Békési Gábor

Zrínyinek Minden Munkájit Kazinczy Ferenc 1816-ban (1817-es dátummal) jelentette meg Trattnernél,(1) s ezzel több mint két évtizedes munkájára tette fel a koronát. Levelezésébõl pontosan követni lehet, melyek voltak e nehéz idõszakának fõ csomópontjai; tudomásom szerint csak Hausner Gábor próbálta megjelölni ezeket egy rövid tanulmányában.(2)

A tervezéstõl a megvalósulásig tartó idõszakban (1788 nyarától 1816 augusztusáig) leginkább az zavarta Kazinczyt, hogy nagy munkájában versenytársai akadtak. Az ekkortájt már erõsödõ Zrínyi-kultusz hatására Döbrentei Gábor és Csokonai egymástól függetlenül szinte Kazinczyval egyidõben tûzte maga elé ugyanazt a célt: Zrínyi verses mûveinek kiadását. Ezúttal csak Kazinczy és Csokonai szereplésével foglalkozom, mert eddig igazából csak tanárom figyelt fel erre a több érdekes, kínos kérdést rejtõ viszonyra.(3)

A kérdés kiindulópontja az, hogy Csokonai Zrínyi-kiadása nem valósulhatott meg korai halála miatt, csupán koncepciója maradt fenn Kazinczyhoz írt 1804. június 14-én kelt levelében. Kazinczy nem hagyott hátra hasonló részletességû tervezetet, viszont - éppen a Döbrenteivel folytatott versengése és polémiája idejébõl - tucatnyi olyan levelét idézhetjük, amelyek elszórt megjegyzéseibõl legalább részben rekonstruálható kiadói „ars poeticája". Ez már azért sem könnyû, mert elvei, nézetei az idõ elõrehaladtával változtak; másrészt tervezete csak részben manifesztálódik a végleges kiadásban, a kritikai apparátust pedig teljesen nélkülözi.

Csokonai a következõképpen fogalmazta meg elképzeléseit Kazinczyhoz írt levelében: „Zrínyinek nyomtatott Explumát még eddig nem keríthettem, és tsak egy hûséges Apographummal élek. Régi tzélom már nékem Ennek kiadása, egyidõs az Árpád felõl való gondolatommal. Mikor Csurgóról haza útaztam örökös privatusság' votuma alatt, Szigetvár felé kerültem, és a' Nemes lelkû Festetits Lajosnál 2 napot töltöttem, hogy tzélomhoz képest ennek a' ditsõséges Magyar Epopoeianak Scenáját öszvejárhassam.(4) El is mentem a' Várhoz, a' tábor' helyéhez, a' Szulimán tábori Rezidentziájához az Uraság' kotsiján, a' ki azt is megígérte, hogy a' Szigeti Parochiale Templomnak (Török Moschée volt) hemisphaerica Cuppoláján lévõ pompás festést, melly a' Zriniás foglalatját adja elõ, a'könyv elibe lerajzoltatja. Ennél még többet ajánlott Gróf Festetits György Õ Nga, a'ki a'Hérós Zrininek, 's a' Poéta Zrininek valóságos képeket, mellyek a' Csáktornyai várban in Originali megvannak, számomra megígérte. E' szerént, ha az én szándékom szerént az említett Epopoeia, egy Critica Dissertatióval, az Epopoeiának fundamentomával, és Précis-ével, az Iró életével (kivált Sacy szerént(5)), az Originalis verses Textussal és a' mellé tejendõ Prosás Metaphrasissal, historico-aestheticus Commentariussal, és személlyeket 's dolgokat béfoglaló kettõs Indexel nyomtatódik ki; 's annál fogva két jó Kötetre terjed: igen szép lesz az 1-õ Kötet elõtt a' hérós Zrinyi képe, a' Szigetvári Templombéli Históriás képpel, a' 2-ik Kötet elõtt pedig a' Poéta-hérós Zrínyié, a' Sz. Ilonai erdõben lévõ és még ma is épen álló keserves monumentummal, 's a' t. - De ez az én Nagy Ideám tsak akkor indúlhat meg, - 5 esztendõtõl-fogva tartó Plánumom után, - mikor Árpádhoz kezdhetek, azaz, mikor kiadván egymás után apród Darabjaimat, Epicus Circulusomba belé lépek. A' Censurák' és Typographiák' lassúsága esztendõket lopa el tõlem közelebb is."(6)

