Pálfi Judit - Seres Krisztina

KÖRÜLVÁGOTT KÖLCSEY-GLOSSZÁK

Jean-Baptiste de Boyer marquis d'Argens „Lettres juives"

címû kötetében

Kölcsey Ferenc 1158 darabból álló könyvtára halála után unokaöccsére, Kálmánra, majd az õ anyjára, Kölcsey Ádámné Szuhai Jozefára szállt. Õ ajándékozta a gyûjteményt az Országos Széchényi Könyvtárnak. Ekkor készült az a mindmáig kiadatlan könyvjegyzék (Kézirattár: Fol. Hung. 1187), amely az OSZK-ba került könyveket sorolja fel. Sajnos a Kölcsey-könyvtárat nem õrizték meg együtt, hanem beolvasztották az OSZK teljes állományába. (Vö. L[ukácsy] S[ándor], Kölcsey könyvtára, Könyvtáros, 1963, 477-478.) Visszakeresésük meglehetõsen veszõdséges, ahogy ezt a francia könyvek után nyomozva magunk is tapasztaltuk.

Ezek közül mutatunk be alább egy kötetet. A könyvjegyzék a 8° nagyságú kötetek között a 196. tételszám alatt említi. Mai könyvtári jelezte: 34.361/6. Amikor újrakötötték, margóit barbárul körülvágták, Kölcsey intenzív érdeklõdést tanúsító glosszái közül e körülvágással sok-sok szó, betû örökre megsemmisült. A kötet címlapján ez áll: LETTRES / JUIVES, / OU / CORRESPONDANCE / PHILOSOPHIQUE, / HISTORIQUE & CRITIQUE, / Entre un Juif Voyageur à Paris, et ses Cor- / respondans en divers endroits. / TOME SIXIEME, / Depuis la CL, jusqu'à la CLXXX. / NOUVELLE EDITION. / A LAUSANNE & À GENEVE, / chez MARC-MICHEL BOUSQUET / Compagnie. / MDCXXX VIII.

Jean-Baptiste de Boyer marquis d'Argens Lettres juives ou correspondance philosophique, historique et critique entre un Juif voyageur à Paris et ses correspondants en divers endroits címû könyvének 1738-ban megjelent Genf-Lausanne-i kiadása VI. kötetérõl van szó. (A mû 7 kötetes, de Kölcseynek csak ez az egy volt birtokában.) A Lettres juives a korban divatos levélregény formában tárgyalja az aktuális politikai, erkölcsi és filozófiai kérdéseket. Mintája ennek is Montesquieu klasszikus mûve, az elõször 1721-ben kiadott Perzsa levelek.

Az arisztokrata származású d'Argens (1704-1771) fiatal korában sokat utazott. A francia nagykövet mellett hosszabb idõt töltött Konstantinápolyban, majd beállt a hadseregbe, de a katonai pályáról le kellett mondania sebesülése miatt. 1735 és 1739 között Hollandiában adta közre levélregényeit: Lettres juives (Zsidó levelek), Lettres cabalistiques (Kabalisztikus levelek), Lettres chinoises (Kínai levelek). Könyvei II. Frigyes kedvenc olvasmányai voltak, s õ hívta d'Argenst Berlinbe, ahol kinevezte az Akadémia szépirodalmi tagozatának igazgatójává. (Vö. Nouvelle biographie générale depuis les temps les plus reculés jusqu'à nos jours, sous la direction de HOEFER, III, Paris, 1855-1866, 117-118.)

Kölcsey d'Argens-ról Handerla Ferenc budai professzor Historia critica litteraria philosophiae… (1782) címû munkájában olvashatott. Amint erre Szauder József rámutat: Handerla támadja a francia és angol felvilágosult gondolkodókat, tévelygõnek nevezi Voltaire, Rousseau és Hume mellett d'Argenst is. (Lásd Kölcsey Ferenc kiadatlan írásai, Bp., 1968, 377.)

