Kissné Kovács Adrienne

Alkotók, mûvek, korszakok közelhozása

Néhány gondolat a régi magyar irodalom középiskolai tanításáról

Hogyan tanítsuk a régi magyar irodalmat? Most e kérdéskörbõl mindössze egyet, a közelhozást, ennek lehetõségeit, útjait vizsgálom. Ma a középiskolás diák nem feltétlenül tudja, hogy szüksége van az irodalomra. Hát még a régi korok irodalmára! Annál inkább érdemes foglalkoznunk vele!

Megdöbbentõ élményben volt részem a Magyartanárok Egyesületének március 9-i rendezvényén (OSZK). Az egyik elõadó saját drámai kérdésfeltevésére – «Lehet-e még irodalmat tanítani?» – hosszasan taglalta, miért lehetetlen; és legjobb, amit tehetünk, ha lassítjuk az irodalomtanítás «kihalásának» folyamatát… Lehet-e irodalmat tanítani? Én máshogyan válaszolok a kérdésre. Lehet modern irodalmat, lehet régi irodalmat. Az, hogy a gyerek nem tudja tanulmányai elején, mivégre is az irodalom, nem baj; de ha mi sem tudjunk, mit kezdjünk vele, akkor tényleg aktuálisak a fenti tartalmú elõadások.

A régi magyar irodalom világát sok minden elválasztja diákjainktól. Hogyan lehetséges ablakot nyitni, hogyan lehet valóban kinyitni számukra? Csakis közös tanár-diák elmélyüléssel, közelhozással, «közelléttel.» Ez minden korszak irodalmára vonatkozhat, de különösen fontosnak tartom a régi magyar irodalom tanításában. Sok lehetõség létezik, most sorra veszem azokat, amelyek a tanítási gyakorlatomban az évek során eredményesnek bizonyultak. Döntõ, hogy találjunk egy szálat, amely a diákot éppen ahhoz az alkotáshoz közelíti. Az életmûvekbõl, mûvekbõl mintegy belülrõl következik az, hogyan próbálhatunk élõ kapcsolatot létrehozni pl. egy Balassi-vers és 15–19 éves tanítványaink között.

Diákjaink számára elsõ pillantásra a régi magyar irodalom tanulmányozása nem tûnik másnak, mint birkózásnak a szöveggel. Jó, ha ezt tudjuk. Ha érdekessé tesszük, tudatosítjuk azt, hogy egy-egy régi vers megismerésével egy korszak nyelvével is találkozhatunk, a mû lenyomatként õriz valami egészet a múltból – ez is fogékonnyá teheti õket. Mindjárt érdekesebb nekik Balassi verse, ha idejekorán megtudják, mit jelentett a XVI. századi nyelvben a «mezõn széllel járnak,» «arcul reá térvén» és sok más kifejezés. Az már igazán rajtunk múlik, hogy száraz-felsorolásszerûen vagy máshogyan adjuk elõ.

A gyerekek szeretik, ha van valami feltárható «rejtély» az alkotásban. Szívesen megkeresik ugyanitt a mezõ és a szép szó arányos és jelentõs elhelyezését.

Minél távolabbi a korszak, annál közelebb kell hozni a gyerekekhez. A kép mindig segít. Nincs emlékezetesebb, mint amikor valaki értõ módon bevezet minket egy kép világába. Próbáljuk ezt tudásunk-tehetségünk legjavával megadni tanítványainknak. A közelkerülés után jöhet a szöveg mélyebb vizsgálata! A Balassi-arcképet együtt szoktuk megnézni a legapróbb részletekig. Amit csak lehet, szemléltetek. Az építészeti iskolások (a budapesti Schulek Frigyes Szakközépiskolában tanítok) nagyon szeretik nézegetni a Corvina-lapokat, a kinagyított hasonmásokon még épületrészeket, díszítményeket is felfedeznek. Ha a mai gyereket elsõsorban a kép érdekli, akkor ezen át kell közelíteni. Mutassuk meg, amit csak lehet.

Engem még sohasem hagyott cserben a kéziratok-hasonmások közeli megmutatásának hatása. Az írásra figyelnek. Hadd betûzzék a kéziratokat! Gyûjtöm a hasonmásokat, szinte minden órán lenne mit megmutatni (nincs mindig idõ). A régieknél különösen fontos, hogy éljünk azzal a hatással, amit én a kézírás erejének nevezek. (Sosem tudhatjuk, épp mi fogja meg a diákokat. Az Ómagyar Mária-siralom ból az én szakiskolásaimat az érdekelte a legjobban, hogy milyen kicsi a kódex és benne a 700 évet túlélt, félig lekapart lapocska.)

Az egyéniség, az életfordulatok, az alkotók fiatalkori élményei általában érdekesek lehetnek a tanítványoknak.