A könnyebb összehasonlíthatóság kedvéért érdemes pontokba szedni a tervezetbõl a kiadásra vonatkozó Csokonai-téziseket:

1. „Két jó Kötetre terjed"; 2. Az elsõ kötet elõtt a „hérós Zrínyi", a második elõtt a költõ Zrínyi portréja; 3. „Critica dissertatio"; 4. „Az Epopoeiának fundamentoma, és Précis-e"; 5. „Az Iró élete (kivált Sacy szerént)"; 6. „Az Originalis verses Textus"; 7. „Mellé tejendõ Prosás Metaphrasis"; 8. „Historico-aestheticus Commentarius"; 9. „Személlyeket 's dolgokat béfoglaló kettõs Index".

Ezzel szemben a Kazinczy által végül ténylegesen megvalósított kiadás a következõ módon épül fel: I. kötet: 1. A szigetvári hõs Zrínyi arcképe; 2. A' Zríniász, vagy Az ostromlott Sziget, I-X. ének; II. kötet: 1. Zrínyi Péter arcképe; 2. A' Zríniász, XI-XV. ének; 3. Elegyes versezetek, két könyvben (Idylliumok); 4. Felülírások,(7) Berekesztés („Végköz vittem immár..."); 5. Ne bántsd a' magyart, Forgách Simon ajánlásával II. Rákóczi Ferencnek, 1790.

A látszólagos eltérések ellenére a két vázlat különös egyezéseket rejt, amelyek aligha lehetnek a véletlen mûvei. Így a kétkötetes koncepció (ami a bõséges tartalom miatt Csokonai tervezetében megalapozottnak mondható, Kazinczy megvalósult kiadásában viszont fölösleges, funkció nélküli nyújtásnak látszik, amivel csak azt éri el, hogy kettévágja az eposzt); valamint a Zrínyi-portréknak a kötetek elé helyezése azt mutathatja, hogy Csokonai halála után Kazinczy nem egyszerûen felhasználta a levélbeli jóhiszemûen leírt Csokonai-tervezetet, hanem - mondhatni - plagizálta. Igaz ugyan, hogy az Iliász-pör elõtt csak feltételesen beszélhetünk plágiumról,(8) de szellemi ertékek hivatkozás nélküli, tudatos felhasználasa sem ezt megelõzõen, sem késõbb nem lehetett magától értetõdõ cselekedet. Így azt állíthatjuk, hogy az 1816-ban megszületett Zrínyi-kiadás legalább annyira Csokonai érdeme, mint Kazinczyé. Kis túlzással egyenesen Csokonai megvalósult posztumusz tervezetének is tekinthetjük.

