön az elsõ áttétel gépírásban. A gépírásos tisztázatot aztán megint letisztázom vagy letisztáztatom. Ami az emberek szeme elé kerül nyomtatásban, az a negyedik v. ötödik szöveg, egészen ritkán (ha szorít az idõ) a harmadik. Mihelyt megjelent az írás, eltüntetem a nyomokat: a végleges tisztázat kivételével mindent megsemmisítek. De az a tisztázat mindig gépelt, tehát semmitmondó. Tintát sohase használok, golyóstollat egy-két sor erejéig. Hitelesnek csak a ceruzaírást tekintem, azért másoltam le így a verset.

Nagyon örülök, hogy megismerhettem s hálásan: köszönöm a beszélgetést. Persze nemcsak azt, amit hangszalagra mondtam.

Kezét sokszor csókolja Cs.


Kedves Erzsébet, 1971. aug. 8.

nagyon szépen köszönöm július 24-én írt levelét s a visszaküldött fényképeket.

Ugyancsak köszönöm, nagy hálával, Ady prózájának VIII. kötetét s a kedves dedikációt. Egyelõre önzetlenül olvasgatom, kizsákmányolási szándék nélkül, a maga munkájában gyönyörködve. Sokat ártott a politika a tudománynak minden oldalon ebben a században, de nem tudta egészen tönkretenni; maga az egyik tanú, hogy úgy IS ápolhatják tovább, mintha csupa bölcs és igazságszeretõ mandarinból állna a világ, õk lennének uraink s egyben olvasóink! No, álmodozzunk a borsón térdepelve.

Gyömrõi Edittel történt találkozásuk s beszélgetésük rövid beszámolóját természetesen olvastam az ÉS-ben. Többeknek feltûnt a zárómondat, még egy magyarországi levél is megemlíti.(8) Figyelmes az olvasó.

Nagyon nagy érdeklõdéssel várom a cikkben említett részletes és tudományos feldolgozást. Felfújni nem lehet, azt tudom. Hát akkor várok rá szépen s abban a reményben, hogy küld majd egy példányt a folyóiratból.

Igen-igen jó emlékeket õrzök két találkozásunkról. A folytatás reményében

igaz szeretettel üdvözli Csé


Kedves Erzsébet, 1972. márc. 28.

nagyon szépen köszönöm az Irodalomtörténet 1971/3. számát, pontosabban a Maga által csodával határos módon megszerzett Dokumentumot Gyömrõi Editrõl és Attiláról. Régesrégen elolvastam, nem is olvastam, nyeltem, rögtön megérkezése után, de aztán a postamunkáim (a fene tudja: miért az mindegyik) hátráltattak az illendõ gyors köszönetben. Nem tudom az idejét, mikor került nyilvánosságra ehhez mérhetõ izgalmas és felvilágosító anyag. Gy. E. tudtommal azóta is hangoztatja hévvel és hittel, többeknek, hogy nem volt az szerelem! csak orvos és beteg közötti szabályos viszony, egészen tipikus, mindig így szokott lenni stb. stb. Tiszteletre méltó hamisjátékos. Attila halálosan szerelmes volt s az átélt kínokból, a valóságosan kihordott szenvedésbõl megítélve olyan mindegy, hogy miféle minõségben, mint beteg-e, mint õrült-e, mint férfi-e, mint költõ-e, mint hím-e… Kár folytatni. Gy. E. példásan viselkedett, korrektül, a tudományos etika parancsa szerint, de kerülni, sõt tagadni a szót, a szerelmet: pszichoanalitikus képmutatás, a mesterségben tökélyre fejlesztett öncsalás, még ha csakugyan õrült állapotban tombolt is a szenvedély az egyik félben. Hogyne, orvos és paciens viszonya volt köztük s azonfelül férfi és nõ viszonya is, amelyben a férfi volt a fogoly s a nõ a közömbös kívülálló. Õ csak az elõbbi kapcsolatról hajlandó tudomást venni. Nemcsak a világ elõtt, hanem önmagában is. De ismétlem: ez a hit és hitetés végsõ soron: szemforgatás. A tudatalatti világ búvárainak saját mélytudatában! Fantasztikusak a levelek s a hozzájuk fûzött negatív mese a „félreértések eloszlatására".

A napokban jelent meg az Irodalmi Újság márc.-ápr.-i száma s benne Ignotus Pál kitûnõ cikke, Bolyongás közben,(9) a középsõ rész ezzel a Dokumentummal és személyes emlékekkel foglalkozik; tapintatos és tisztelettudó, amit Gy. E.-rõl említ: tudomásul veszi álláspontját s úgy tesz, mintha osztaná. Közben kisül az igazság, a férfi szenvedése.

Elsõ feleségem, Kati(10) féléves kinttartózkodás után hazatért s jövõ évig nem jön ki újra. Emlékszik, beszélgettünk róla. Végtelenül derék, okos, buzgó teremtés, lelkiismeretes és tele van szolgáló készséggel. Nagyon kevés a nyugdíja, muszáj, hogy valamit hozzá keressen. Kérem, gondoljon rá; azt hiszem, használhatná külsõ, kutató munkában. S nemcsak a pénz számít, hanem a szellemi elfoglaltság is, az még jobban, mint a pénz.

Már nem tudom, megköszöntem-e a jó pár hónapja küldött Ady próza-kötetet? Ha igen, megteszem még egyszer s szívbõl köszönöm újabb figyelmét is.

