Horváth János szakdolgozat-bírálatai, II.

Horváth János szakdolgozati bírálatainak második, nagyobb része az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található. Ez a kilencven kis írás a Pázmány Péter Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetében 1931-tõl 1948-ig terjedõ idõszak alatt készült dolgozatokat értékeli egy-két mondat és egy-két bekezdés közötti terjedelemben. Tartalmi jellegzetességeik közül a legszembetûnõbb, hogy a kiválónak tartott disszertációk bírálata általában a legrövidebb, szinte csak tõmondatokban fogalmazott, míg a hiányosságokra, hibákra és makulákra vonatkozó megállapítások részletezõbbek, bár ugyanilyen lényegretörõek. Megfigyelhetõ az az igényesség is, amellyel Horváth János az elkészült mûvek erényeit és ügyetlenségeit egyformán feltárta ebben a néhánymondatos mûfajban. S végigolvasva az 1931 és 1948 között készült bírálatokat, egy, a nagyközönség elõtt rejtve maradt recepcióbõvülés tanúja lehet a befogadó; noha a kitûzött dolgozatok egésze egy jól körülírható elméleti és esztétikai felfogást mutat, mellettük fokozatosan tért nyert a XX. század elején még modernistának tartott nyugatos alkotók egy része is: Babits Mihály, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezsõ, Tóth Árpád.

Az átírás és szövegközlés betûhû, õrzi Horváth János ékezési és egyéb helyesírási sajátosságait, amelyek nagy része természetesen nem egyéni alkalmazás, egészen egyszerûen más volt a szokás és szabályzat. Egyéni nyelvhasználata inkább bizonyos szavak alakjában s némiképp a szintaxisban érhetõ utol. Az átírásban használt két jel feloldása a következõ: |:Ê:| = beszúrás, <Ê> = olvasható áthúzás.

FischeL Ferenc [Fejtõ Ferenc]: «Baudelaire és a magyar líra.»

Egyelõre |:Szilágyi Géza:| Ady, Babits, Tóth Árpád feldolgozása lenne. A «modern» költészet igen alapos, kritikai ismerete jó benyomást tesz. Erõs fogékonyság az ízlésváltozatok jellemzõ jegyei iránt. Eredményei általában meggyõzõk, bár sokszor inkább csak a lírai típus azonosságát sikerül kimutatnia, mintsem közvetlen B.-tõl függését. – Némi túlzással <itt-ott> egyébként helyes megfigyelések rovására, itt-ott találkozunk e különben mértéktartó dolgozatban is. (pl. hogy Ady decadentiája csak «maszk»; a valóság az, hogy eleinte valóban lehetett az; végig azonban s minden esetben nem!)

Bp. 1931. ápr. 15. dicséretes

Horváth János

Korniss Alice: «A gyermek a modern magyar regényirodalomban».

Ücgyesen, folyékonyan megírt, de inkább szépirodalmias, mint tudományos áttekintés. Címe többet ígér; a dolgozat tljdk. csak 6 kiszemelt regényíró gyermekábrázolatain szalad végig, azoknak sem annyira regényein, mint elbeszélésein. Dolga könnyû volt: az illetõ írókra vonatkozó kritikai irodalom kész kalauzúl szolgált.

Bp. 1931. szept jó/elégséges

Horváth János

Mjasovszky Mária: «A pesti magyar színészet küzdelme és felszabadulása a német színház hatása alól 1837-ig».

Nem teljes a cím megfogalmazása. («küzdelme … alól»). 1837-ig jóformán csak kevés sikerû kezdemények lehettek a dolgozat tárgyai. A tulajdonképeni öntudatos és jórészt sikeres küzdelem csak 1837 után kezdõdött meg.

Az anyag ennélfogva sovány. Mindamellett a dolgozat elég ügyesen készíti elõ a várható folytatást. Nem túloz, kellõ kritikával jár el, s bár – természetesen – nem eredeti kutatásokra támaszkodik, kitûzött szempontjából értelmesen foglalja össze az idetartozhatót.

1932. júl. 29. jó

Horváth János

Deák Márta: «Juhász Gyula és költészete».

Csak tárgykörei s érzelmi színezete szempontjából jellemzi Juhász Gyula költészetét, elég jól folyó, essai-szerû elõadásban, de a tudományosság minden igénye nélkül. Mihelyt egyik fejezetében (Nyelv és forma) magától a költõtõl már nem kapja meg szinte a kész megállapításokat, kiderül önálló megfigyelésekre való képtelensége. Szintúgy befejezésében, mely a költõ egyéniségét próbálja másoktól megkülönböztetni.