Pedig a különös egyezéseknek ezzel még koránt sincs vége. Kazinczy ugyan nem illesztett semmilyen apparátust kiadása mellé, de ez nem jelenti azt, hogy nem is voltak ilyen irányú tervei. Döbrentei 1816. november 17-én kelt levelében a kész kiadás láttán megfogalmazott kritikáját(9) Kazinczy azzal próbálta elhárítani, hogy Trattner nagyon sietett a kiadással, így nem várta be Kazinczy hozzá fûzött értekezését, ezért azt máshol kell pótlólagosan kiadnia.(10) Ennek ellenére csak három évvel késõbb, 1819-ben látott napvilágot egy kis nyomtatványa, amely újra továbbhalasztotta az értekezés megírását, ráadásul saját nevét sem adta hozzá: G. H. I. betûkkel írta alá.(11) Megtudjuk belõle, hogy egy Zrínyi-életrajzot és egy „parallelát" tervezett kiadása mellé, mely utóbbiban „Zrínyit, a' Virgil' és az Olasz Epicus Tasso' tanítványát, és Gyöngyösit, az Ovidét, öszvehasonlítja". Alaposabb vizsgálatot érdemelne, miért nem valósította meg elképzelését (Kazinczy erdélyi útjára hivatkozott(12)), mint ahogy azt sem tudjuk még, hogy az 1810 körül tervezett, de meg nem született Zrínyi Miklós Poétai Munkáji elé írandó praefatiójának miért nem találni nyomát.(13) Mindezek helyett Zrínyi címû centóját népszerûsítette, amelyben a költõ „poétai képét […] tulajdon festékivel festette".(14) Bár a vers valóban figyelemre méltó,(15) de egy tanulmányt mégsem tud kiváltani. Arról nem is szólva, hogy ezt eredetileg a Tövisek és virágok közé szánta,(16) késõbb azonban megpróbálta belegyömöszölni Zrínyirõl szóló minden írásába és tervezetébe.(17)

Kazinczy Levelezésében - amint azt Hausner Gábor is észrevette(18) - az 1814. november 6-án Döbrenteihez küldött levele tartalmazza a legtöbb hasznos információt elképzeléseirõl.(19) Idézem: „A' Zrínyi kiadása elõtt mondhatsz holmit, a' mint szándékozol, az Epica Poesis felõl, mert arról sokan szóllottak már [...] Zrínyit kiadni nem lesz könnyû munka, mert hozzá magyarázatok kellenek [...] Nekem mind ez ideig semmi jegyzéseim nincsenek Zrínyire dolgozva. Ha volnának, el nem vonatná tõled, barátomtól és a' hazától, hogy betûrõl betûre, azaz az akkori Ortogr[aphia] szerént adom ki Zrínyit, csak ott engedvén változtatást, a' hol látni, hogy vagy tolla vagy a Rakó [értsd: a betûszedõ] tévedt-meg. Ellenben a rendet egészen megváltoztatnám. Két kötetben adnám-ki: az e l s õ Kötetet tennék az Idylliumok és apróbb lyrai darabok (mert a' görögnél az Epigr[amma] is az volt) - a' m á s o d i k a t maga a' Zrinyiász. Amaz elõtt a' Poeta képe állana, ez elõtt a' Hõsé. - A' Lehóczki Stemmatographiája és Tollius(20) nagy segédeket nyujthatnak neked mint kiadónak."

A levél szövege akkor keletkezett, amikor Trattner sürgetése és Döbrentei erõszakosan határozott magatartása következtében Kazinczy átmenetileg lemondott a kiadás megvalósításáról. Ehelyett Döbrenteit látta el tanácsokkal, illetve megpróbálta még így is saját képére formálni a születendõ mûvet. Kazinczy következetesen többször is elítéli Döbrenteinek azt a szándékát, hogy a magyar verses epika történetérõl egy mûfajelméleti tanulmányt közöljön bevezetõként; a kétkötetes kompozíció és a párba állított Zrínyi-portrék tervében már azonos álláspontot képviseltek. Kazinczy inkább egy Zrínyi-életrajzot helyezett volna a kiadásba, ez késõbbi leveleibõl (és 1819. évi értekezésébõl is) kiderül.(21) Ezen kívül úgy vélte: a kiadónak alaposan ismernie kell Zrínyi stílusát, nyelvét, korát ahhoz, hogy szabatos magyarázatát tudja adni a szövegnek, ez pedig hatalmas stúdium. Nem elég hozzá a kitartás, hanem tehetség és bizonyos empátia is szükséges, amit Döbrenteiben nem igazán tapasztalt.(22)