Olvasott szerzõ volt nálunk korábban is. Mikes Kelemen Törökországi levelei-hez is mintául szolgáltak a Zsidó levelek. Mikes még egy tévedést is átvesz tõle a maga 203. levelébe: Ulászlót V. Lajosnak nevezi, ugyanúgy, ahogy d'Argens az 1742. évi hágai kiadás IV. kötetének 274. napján. (Vö. Zolnai Béla, Mikes Törökországi leveleinek keletkezéséhez, Bp., 1915, 13., további egyezésekkel.)

A Kölcsey-jegyzetek (amelyek feldolgozását az ELTE textológiai szemináriumán még 1996-ban kaptuk feladatul) a könyv körülvágása miatt nem olvashatók a maguk teljességében. Néhány helyen a csonka szöveg rekonstruálható, máshol azonban ez lehetetlen. Kölcsey vagy saját reflexióit fûzi a szöveghez, vagy d'Argens tévedéseit javítja ki.

És most következzenek a glosszák, már ami azokból megmaradt, s amit el tudtunk olvasni. A rövidítések feloldását, a kikövetkeztethetõ részeket, illetve megjegyzéseinket [ ]-ben adjuk; az áthúzások < > közé kerültek. A lapszám és a levél számának megjelölése után (ha a tördelés lehetõvé teszi) a francia szöveg és glosszái többnyire fotómásolatban következnek, utána zárójelben a magyar fordítás. Ha jegyzeteit Kölcsey +-jellel jelölte, a + jelet is a maga helyén szerepeltetjük.

*

A Körülvágott Kölcsey-glosszák feldolgozása még 1996-ban megkezdõdött. Aztán egy idõre meg is akadt. Az az érv merült fel: nem biztos, hogy saját kezû Kölcsey-glosszákkal van dolgunk, mert pl. Obernyik Károly írása is hasonlít Kölcseyére. Továbbá az 1867. évi Kölcsey-könyvtár jegyzékében a 169. számon szereplõ kötet tábláján nincs ott a Kölcsey könyvei közül való származás jele (amit az OSZK-ba kerülés alkalmával kaptak a könyvek). Valamiért ez csakugyan hiányzik, de mert a kézírásban Kölcsey kezének saját vonásait, a glosszák kivételes mûveltségre, tájékozottságra valló gondolatgazdagságában Kölcsey szellemét és formátumát ismerjük fel, természetesen eszünk ágában sincs papírkosárba söpörni azt a veszõdséges munkát, amit a magyar-francia szakos Pálfi Judit és Seres Krisztina bölcsészhallgatók fektettek a szövegek megfejtésébe, a vonatkozó francia helyek értelmezésébe és fordításába.

A margójegyzetek Kölcsey gyors jegyzetelõ írásmódjának rövidítéseit alkalmazzák, sietõs írásképét tükrözik. Van egy tisztázott szépírással író Kölcsey is. Ez a két Kölcsey: a jegyzetelõ és a szépen író természetesen azonos. Az utóbbi vetette papírra, tisztázta le például azokat az olvasmánykivonatokat, amelyek ma a Petõfi Irodalmi Múzeum kézirattárában találhatók, s amelyekre Szauder József hivatkozik (Kölcsey Ferenc kiadatlan írásai, 1809-1811, Bp., 1968). Ezekkel összefüggésben ajánljuk a kutatás figyelmébe a Lettre CLIX. 108-109. lapján olvasható két glosszát: Kölcsey J. W. Archenholz (1743-1812) England und Italien-jébõl idéz. Szauder szerint (I. m., 420, 431) „Kölcsey késõbb, az 1823-i Olvasmánynapló-jában idézett" belõle „bõvebben. (Lásd a Petõfi Irodalmi Múzeum Kölcsey-kéziratait.)" Megnéztük ezeket (PIM, Kézirattár, V. 1985, 2. fol.). Az elsõ lap rectójáról íme az elsõ három sor: „Cseke. Július 25dikén /1823/ Archenholz Italiájábol némelly jegyzetek. (Brünn, 1786)." Vessük ezt össze fotómásolatban is a 108. lap alján olvasható Kölcsey-glossza elsõ sorával: „+ Archenholz az Italiában ellenkezõt állít." A gyorsan író Kölcsey itt lehúzza a második z szárát (a tisztázatban szépen kirajzolja), de az „Archenholz az Italiában" és az „Archenholz Italiájábol": egy és ugyanaz, még a két elsõ z is azonos, nem is beszélve a verzális I írásmódjáról, a fölé gondosan kitett pontról. (Bárcsak lennének Obernyiknek is Archenholz-glosszái és kivonatai; a hármas összevetés megérné a fáradságot.)

