Illyés Gyula könyvtáráról

Az írói könyvtárak utóélete mindig attól függ, hogy az örökösök vagy az utókor milyen jelentõséget tulajdonítanak a sokszor nagy gonddal összegyûjtött tékának. Fontos, hogy elrendezésük érintetlen maradon, hiszen évek múltával igen nehéz beazonosítani, hogy mely kötetek tartozhattak egyazon író gyûjteményébe. Gondolok itt arra, hogy félévszázaddal késõbb pl. Babits Mihály és József Attila könyveinek gyûjteményét szinte lehetetlen pontosan regisztrálni.

Véleményem szerint nem lehet egységes két könyvtár feldolgozásának szempontja: az alap igen, amely a könyvtári szabályzat szerinti címleírás, de a további leírások teljesen egyediek és egyéniek. Itt elveket, ajánlásokat és javaslatokat lehet foganatosítani, de akkor is minden írói könyvtár más, és az eredményei is különbözõek. Mindez függ az író szokásaitól, életritmusától, érdeklõdési körétõl, ismertségétõl. Függ attól is, hogy a könyvek, folyóiratok közgyûjteményben, vagy még magántulajdonban vannak. Amennyiben a könyvtár, az örökösök tulajdonában van, a ténylegesen használatban lévõ kötetek, feldolgozása sokkal körülményesebb és bonyolultabb. Mindezt Illyés Gyula könyvgyûjteményének feldolgozása során tapasztaltam.

Az 1983-ban elhunyt Illyés Gyula könyvtárát leánya, Mária Budapesten, a szülõi házban õrzi. A költõ könyvtárának feldolgozása és rendszerezése során nyilvánvalóvá vált, hogy a kötetekben talált levelek, dedikációk, kéziratok, a magyar és a külföldi irodalmat, valamint a politikai változásokat is hûen megvilágítják; páratlan értékû dokumentumai a Rákosi- és a Kádár-korszak históriájának is. A könyvtár öt részbõl áll, túlcsordulva a kétszintes ház lakószobáin, erre a célra kialakított könyvtárszobáján, ablakfülkéin és zárt lépcsõházán.

1. Az 1974 elõtti lakó-, háló-, dolgozószobában van a költõ kézikönyvtára: lexikonok, szótárak és azok a könyvek, amelyeket addig a könyvespolcon el tudott helyezni. Itt van a törzsanyag egy része, köztük Móricz Zsigmond, Zilahy Lajos, Márai Sándor kötetei.

2. Ugyanebben a szobában találhatók – három, üveges szekrényben – Illyés saját kötetei és fordításai, amelyeket feleségének, Flórának ajánlott és dedikált.

3. Tihanyban, ahol a költõ, áprilistól októberig, az év nagy részét töltötte, egy kisebb könyvtárra való anyag gyûlt össze.

4. A tetõtérben kialakított könyvtárszobához vezetõ lépcsõfeljáró csigavonalában, beépített polcokon a kötetek teljesen eltakarják a fehérre meszelt falat. Az itt tárolt néprajzi, nyelvészeti és történelmi témájú könyveket az író igen sokat forgatta. Ezek közül is igen sok kötet dedikált. Ide került a költõ népmesegyûjteménye is.

5. Az emeleti, közel hetven négyzetméteres könyvtárban – amelyet Illyés 1974-tõl dolgozószobának használt – található könyveinek kétharmada, különválasztva benne a magyar és a külföldi szerzõk mûveit. Ez volt az a hely, ahol élete utolsó éveiben zavartalanul dolgozhatott.

Elõször csak a könyvek szerzõit és címeit vettem fel a leltárkönyvbe. Ennek sorrendje adja azt a leltári számot, amelyeket a kötetekbe is beírtam. A könyvtár állományának feldolgozása, dokumentálása az alábbi szempontok szerint történt: – A kézikönyvtárat meghagytuk Illyés rendezési elve szerint. – A szekrényekben elzárt, féltve õrzött kötetek elsõ megjelenésük idõpontjának sorrendjében követik egymást. Egy-egy könyv, pl. a Puszták népe elsõ kiadását az összes többi, a késõbbi években megjelentek követik, beleértve az idegen nyelvûeket is. – A lépcsõházban elhelyezett könyveket az alábbiak szerint szakoztuk: – általános mûvek; – antológiák: magyar irodalom, nemzeti irodalom, népköltészet; – mûvészetek; – néprajz; – nyelvészet; – szépirodalom (ide többségében azok a mûvek kerültek, amelyeknek Illyés nem volt kizárólagos tulajdonosa); – természettudomány; – térképek, albumok, útikönyvek. A könyvtár az állomány növekedése és egyéb okok miatt többször is – a legutolsó alkalommal általam – átrendezésre került. A könyvtárszobába kerültek a költõ tulajdonában lévõ hazai klasszikusok és kortárs szépirodalmi alkotások.