A levél legfontosabb tanulsága mégis az, hogy alig két évvel a kiadás nyomtatása elõtt a kötetek elrendezését éppen ellentétesen képzelte el a végleges változatéhoz képest: az elsõ kötet az apróbb lírai daraboké, a második a Zrínyiászé lett volna. Ez a késõbb feladott szerkezet valószínûleg egyszerre követett vergiliusi mintát és egy feltételezett idõrendet.(23) Az Áfium ebben a tervezetben még nem szerepelt, azt csak egy évvel késõbb sikerült megszereznie lemásolásra a pataki tékából.(24) A levelezésbõl úgy látszik, az Áfiumnak a kiadáshoz csatolása szintén nem Kazinczy ötlete volt: Trattner és Kölcsey egymástól függetlenül beszélte rá.(25) Végül az ortográfia sem volt mellékes Kazinczynak, amelyrõl egy késõbbi levelében így nyilatkozik: „De melly Ortographia szerént nyomtatod? Az új szerént? Az nem igen jól illik. Az ó szerént? Azt sok nem fogja olvasni tudni?"(26) Itt azonban már határozottnak mutatkozott: az 1651. évi kiadás helyesírását veszi alapul, azon csak sajtó- vagy tollhiba esetén változtat. Ezeknek az elemeknek a XVII. században autentikus kifejezésektõl való elkülönítéséhez azonban ismét a szerzõ pontos ismerete szükséges.

A Zrínyi-portrék ötlete ránézésre is rokonítja Csokonai és Kazinczy tervezetét, ennek ellenére ezen a téren is sokkal több a kérdés, mint a válasz. Kiválóan azonosítható az a Dorfmeister-kép, amelynek a hõs Zrínyit ábrázoló részletérõl Csokonai másolatot akart készíttetni az I. kötet élére,(27) bár a hõs arcvonásai a szigetvári - mint ma már tudjuk - dédunokára emlékeztetnek.(28) Nem lehet viszont megállapítani a szövegbõl, hogy a költõ Zrínyinek melyik ábrázolását ígérte meg számára Festetics György, hiszen több portréját is birtokolhatta ekkoriban. Valószínûleg a Keszthelyre került két olajképrõl van szó.(29) A több megnyilatkozása ellenére semmivel sem egyértelmûbb Kazinczy törekvése. 1816 körül nem egy levelében megemlíti, hogy tulajdonában van a két Zrínyit ábrázoló egy-egy rézmetszet, de ezek - túl régiek és egyszerûek lévén - nem illenek az õ ünnepélyes kiadásába.(30) Ezért fordult Sárközy Istvánhoz: kérjen Festeticstõl két új reprodukciót valamelyik alkalmas ábrázolásukról.(31) Az idõ azonban sürgetett, Trattner már kezdeni akarta a nyomtatást, ezért Kazinczy letett szándékáról. A Zrínyi-kiadás két kötete elõtt ma a hõs Zrínyi Miklós és Zrínyi Péter portréját találjuk. A feliratos keret kivételével teljesen megegyeznek a Zrínyi Péter horvát Syrena-kiadásában szereplõ két képpel, amelyek eredetileg Giacomo Piccini XVII. század közepi alkotásai.(32) A csere körülményei máig tisztázatlanok. A Kazinczy-levelezésbõl csak az deríthetõ ki, hogy 1816. március 30-án még a két Miklós portréjának megszerzését latolgatja,(33) július 18-án pedig már arról értesíti õt Helmeczy Mihály, hogy elkészült a Zrínyi Pétert ábrázoló metszet.(34) A kényszer szülte változtatás következménye lehet az is, hogy elõfordulnak olyan példányai Kazinczy kiadásának, amelybõl Zrínyi Péter arcképe hiányzik: az a lap üresen áll.(35)