Egy másik helyen (Lettre CLIX, 110-111) a d'Argens Lettres juives-ét glosszázó Kölcsey kétszer is Girtanerre hivatkozik. A német Christoph Girtaner (1760-1800) francia forradalom-történetét Kölcsey és Kállay barátja „buzgón tanulmányozta" (Szauder, I. m., 443): a Historische Nachrichten… über die Französiche Revolution-ból hosszú kivonatuk maradt ránk (Uo., 237-286; függelékül Archenholz-jegyzettel). A Girtaner-jegyzetek és a Girtaner-kivonatok elsõ lapján (PIM, Kézirattár, V. 1982; Szaudernél: 238) a Girtaner név írásképe megint tökéletesen megegyezik a glosszákéval.

Bizonyára megegyezik a kivonatok és a glosszák szelleme, szemlélete, netán olykor tárgyi anyaga is. Aki el akar mélyedni a Zsidó levelek-et glosszázó Kölcsey történetszemléletében és politikai felfogásában, bizonyára haszonnal viheti végbe ezt a kézirat-azonosságokon túlmutató egybevetést és szaporíthatja a glosszák és az olvasmánykivonatok összevethetõségét más helyeken is. De ez már nem a mi feladatunk, hanem a Kölcsey-kutatásé. Szívesen vesszük képviselõjüknek észrevételeit Pálfi Judit és Seres Krisztina közleményéhez.

Itt mondunk köszönetet Szilágyi Mártonnak, aki a szerzõpáros dolgozatának felkért véleményezõje volt, és hasznos ellentmondásra serkentett bennünket, valamint különösen Kiss Farkas Gábornak, aki ellenõrizte a fordítást, s számos helyen jobbította és kiegészítette a szöveget (elkészítette a glosszák új másolatát is), továbbá egybevetéseket végzett Kölcsey-kéziratokkal.

Ami közlésünk technikáját illeti: a vonatkozó francia szöveget és a kéziratos glosszákat (nem mindig az eredeti elhelyezést és nem mindig az eredeti méretet mutató) fotómásolatban adjuk; utánuk a fordítás és a glosszák következnek; a kiegészítések, rövidítésfeloldások, kérdések szögletes, az áthúzások hegyes zárójelben. (K. S. I.)194. lap, CLXVII (167). levél:

IV. Henriknek sokkal több oka volt, hogy beleegyezzen Biron marsall halálába, mint Erzsébetnek Essex báróéba. Ha létezett monarcha, aki képes volt valódi barátságra, ez a híres király volt az. Mégis, ha szigorúan megvizsgáljuk az ügyet, beláthatjuk, hogy azok után a szolgálatok után, melyeket Biron marsall tett neki, elég lett volna megbüntetéséhez hátralevõ napjaira a Bastilleba zárni, nem pedig a vérpadra vinni egy olyan tábornokot és barátot, akinek az elért sikerek egy részét köszönhetjük.

[Gu]llivert így / [?] az õ ba- / [rátja] a' Liliputi / [?] titoknok: / [?] ugyan, de / [?]ítek meg, / [sz]lemeit ár- / [?]ki etcet. te- [?] / az õ elõbbi / [indu?]latait. / [Ú]gy teszen / [az] író Bi- / [ronna]l? Nem / [megö]lni, de ö- / [rökre] bezárni. / [Mil]y kegyelem! -

[Fotó híján átírásban idézzük a 241. lapra esõ francia szöveget, a 242. elsõ sorairól már van reprodukció. A glossza utolsó 6 sorát tördelési kényszerbõl át kell vinnünk a következõ lapra.]