Ezt követve, folytatólagosan szétválogattam a külföldi szerzõk könyveit: bolgár, cseh, észt, francia, görög, jugoszláviai, kínai, latin, lengyel, német, olasz, orosz, román, skandináv, spanyol írók szerint. Az idegen nyelvû könyvek közül a francia anyag kiemelkedõ: 1296 kötet, 820 szerzõtõl, és ebbõl 204 könyv dedikált Eluard, Aragon, Gielvich, Carême, Goffin. Illyés orosz kapcsolatai is számottevõek: az elsõ orosz írókongresszus után, ismeretségi köre egyre bõvült. Ez elmondható az amerikai és európai írókkal kialakított kapcsolatokról is.

A polcokon egyazon szerzõ mûveit cím szerint abc-sorrendbe szedtem. A szerzõkrõl megjelent mûveket az írók könyvei után betûrendbe helyeztem el. Az általam publikált bibliográfia nem egyezik a könyvtári elrendezéssel; itt betûrendben, szoros abc-ben követik egymást a szerzõk és mûvek.

Ö6sszegyûjtöttem a könyvekbe írt dedikációkat, a kísérõleveleket, a könyvekben felejtett, Illyés által külön lapra írt, kiadatlan vers- és prózarészleteket, valamint margóra írt megjegyzéseit, kijelöléseit. Illyés a megjelenés után is javította köteteit. Jelölte ezt a könyvek külsõ borítóján is. Nemcsak saját munkáit korrigálta. Olvasás közben vagy aláhúzással vagy margójegyzetekkel jelezte a kiemelendõket. Szabó Lõrinc: Huszonhatodik év címû kötetében az Isten békéje címû vers 2. sorának utolsó szava nyomtatásban: «kevesebb». A margón ezt Illyés így javította: «kedvesebb».

A regisztrálás, a könyvtári rend és a publikálás között lényeges eltérések vannak. Az író érdeklõdési körének megfelelõen kialakított könyv-együttest meg kell tartani eredeti állapotában, de a bibliográfia-összeállításánál a könyvtári szabályzatot kell figyelembe venni. Példa erre: 1848, Kossuth és Görgey alakja. Ez a téma teljesen külön egységet kapott. A könyvespolcon meghagytam az eredeti elrendezést, de a köteteket kartonozásnál a történelemhez szoros abc-be soroltam be.

Illyés a XX. század elején Párizsban kezdett könyveket vásárolni. A könyveibe kézzel írt megjegyzések, az évszámok és az «Illyés Gyula tulajdona» bejegyzések bizonyítják párizsi búvárkodásait.

Illyés könyvtára magába foglalja az író élettörténetét. Állandóan gyarapodott, szaporodott, élt. Könyvet nem csak vett és gyûjtött, de ajándékba is sokat kapott kortársaitól. Számos kötetben sejthetõ szerzõjük kézmelege a dedikációk bizalmas soraiból, amelyekkel barátai és ismerõsei, a század irodalmának reprezentánsai ajánlották mûveiket Illyés Gyulának. Íme közülük csak kettõ:

«Illyés Gyulának szeretettel 1942 könyvnap Németh László – Flórának, Gyulának régi nagy szeretettel Laci Sajkod 1971. aug. 24.»

«Illyés Gyuláéknak, szívbõl és örömmel emlékezve farkaslaki látogatásukra, melynek melegét bajában a falú és szomoruságunkban mi: egyaránt éreztük. Tamási Áron. Budapest, 1956. II. 25 .»

Összegyûjtött könyveivel szinte önarcképét rajzolta meg Illyés, amikor a 75 éves Szántó Tibort köszöntötte:

«Van könyveim között egynéhány, melyet értõ könyvbarátok tiszteletadással vesznek le a polcról. A korabeli kiadású Csokonai és Petõfi mellett, a Calligrammes elsõ, háborús papírra nyomott példánya! Egy XVI. századi Villon. Ha magamat is megejt a kérkedés, azokat a könyveket mutatom meg, melyeket én magam kötöttem be, abban a kis párizsi mûhelyben, ahol vasárnaponként kedvemre tevékenykedhettem. Idejutottam, elvesztvén azt a hitet, hogy olvasmányaim dolgában ne tartsam ikerkövetelménynek a külcsínt és a belbecset.»

Az Országos Széchényi Könyvtárban gyûjtött kiegészítõ adatok kutatása közben arról gyõzõdtem meg, hogy az Illyés Gyula tulajdonában lévõ könyvek közül számos kötet hiányzik az OSZK gyûjteményébõl.