Az MTA Kézirattára õrzi Kazinczy Zrínyivel kapcsolatos jegyzeteit.(36) Pontos keletkezési idejük nem ismert, de úgy látszik, több év, sõt évtized munkájának eredményei.(37) Kézzelfogható bizonyítékai annak, hogy Kazinczy tudományos alapossággal készült a Zrínyi-kiadásra: sorról sorra felboncolta a szöveget és ellátta tárgyi, nyelvi, stilisztikai magyarázataival, ami még akkor is méltányolandó, ha néha saját ízlését kérte számon Zrínyin.(38) Egyelõre nem egészen világos, hogy Döbrenteihez írott levelében - de máshol is(39) - miért nem említi a Zrínyi-jegyzetek létezését, míg Sárközy Istvánhoz, egy közelebbi baráthoz szólva kétségkívüli meglétükrõl ad hírt, amikor „Adversariáját" hozza szóba.(40) Talán nem megalapozatlan azt állítani, hogy Kazinczy Zrínyi jegyzetei késõbb egy olyan jegyzetapparátusban jelentek volna meg a Zrínyi-kiadás legvégén, mint Csokonai tervezett „kettõs Indexe", vagy annak még részletesebb változata. Nem lehetetlen, hogy Csokonai levele vezette ebbe az irányba Kazinczyt, mindenesetre a két tervezet tükörképszerû megfelelése itt is kimutatható.

Ugyanez mondható el a Zrínyi jegyzetek elsõ négy foliójáról, amelyeken a Szigeti veszedelem énekekre lebontott tartalmi kivonata szerepel.(41) Szinte kísértetiesen egyezik Csokonai tervezetének azzal a pontjával, amelyben egy „Prosás Metaphrasis" csatolásáról ír, bár ez esetben talán Ráday Gedeon hasonló, töredékes munkájának emléke is befolyásolhatta Kazinczyt.

Az eddigieket összegezve most már megpróbálhatjuk rekonstruálni Kazinczy kiadástervezetét - párhuzamba állítva Csokonai megfelelõ téziseivel:

A hasonlóságok most váltak igazán szembetûnõvé ahhoz, hogy azokat ne csak a véletlen mûvének tekintsük. Ennek ellenére hangsúlyozni kell, hogy ezt a rekonstruált kiadástervezetet Kazinczy sehol nem írta (nem írhatta) le ilyen formában, csak több helyen elszórt utalásaiból lehet mozaikszerûen felépíteni. Eközben elképzelései változtak, hozzátoldott-elvett a szerkezetbõl egyes elemeket, míg végül a ma is ismert változat megszületett, amiben valószínûleg az idõ- és pénzhiánynak volt igen nagy szerepe.

Ha valóban plágium történt, akkor az sem lehetetlen, hogy Kazinczy tudatosan próbálta eltüntetni a nyomokat Csokonai tervezetének megismerését követõen. Ezzel új megvilágítást kaphat Kazinczynak az a buzgó lelkiismeretessége is, amellyel a Csokonai-hagyaték kezelését magának vindikálta a költõ halála után. Levelezésük is megszakadt: Kazinczy nem válaszolt a tervezetet tartalmazó levélre. Debreczeni Attila más vonalat követve - mégis azonosítani tudta Kazinczynak egy korábban 1794-re helyezett, dátum nélküli levelét.(44) Debreczeni szerint 1804. november elején írta ezt a levelet Csokonainak, de a tervezetre egy szóval sem reagált, mintha elfelejtette volna. Ez még árulkodóbb jele annak, hogy komolyan vette jóval Döbrentei elõtt támadt versenytársát.

Az tagadhatatlan, hogy Csokonainak - saját bevallása szerint - 1799 óta létezõ Zrínyi iránti érdeklõdésénél Kazinczy ambíciói jó tíz évvel régebbi keletûek,(45) ennek ellenére nem világos, mikortól foglalkozott komolyabban a kiadás gondolatával. Kazinczynak hamarabb volt saját Zrínyi-másolata is (a levelezése szerint valamikor 1788. június 12. és július 28-a között kapta kézhez Ráday példányát); Csokonai 1800. december 20-án még ezt panaszolja Puky Istvánnak: „A Zrínyit vártam, édes Barátom; s várom: mindenfelõl sürgetnek barátaim, jóakaróim s pártfogóim: magamra vállaltam kiadását, ohajtanék megfelelni szavamnak. Az egy Kazinczy és pataki collegium bibliothecájában találtatik csak: az idevalóba - bármelly számos is a magyar könyvekre nézve! - megnincsen. - Én állok érte, ha mindjárt 40 forintnál alább ki nem kuporhatni is Sisári urambátyámtól."(46)

