HORVÁTH JÁNOS EGYETEMI ELÕADÁSAIBÓL

Csokonai, Földi, Fazekas, Kisfaludy Sándor, Kisfaludy Károly, Katona

Az elsõ alkalom, hogy Horváth János egyetemi elõadásai, megelõzvén a végleges könyv alakban való megjelenést, a nagyobb nyilvánosság elé kerülnek. E kiadás elsõsorban az egyetemi hallatók számára készült s õk most hiteles szövegezésben, az ismert módon sokszorosított «jegyzetek»-nél olcsóbban juthatnak a már elhangzott elõadásokhoz. Hasznos ezeknek az elõadásoknak a megjelenése a szaktudomány mûvelõinek, mert eredmények és útbaigazítások hamarabb, a továbbhaladást elõsegítõ formában érnek el hozzájuk. Bizton remélhetõ, hogy a tartalmasabban mûvelõdni akaró magyar közönség, Horváth János eddigi munkáinak olvasói is örömmel egészítik ki velük történeti mûveltségüket. […]

Az egyéni írói arculatok felé valóságos felfedezõ úton járunk ezeknek az elõadásoknak a vezetésével. Régibb és újabb részletkutatások eredményei válnak lélektelen adatokból az élet és a munkásság jellemzõivé. Jelenségek, melyeken más talán egyszerû tudomásulvevéssel átsiklik, Horváth János rámutatásával eddig ismeretlen vonások megláttatásának varázserejû eszközei. Mindegyik író elõttünk «lesz», alakul azzá, amivé elrendelt egyéni és esetleges külsõ erõk formálják. Csokonai, a két Kisfaludy és Katona írói fejlõdésének itt megrajzolt képe mintaadó megvalósítása a genetikus egyéniség-szemléletnek-. Az értékelés a leghitelesebb mértékkel mér: mindent egyszerre lát a maga idõbeli és örök helyén. A fogékonyság egyformán érzékeny mindegyikkel kapcsolatban, ízleli alkotásaik külön való ízét és érezteti a különféleség magasabb egybetartozását. Ez a tárgyilagosság, noha tudatja az értékek fajsúlykülönbségeit, állandóan figyelmeztet már-már meggyökeresedett tévedésekre és igaztalan félreállításokra. Kisfaludy Sándort kétségtelenül többnek s jelentõsebbnek látjuk most mint eddig, Katona József és Kisfaludy Károly szembenállása elveszti népszerûen olcsó kontraszthatását, ismeretünk még gyakrabban méltatott mûvekrõl is bõvül és hitelesedik. Tanúi lehetünk, hogyan emelkednek lépésrõl-lépésre a legnagyobbak a kor ízlésbeli sablonjai fölé, Csokonai a lírában, Katona a drámában. Bánk bán tragikumának finom magyarázata («a nemes, ép emberség tragédiája») ellenállhatatlanul meggyõzõ és minden mesterkedés nélkül oldja meg azokat a kérdéseket is, melyeket a régibb elemzések vagy egészen mellõztek, vagy a tragédia ún. egyenetlenségeire utalva nyitottan hagytak.

A bemutatott korszak irodalmi fejlõdésének és az egyéniségek írói természetének meghatározó jegyeit áttekintõen és a valósághoz hû maradó rendezõ erõ, friss és elevenítõen társító emlékezés, betetõzésül pedig a közlendõ anyagot életre keltõ stílus közvetíti az olvasóhoz.
A kötetek, amint errõl a mindegyikük elején olvasható jegyzet tudósít, «az élõszó csiszolatlanabb szabadságával szólnak». Horváth János itt valóban hallgatóságot tart szemmel, de nem külsõleges hatások kedvéért, hanem azért a lelki kontaktusért, mely minden nevelõi vezetés legeszményibb törekvése. Midõn fejteget, jellemez, életutakat meleg emberi együttérzéssel végigél, nemcsak tudnivalókat ad át, hanem anyagát meg is szeretteti. Azonfelül, hogy ezek az elõadások megjelentek, különösképpen örülünk, hogy ebben a «csiszolatlanabb» formában kerültek nyilvánosságra. A legilletékesebb kéz rögzítette meg maiak és eljövendõk számára Horváth János életteljes tanító és nevelõ szavát, gyökeres magyarságnak, magasrendû emberségnek és mûveltségnek azt a klasszikus együttlátását, mely szellemiségünk életében mindig a legnagyobb lélekformálók kiváltságos és megkülönböztetõ jegye.

Protestáns Szemle, 1937, 145–147. Részlet. Az alcímet rövidítettük.