Sajnos a nagy gonddal válogatott gyûjtemény nem teljes. A világháború idején is sérültek és tûntek el kötetek. A lakhely-változtatás, a válás, és feltehetõen a helyhiány, vagy az osztozás több könyv sorsát megpecsételte. Ahogy Illyés mondja: «rengeteg könyvtárat elhagytam magam mögött. A saját gyûjteményemet is nemegyszer, költözéskor. Párizsból csak egy kofferra valót hoztam haza.» (Új Írás, 1980.)

A többszöri költözés elsõ feleségével, Juvancz Irmával, csonkította a könyvállományt. Második feleségével, Kozmutza Flórával elsõ közös lakásuk – Babitsék közelében – a Logodi utca 3. volt. Végleges lakhelyük 1942-tõl, Budapesten a Józsefhegyi út 9. Ebben a fészekben közel fél évszázadon át háborítatlanul gyarapíthatták a XX. századi irodalom egyik jelentõs magánkönyvtárát. A házaspár a könyvek dedikációiban is szinte mindig együtt szerepel. 1983 áprilisa után is folyamatosan érkeztek újabb és újabb könyvek, amelyeket a feleségnek ajánlottak, Illyés Gyula emlékét idézve. Ezek a kötetek is szorosan a gyûjtemény egységéhez tartoznak. Például: «Az életmû teljességéért mindent latbavetõ hûség szentjének, Flórikának Szeretettel és nagyrabecsüléssel: Keresztury Dezsõ Bpest 1990. nov. 16.»

A könyvtár megközelítõen tízezer kötetes. Dedikációik tanúsítják, mikor és melyik országban, városban járt a tulajdonosuk; ki, mikor és milyen alkalomból tett látogatást, illetve küldött könyvet postán, vagy adta át személyesen könyvét Illyés Gyulának.

Tallózzunk befejezésül ezek között: «Illyés Gyulának sok szeretettel és hálával azokért a gesztusaiért, amiket értem tett, s lehet, már el is felejtett, de én nem feledtem el. Tóth Endre D[ebrecen] 1974. okt. 29.»

«Tisztelt Uram! Mellékelem Sütõ András írótársa könyvét melyet sógorom Dr Kincses Elemér hozott Marosvásárhelybõl A címzés ellenére – a feladó lakhelye miatt – a pósta nem volt hajlandó felvenni a küldeményt, ezért jutott nekem a közvetítõ szerep. Fóton, 1967. X. 18-n. Szívélyesen köszönti: Bernáth Lászlóné Fót, Kemény u. 20.»

«Kedves Illyés Gyula, meghatottan tisztelettel üdvözöllek 80. születésnapod alkalmából. Olyanként is, mint akinek a tragikus végeken végig kínlódott írói pályáján hatásod, írói személyiséged, mindvégig befolyásoló szerepet játszott. Amíg még élek fájlalni fogom tíz év elõtti; utolsó találkozásunk szerencsétlen perceit. Tragikus nemzeti – kisebbségi állapotunkban is csak megismételni tudom akkori utolsó mondatomat: nekünk itt élnünk kell és megmaradnunk. Amibe beleértõdött, hogy persze nem akárhogyan. A magam nevében – hiszen nem képviselek senkit és semmit, csak tulajdon lelkiismeretemet – itt mondok köszönetet mind azért, amit két milliós magyar nemzetiségünk reális érdekeiért leírtál. Isten éltessen, még sokáig erõben, egészségben! Maradéktalan nagyrabecsüléssel Irántad, ki számomra évszázadunk egyik legnagyobb írója, egyik legnagyobb lelkiismerete vagy; igaz nagyrabecsüléssel: hived Méliusz József Bukarest 982. 11. 3-án»

«Illyés Gyulának forró hálával mindenért, amit értünk tett, mindnyájunk nevében egy erdélyi néprajzostól: Nagy Olga Budapesten, 1979 jan. 6-án»

A talán legértékesebb két dedikáció Babits Mihálytól való. Harmincadik szüeltésnapjára XX. századi magyar író ennél aligha kaphatott nagyobb megbecsülést: «Illyés Gyulának szeretettel Babits Mihály 1929» – «Illyés Gyuszinak szeretettel 30. születésnapjára Babits Mihály 1932 nov. 2»

Mindezekbõl pontos következtetéseket levonni csak akkor lehet, ha az Illyés Gyulának szóló ajánlások teljes sorozata és a könyvgyûjtemény teljes anyaga feldolgozásra kerül. A már feldolgozott könyvek 5645 kötetében (ez 2836 szerzõt jelent) 2328 ajánlás olvasható.

Az Illyés-könyvtár teljes bibliográfiája, minden bizonnyal fontos adalékul szolgál a XX. század történetéhez.