Remélem, hamarosan újra látom idekint.

Kezét sokszor csókolja Cs.


Kedves Erzsébet, 1972. nov. 24.

Igen nagy kéréssel fordulok magához. Nem is eggyel, kettõvel.

Irataimat rendezve, meghökkenve rájöttem, hogy hiányzik az a tavalyi füzet, amely közölte levelezésemet Attilával a rádiószereplésérõl. Meg tudná szerezni, el tudná küldeni? Nagyon kellene. Mea culpa, mea maxima culpa. Megvolt, de nyilván kölcsönadtam valakinek.(11)

A másik kérés könnyebb. Az Irodalomtörténet idei 1. száma publikálta Gachot emlékezéseinek a folytatását.(12) Ebben igen melegen ír Zoltánról(13) s rólam, hajdani barátságunkról. Zoltánnak megvan a füzet, a szerzõtõl kapta, nála olvastam. Kérem szépen, küldje el.

Közben megismertem Gy. E.-t. Igen jó estét töltöttünk együtt, I think it was a big success. Legalább is számomra. Akármilyen öreg és megviselt, érzõdik a régi tûz, a veszedelmesen vonzó nõ, aki volt vala a költõ életében. Soha senki nem tud igazságot tenni a perben - s most már fölösleges is -, hogy jól kezelte-e? Én szkeptikus vagyok két irányban is: nem bíztam soha a pszichoanalízis gyógyító hatalmában (de felvilágosító szolgálatában már igen, kellõ fenntartással); ám ismerve a beteget, abban se bíztam, hogy bárki bármilyen kúrával segíthetett volna rajta. Halála óta valamit javult a helyzet, porokkal kísérletezik a tudomány. Nem sokkal jobb az eredmény, de a kúra ártatlanabb.

Gy. E. kissé bizalmatlan volt eleinte. De csakhamar kiderült, hogy sohase tartoztam a Szép Szó köréhez, ellenkezõleg: a lappal eléggé hadilábon álló Válasznak írtam. Erre szemlátomást, percek alatt fölengedett. Meg is mondta, miért. Máig neheztel rájuk a „rágalomhadjárat"-ért. Hogy még betegebbé tette a költõt - honoráriumért. Úgy látszik, máig õrzi a csöndes sértettséget Ignotus Pali, Hatvany Berci és Fejtõ iránt. Ezt vettem ki a szavaiból. Amelyeket ironikus mosoly s nem villámlás kísért; a villámok nyilván örökre elültek.

Még egyszer nagyon kérem: segítsen, ha tud.

Egyúttal nagyon szépen köszönöm április 22-i levelét (!) s tanulmányát a Duk-Duk ügyrõl.(14) Amit persze nyomban elolvastam. Úristen, mennyire magyar történet, mindenki félig volt értesülve, téveteg emlékezetére bízta magát vagy nem is olvasta, amirõl beszélt. Méltó a história a Konyítók Országához.

Kezét a régi tisztelettel sokszor csókolja Cs.


JEGYZETEK

1 Gecse Gézáné, a rádió egykori bemondója Vissza

2 Vezér Erzsébet: Ady Endre élete és pályája, 1969. Vissza

3 Bevezetõmben említettem azt a primitív
viaszlemezt, melyre Babits felesége, Török Sophie különféle íróhangokat rögzített. Köztük volt a levélben említett interjú és az Esti kérdés is Babits elõadásában. Ezt játszottam át hangszalagra, és küldtem el Cs. Szabónak. Vissza

4 Ifjú szívekben élek?, 1969. Vissza

5 Az említett cikkre nem emlékszem. Vissza

6 Gyömrõi Edit, a Szabad ötletek jegyzékérõl. Vissza

7 A PIM-ben Cs. Szabónak 137 verse található; ebbõl 28 kézzel írva. Vissza

8 A zárómondat a következõ: „Nem árt, ha szélesebb irodalmi közvéleményünk figyelme is ráébred, milyen sok érték kallódik még szerte a világban, és milyen sürgõs lenne az öszszegyûjtésük." Vissza

9 Ignotus Pál 1972-ben megjelent cikkében a következõket írja többek közt: „Lelkemben méltatlankodtam kissé a pszichoanalitikusnõ túlzott diszkréciója miatt. S annál jobban esett látnom, hogy most mégis megszólalt, átadva a nyilvánosságnak József Attila hozzá intézett leveleit (nem tudom valamennyit-e), (3), s néhány igen fontos útbaigazító megjegyzést ûzve hozzájuk." Vissza

10 Nagy Kati: Nagy Endre lánya. Vissza

11 Az említett füzetet a PIM-ben nem találtam meg. Vissza

12 François Gachot: francia író, sokáig Magyarországon élet és tanított, jól ismerte a magyar irodalmat. Egy elmúlt korszak emlékei II. címû emlékezésében említi Cs. Szabó Haza és Nagyvilág címû kötetének francia fordítását (L'Europe Latine) és az olasz költészetet bemutató Márvány és babér címû kötetébe írt francia nyelvû ajánlását. Vissza

13 Valószínûleg Szabó Zoltánról van szó. Vissza

14 Vezér Erzsébet: Perújítás a duk-duk ügyben, Irodalomtörténet, 1971/4. Vissza



Vissza a tartalomjegyzékhez