Bp. 1933. ápr. 3. jó

Horváth János

Hodrovits Erzsébet: «Ambrus Zoltán».

Igénytelen dolgozat, de legalább a maga határai közt rendes és lehetõleg «teljes». Anyagilag kielégítõ ismertetése A. Z. munkásságának; az ismertetésen felül azután a magáéból nem sokat ad; szívesen idéz másokat, olykor egészen fölöslegesen.

Regényeket, elbeszéléseket egyenként vesz sorra; de legalább érzi az összefoglaló jellemzés szükségét, s amit olyan címen nyújt, az, ha kevés és nem mély is, de általában nem helytelen.

Bp. 1933. ápr. 6. jó/elégséges

Horváth János

Bilecz Sarolta: «Tóth Béla mint elbeszélõ».

A címével kijelölt feladatot tökéletlenül oldotta meg. T. B. elbeszélõ köteteit sorra véve egyenként ismerteti (néhány inkább dícsérõ, mint jellemzõ szó kíséretében) az egyes elbeszélések tárgyát, meséjét. Egységes képet TB-ról mint elbeszélõrõl egyáltalán nem nyújt. Ehelyett azzal növeli dolgozata terjedelmét, hogy TB. újságcikkeinek és gyûjtõ munkásságának is szentel – az õ szempontjából teljesen feleslegesen – egy-egy fejezetet. Ezek módszere, modora is époly széttördelõzõ és eszmétlen, mint a fõfejezeté. – Önállósága általában kevés.

Lényeges kérdést érint a stílusáról szóló fejezet; de csak érinti; részben egyébrõl beszél, részben pedig felszínesen ír, amennyiben ír, TB. stílusáról.

1933. júl. 23. elégséges

Horváth János

Belák Erzsébet: «Újabb (XIX. századvégi) lírai költészetünk és a vallás.»

Egy nagyobb arányú tanulmány elõmunkálata: anyag-gyûjtés és rendezés. Hivatottsága ennyibõl is kitetszik. Megírását tekintve a legjobb és legrendesebb dolgozatok közé tartozik.

Hiányai még vannak: egyetemesebb (világnézet-történeti) alapvetés és keretbe foglalás; nemcsak az egyes költõknek, hanem a rájuk vonatkozó irodalomnak is átvizsgálva a maga kizárólagos szempontjából; egyik-másik költõnek (Reviczky) mélyebbre ható vizsgálata.

Bp. 1934. ápr. 1. dicséretes

Horváth János

Riesz Ilona: «Az 1870-es és 80-as évek pesszimista költészete.»

Elég jól, olvashatóan van megírva. Lényegileg azonban alig több afféle becsületes, leíró, tartalmi szempontú ismertetésnél. Igazi tudományos érdeklõdése nem sok. Nem is rendelkezik a szükséges filozófia-történeti ismeretekkel. De becsületes, buzgó munka.

Bp., 1934. ápr. 11. jó/elégséges

Horváth János

Trim Lajos [Tiborc Lajos]: «Andor József.»

Igen alapos, fõ fejezeteiben tulságosan is részletezõ tanulmány. Elfogulatlan, komoly, érett, módszeres gondolkodó mûve.

Bp. 1934. márc. 15. kitûnõ

Horváth János

Unghváry Iván János: «Czóbel Minka.»

Csak elsõ kisérletûl fogadható el, mint Czóbel Minkáról elsõ összefoglaló tanulmány. Az életrajzi részben vannak érdekes adatai, miket magától Cz. M.-tól szerzett; viszont a mûvekrõl szóló fejezetben vannak hiányok, melyekre nézve elfelejtett kérdezõsködni.

A dolgozatnak általában gyengébb része az utóbbi; vagyis az, amely voltaképeni tudományos feladat elé állítaná a szerzõt. Mûfajilag osztályozza Cz. M. mûveit s leginkább csak «tartalmilag» ismertet meg velök, ritkán eszmélve rá, hogy a tartalomtól függetlenül is volnának elintézendõ tudományos feladatok. A mûfaji osztályozás felesleges is. Ami Cz. M.-ban értékes, az mind gondolati érték, s így, bátran a «filozófiai költészet» fogalma alá csoportosítható. Ami ezen kívül van, azzal röviden végezhetne egy második fejezetben.

Sok a naív okoskodás, de a naív kifejezés is, a dolgozatban.

A részletekre nézve l. a kéziraton tett megjegyzéseimet.

Végzett munkáját méltányolom, s ezért:

jó/elégséges

Bpest., 1934. márc. 15. Horváth János