1803 tavaszán már tréfásan évõdik Kultsár István Csokonaival: „Talán már Árpád vagy Zrinyi izzad a Debreczeni sutu alatt?"(47) A kiadási szándék tehát komoly lehetett (hiszen csak nekik dedikálhatta volna, ha a cenzúra megengedi) - de az akadályok túl nagynak bizonyultak. „A censurák és typographiák lassúsága", az anyagi támogató hiánya, egyéb feladatai, végül betegsége mind egy ilyen nagy vállalkozás ellen szóltak. Pedig 1804-re sem Döbrenteinek, sem Kazinczynak nem volt még olyan letisztult, határozott nézete a Zrínyi-szövegkiadásról, mint Csokonainak. Az elsõség kérdésében abszolút értelemben lemaradt ugyan társaitól, de ha egymáshoz viszonyítjuk õket, Csokonai kitûnik a triászból legkiérleltebb koncepciójával. Terveit figyelve az sem mellékes, hogy egyszerre gondolt a Zrínyiász kiadására és az Árpádiász megírására: e két mû számára valószínûleg nagyon szorosan összefüggött.

Levele tanúsága szerint csak 1804-ben tudott szert tenni - még most sem az eredeti szövegre, hanem - „egy hûséges Autographumra". Ez a kijelentése furcsa módon találkozik egy másik adattal. 1917-ben Pap Károly ismertetett egy addig ismeretlen Zrínyiász-másolatot, amelyre a debreceni kollégiumi könyvtár „Leveles-tárában" bukkant.(48) Korabeli possessora Székely Péter debreceni diák volt, aki - a másolat címlapadatai szerint - 1802-ben másolta-másoltatta le, majd halála elõtt pár héttel, 1814-ben ajándékozta a debreceni tékának.(49) Pap Károly nem tartja elképzelhetetlennek, hogy Csokonai erre a diákok által másolt példányra hivatkozik, amikor Zrínyi-apographumát említi levelében, annak ellenére, hogy a Székely-féle másolat nem igazán „hûséges": nagyon sok másolási-értelmezési hibát mutat. De ha a két kézirat mégsem ugyanaz, önmagában is jelentõséggel bír egy Zrínyiász-másolat létezése Debrecenben 1802-ben.

* A témát, a Csokonai ötletét megvalósító Kazinczy-kiadás genezisének vizsgálatát PhD-konzulensemtõl kaptam kidolgozandó feladatul.

1 Az antedatálást bizonyítja DÖBRENTEI Gábor Kazinczyhoz írott, 1816. november 17-én kelt levele: KazLev., XIV, 1904, 441; CLAUSER Mihály, A Szigeti Veszedelem az irodalomtörténetben, Debreceni Szemle 1933/1, 23; CLAUSER Mihály, A' Zrinyiász sorsa, Bp., 1934, 33; HAUSNER Gábor, Kazinczy Zrínyi-képe és tájékozódásának dunántúli forrásai, Somogy, 1988/1, 83. Vissza

2 HAUSNER Gábor, I.m., Somogy, 1988/1., 82-85. Elõtte csak CLAUSER Mihály tett róla néhány megjegyzést elõbb említett mûveiben. Vissza

3 A Zrínyi-kiadás ügye alig fordul elõ a szakirodalomban. Vö. DÜMMERTH Dezsõ, A Csokonai probléma = D. D., Írástudók küzdelmei, Bp., 1987, 7-84; DEBRECZENI Attila, Csokonai és Kazinczy kapcsolata, Klny, Könyv és Könyvtár, Debrecen, 1997, 67-97; HAUSNER G., I.m., 83. Vissza

4 Csokonai 1800 márciusa végén járt Szigetváron és környékén, míg Kazinczy soha nem látta az „Epopoeianak Scenáját". Clauser Mihály (A' Zrínyiász sorsa, Bp., 1934, 27.) Csokonai látogatását 1799-re datálja. Vissza