Számomra is tanulsággal szolgált, hogy egy-egy korszakot ismételve, érettségire készülve a 18–19 éves tanítványoknak mi mindent lehet még elmondani, ha más szinten, máshogyan, más megközelítéssel gondoljuk át a számukra 15 évesen megismerteket. (Kikeresték az összes javasolt Balassi-motívumot. Nem gondoltam volna, örültem.) Ha az ismétlés más szintû és szempontú, már nem volt hiábavaló az órát megtartani.

Az «ablaknyitogatásnak» nagy-nagy szerepe van. Balassi és Zrínyi a középiskolai anyag? Kit lehet/lehetne még becsempészni vagy legalább felhívni rá a figyelmet? Bornemisza és Pázmány magától adódik. De én még Lépes Bálint említésének lehetõségét is megkeresem a tanításban. (Stilisztikai példatáramban gyakran idézek kevéssé ismert szerzõket. Legalább hallják a nevüket és mûveik egy-egy részletét.)

Azt tapasztaltam, hogy nagyszabású mûveknél az volt a legeredményesebb, ha egy pici részlettel kezdtem, vagy arra irányítottam már a kezdet kezdetén a figyelmüket. Egy-egy kifejezésre – ha nem túlzás: mikroszkopikus közelséggel tekintve – még képesek rácsodálkozni a gyerekek. Sok példám van a Szigeti veszedelem bõl, most csak egyet idézek (XII, 46):

Látom, igazán szolgáltam istenemet,

Hogy ma megláthatom én jobbik lelkemet,

Meggyõzetett gyõzte gyõzödelmeseket

Azért én elõdben viszem rab fejemet.

Ha épp ezekkel a sorokkal sikerül a diákot közel hozni, akkor jöhetnek a nagyobb kérdések. Jöhet maga az eposz.

A tanítványaim jó rajzosok és értenek az építészettörténethez. Vétek volna készen adni nekik, amibõl szívesen felkészülnek, aminek szívesen utánanéznek. Minden korszakbevezetõ órán az övék a fõszerep, mert idõben elõkészítem, megbeszélem velük, ki mirõl, melyik építészeti, képzõmûvészeti alkotásról szeretne beszélni. A reneszánsz és a barokk kort is így vezetjük be. Mivel szívesen rajzolnak a gyerekek, sok rajzot, szépirodalmi illusztrációt, címlaptervet õrzök. A végvári életrõl különösen szép munkáik is vannak.

Janus Pannonius búcsúversének több fordítását is el szoktuk olvasni. Minden visszapillantásban van valami költõi – egyszer ezt találtam mondani, és a tanítványok megjegyezték. A búcsúteli visszanézés más, mint az egyszerû körbetekintés. Ha ezt megéreztetjük velük, már nem volt hiábavaló az óránk.

Hogyan lehet a szûkös tananyagot tágítani, többet elolvastatni? Ennek is sok útja van. Egy közülük: korábban megkapott lista alapján több Balassi-verset elolvasnak/elolvashatnak a gyerekek. Órán késõbb idézek belõlük; akkor kitalálhatják, felismerhetik.

Szoktam az elsõsöknek a corvinák azonosításáról, visszavásárlásról, a visszakerülés kalandjairól mesélni (pl. egyik corvinánk azonosítása a visegrádi tájkép alapján egy iniciálén). Érdekli a gyerekeket, hány hiteles corvina van a világon, Magyarországon.

Mivel korszakokon ível át, amit tanítunk, nem baj, ha késõbbi alkotókat is segítségül hívunk. Ki kitõl tanult? Ki kit tart szellemi elõdjének? Késõbbi klasszikusaink közül ki kit szeretett a régiekbõl? Ady Csokonai-szeretete, Babits Zrínyi-verse, Juhász Gyula, Áprily Lajos régi költõket megidézõ versei mind-mind segítõtársaink lehetnek.

Egy-egy «közelhozó» megoldásunk beválhat késõbbi évszázadok irodalmának tanításában is. Pl. Csokonai költészete kapcsán a korabeli diákköltészetrõl érdemes beszélnünk és néhány fénymásolt lapot kézbe adnunk Bán Imre – Julow Viktor Debreceni diákirodalom a felvilágosodás korában címû kötetébõl.

Múlt és jelen. Még azt is elmondhatjuk minden évben, hogy kik kapták a Balassi-emlékkardot, a díj mit jelképez, és felolvashatunk a díjazott mûveibõl egy kis részletet.

Amit itt felsoroltam, összeszedtem, része napi munkámnak; mindannyian megküzdünk azért, ami végül eredményessé válik. Ha lehet, sokféleképpen, mindig egy kicsit máshogyan
– amíg bírjuk energiával.