5 VÁCZY János szerint „Sacy Antal Izsák híres orientalista volt (1758-1838). […] Csokonay úgy látszik - a következõ munkájára céloz: Mémoires sur diverses antiquités de la Perse, 1793. és 1797". KazLev., III, (1892, 530.) CLAUSER Mihály egy másik mûvére utal: Magyarország történetét dolgozza fel, és Zrínyirõl is megemlékezik: Histoire générale de Hongrie, depuis la premiere invasion des Huns, jusqu' a nos jours, 2. tom. Paris, 1778, 255-267, 486. Vö. CLAUSER, 1934, 27. Louis de SACY (1654-1727) nevû francia írót Csokonai A magyar prosodiáról szóló tanulmányában idézi. Vö. DÜMMERTH Dezsõ, I.m., 73. Továbbá: KÖPECZI Béla, Magyarok és franciák, Bp., 1985, 373-402. Vissza

6 KazLev., III, 1892, 201. Vissza

7 Felülírások alatt a Zrínyi-epigrammákat értette a kiadó. Lásd: „Felülírás: felírat, Aufschrift (1816)", Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, szerk. SZABÓ T. Attila, III, 1982, 1120. Vissza

8 Közismert, hogy ebben az irodalmi vitában Kazinczy épp azt az álláspontot védte, hogy a plágium nem lehet elítélendõ. Lásd: Pennaháborúk, összeáll. SZALAI Anna, Bp., 1980, 565-580. Vissza

9 KazLev., XIV, 1904, 441. Vissza

10 KazLev., XIV, 1904, 454. Vissza

11 KOSJÁR Márton, Kazinczy elfelejtett Zrínyi-értékelése, ItK, 1959, 515-517; KOVÁCS Sándor Iván, A lírikus Zrínyi, Bp., 1985, 37. Vissza

12 KOSJÁR M., I.m., 515. Vissza

13 HAUSNER G., I.m., 82-83. Vissza

14 KOSJÁR M., I.m., 515. Vissza

15 BÉKÉSI Gábor-SVÁB Antal, Kazinczy Zrínyi-centója, Klny., Széphalom Évkönyv 9. kötet, Sátoraljaújhely, 1997, 7-18. Vissza

16 Kazinczy levele Berzsenyi Dánielhez, 1810. december 16., KazLev., VIII, 1898, 205. Vissza

17 Lásd: KOSJÁR M., I.m., 515-517. Vissza

18 HAUSNER G., I.m., 83. Vissza

19 KazLev., XII, 1902, 154-155. Vissza

20 LEHOTZKY András, Stemmatographia, Pozsony, 1796-1798; PULSZKY Ferenc, Régi írók és könyvek, Életképek, 1845, I, 802-804. (Tollius levelének közlése) Vissza

21 KazLev., XII, 1902, 447; KazLev., XIII, 1903, 13; KOSJÁR M., I.m., 515. Vissza

22 KazLev., XII, 1902, 189.: „Akárki írjon is a' Poezis Epicáról, repetálni kell neki azokat, mellyeket a' régi 's mostani Kritikusok mondottak, 's ez alatt állításaikat vagy erõsíti vagy jobítja. Ha maga is abban a' nemben dolgozik, annál inkább belé szokik lelke 's érzése." Vissza

23 HAUSNER G., I.m., 83. Vissza

24 KazLev., XIII, 1903, 163. Vissza

25 KazLev., XII, 1902, 441; KazLev., XIII, 1903, 13. Vissza

26 KazLev., XII, 1902, 300. Vissza

27 ÉBER László, A szigetvári plébánia templom kupolafestménye = Magyarország mûemlékei, III. szerk. FORSTER Gyula, Bp., 1913, 381-390. Vissza

28 MOLNÁR Imre, A hõst vagy a költõt ábrázolja? Zrínyi Miklós alakja a szigetvári Dorfmeister-freskón, Dunántúli Napló, 1983. január 19. Vissza

29 KERESZTURY Dezsõ, Festetics György és a mai irodalom = K. D., Örökség. Magyar iró-arcképek, Bp., 1970, 37. Vissza

30 Pl. Kazinczy levele Döbrenteihez, 1814. november 6., KazLev., XII, 1902, 155. Kazinczy metszetgyûjteményén belül (Kazinczy Ferenc metszetgyûjteménye Zemplén levéltárában, kiad. HÕGYE István, Sátoraljaújhely, 1992) a 2. sorozat 49. képe ábrázolja a költõ Zrínyi Miklóst. A metszet alapjául szolgáló festmény megegyezik Lucas Schnitzer 1665-ben készített képével. Vö. CENNERNÉ WILHELMB Gizella, A Zrínyi-család ikonográfiája, Bp., 1997. 111. Vissza

31 KazLev., XII, 1902, 441. Vissza

32 CENNERNÉ, I.m., 59-60. Vissza

33 KazLev., XIV, 1904, 89. Vissza

34 Uo., 247. Vissza

35 Lelõhelye: Miskolci Egyetem, Központi Könyvtár. Raktári jelzete: C 109. 566. Vissza

36 A szöveg elõször a Széphalom Évkönyv 10. kötetében (1999. december) jelenik meg. Kézirattári jelzete: K 603. Vissza

37 A datálást két évszám segíti a szövegen belül. Kb. a közepén: Magyarság Virágai. A' Zríniászból, Pest, 1813, valamint a végén beragasztva SÁRKÖZY István Kazinczyhoz írt levele, 1810. szeptember 10. (Beragasztását éppen Kazinczy említi meg egy 5 évvel késõbbi levelében: KazLev., XII, 1902, 441.) Vissza

38 A Jegyzetekhez hasonlóan Zrínyire jellemzõ kifejezéseket gyûjtött össze Helmeczy Mihályhoz írt egyik levelében: KazLev., XIII, 1903, 197-198. Vissza

39 KazLev., XII, 1902, 300. Vissza

40 Uo., 441. Vissza

41 Nyomtatásban megjelentette: DEMÉNY Anna Orsolya, Kazinczy kéziratos Zrínyi-jegyzeteinek elsõ hányada: „A' Zriniász", Zrínyi-dolgozatok, V, 1988, 221-239. Vissza

42 Ezért kérte Kazinczy Sárközy Istvántól a költõ Zrínyi halálának elbeszélését, (KazLev., XII, 1903); ezért tanulmányozta Tollius levelét és Lehotzky Stemmatographiaját: forrásmûvekre volt szüksége Zrínyi életrajzának megírásához, mint ahogy Csokonai Sacyra támaszkodott. Vissza

43 KOSJÁR M., I.m., 517. Vissza

44 DEBRECZENI A., I.m., 88; KazLev., II, 1891, 390. Vissza

45 Kazinczy megemlékezik Daykával való elsõ találkozásáról 1790-ben, amikor már Zrínyirõl is elbeszélgettek. Vö. KAZINCZY F. Mûvei, I, Bp., 1979, 764. Vissza

46 CSOKONAI VITÉZ Mihály Munkái, kiad. VARGHA Balázs, Bp., II, Bp., 1987, 418. Vissza

47 Csokonai emlékek, szerk. VARGHA Balázs, Bp., 1960, 140, 575. Vissza

48 PAPP Károly, Egy ismeretlen Zrínyiász-másolat, It, 1917, 49-52. Vissza

49 FEKETE Csaba-SZABÓ Botond, A Tiszáninneni Református Egyházkerület Nagykönyvtárának (Debrecen) Kéziratkatalógusa, Bp., 1979, 150. A kérdéshez lásd még a Csokonai-levelezés kritikai kiadását, mely 1999 könyvhetén jelent meg, - figyelmeztet a szerkesztõ -, de korábban készült tanulmányomhoz ezt már nem használhattam. Vissza